Az idegen ellenségek elleni nagy küzdelem napjaiban, akik közel három éve próbálják leigázni hazánkat, az Úristen újabb súlyos megpróbáltatást küldött Oroszországra. A belső népi zavargások azzal fenyegetnek, hogy katasztrofális hatással lesznek e kitartó háború további menetére. Oroszország sorsa, hősies hadseregünk becsülete, a nép jóléte és drága hazánk egész jövője követeli, hogy a háborút győztesen fejezzük be, bármi áron. A kegyetlen ellenség utolsó erőfeszítéseit teszi, és már közeledik az óra, amikor dicső hadseregünk bátor szövetségeseinkkel együtt szétzúzza őt. Oroszország életének e döntő napjaiban lelkiismereti kötelességünknek tartottuk, hogy elősegítsük népünk számára a lehető legszorosabb összefogást és az összes nemzeti erők egyesítését a győzelem gyors elérése érdekében. A Császári Dumával egyetértésben jónak láttuk lemondani az Orosz Birodalom trónjáról és letenni a legfőbb hatalmat. Mivel nem kívánunk elválni szeretett fiunktól, az örökösödést testvérünkre, Mihail Alekszandrovics nagyhercegre ruházzuk át, és áldásunkat adjuk rá, hogy felkapaszkodjon az Orosz Birodalom trónjára. Utasítjuk bátyánkat, hogy az államügyeket teljes és sérthetetlen egységben vezesse a nép képviselőivel a törvényhozó testületekben azokon az elveken, amelyeket ők fognak megállapítani, és amelyekre ő sérthetetlen esküt fog tenni. Drágán szeretett hazánk nevében felszólítjuk a haza hűséges fiait, hogy teljesítsék szent kötelességüket a haza iránt, engedelmeskedjenek a cárnak a nemzeti megpróbáltatások nehéz pillanatában, és segítsék őt a nép képviselőivel együtt, hogy az Orosz Birodalmat a győzelem, a jólét és a dicsőség útjára vezesse. Az Úristen segítse Oroszországot!