Az antitest-kezelés egy olyan terápia, amelyet bizonyos típusú rákos megbetegedések és immunbetegségek kezelésére használnak. Az antitestek olyan fehérjék, amelyeket a szervezet természetes módon képez egy idegen anyagra, úgynevezett antigénre válaszul. Az antitesteket a beteg testén kívül is lehet termeszteni és beadni, hogy segítsék az immunrendszert a betegség elleni küzdelemben. Az ilyen típusú antitesteket általában monoklonális antitesteknek nevezik, mivel egyetlen specifikus antigén ellen hozták létre őket. A Herceptin és az Avastin, két széles körben használt rákellenes gyógyszer, példák a monoklonális antitestekre.
Több évtizeden keresztül, egészen a közelmúltig, a monoklonális antitestek (MAbs) előállításához széles körben egereket használtak. A kezelések azonban nem voltak olyan hatékonyak, mint azt az orvosok remélték. Az egyik probléma az volt, hogy a betegek úgy reagáltak az egér antitestekre, mintha idegen anyag lenne, és az egér antitestekkel szemben új antitesteket hoztak létre. Az orvosok ezt “HAMA-válasznak” nevezték el, utalva a humán egérellenes antitestek (HAMA) kialakulására. A HAMA-válasz lényegében az egér-antitestekre adott allergiás reakció, amely az enyhe formától, például kiütéstől a szélsőségesebb és életveszélyes reakcióig, például veseelégtelenségig terjedhet. A HAMA csökkentheti a kezelés hatékonyságát is, vagy jövőbeli reakciót hozhat létre, ha a beteg egy későbbi, egér-antitesteket tartalmazó kezelést kap.
Megfigyelték, hogy az egér-antitesteket kapó betegek egyharmadától több mint feléig az egér-antitesteket kapó betegeknél valamilyen HAMA-válasz alakul ki. Még megdöbbentőbb, hogy az állatok szérumából előállított gyógyászati szerek túlsúlya miatt az általános lakosság legalább tíz százalékánál megfigyelték, hogy valamilyen formában hordoznak állati eredetű, leggyakrabban egerekből származó antitesteket.
Monoklonális antitesteket emberi felhasználásra egerek nélkül, in vitro technikák alkalmazásával is elő lehet állítani. Az ilyen módszerekkel előállított MAbok nem szenvednek a HAMA-válaszhoz kapcsolódó hátrányoktól. Állatvédő csoportok évekig küzdöttek az egerekben történő MAb-gyártás megszüntetéséért, mivel az állatok számára intenzív szenvedést okoz, amely súlyos hasi fájdalmakkal, légzési nehézségekkel és halállal jár.
Az állatvédő csoportok jelentős, tartós nyomására volt szükség, amelyet az Amerikai Élveboncolás Elleni Társaság által kezdeményezett jogi erőfeszítések vezettek, mielőtt ez megváltozott. Ma már a MAb-előállítás in vitro módszereit a Nemzeti Egészségügyi Intézetek elismerik és támogatják, és minden olyan kutatótól megkövetelik, aki szövetségi támogatásban részesül, ha munkája MAb-előállítással jár.
A HAMA megléte megnehezítheti a laboratóriumi méréseket. A HAMA interferenciák hamis pozitív vagy negatív immunvizsgálati eredményeket adhatnak. A HAMA áthidaló interferencia mesterségesen magasabb eredményeket produkál, mivel a HAMA-k a szubsztrát helyett immobilizált egér antitestekhez kötődnek, a másodlagos jelölt antitestek ezután a HAMA-hoz kötődnek és pozitív jelet produkálnak, ami tévesen jelzi a szubsztrát jelenlétét. Ily módon a HAMA hidat képez az immobilizált antitestek és a jelölt másodlagos antitestek között. Ezzel szemben a HAMA blokkoló interferencia nem ad jelet a szubsztrát jelenlétére, ha a szubsztrát jelen van. A HAMA-k befogják az immobilizált egér antitesteket. A heterogén immunpróba során az elválasztási lépés kimossa a szabad szubsztrátot, amely a HAMA blokkolás miatt nem tud kötődni; csak az immobilizált egér antitestek és a HAMA maradnak az immunpróba során, amikor a jelölt másodlagos antitesteket beadják. Mivel a HAMA interferencia miatt a szubsztrát már nem képes kötődni az immobilizált egér antitestekhez, a jelölt másodlagos antitestek nem adnak jelet a szubsztrát jelenlétére vonatkozóan.