Dátum: 1 Királyok 17:1-24: 2015. febr. 1.
Author: I: Királyok 17:1-24
Kulcsvers: Bob Henkins
1 Királyok 17:1-24
Kulcsvers: 1: 1 Királyok 17:24
“Akkor az asszony ezt mondta Illésnek: “Most már tudom, hogy Isten embere vagy, és hogy az Úr szava a te szádból az igazság.””
A 90-es évek végén egy Panatrol nevű cégnél dolgoztam folyamatirányító mérnökként. Ezen a bizonyos nyáron Michigan City Indiana államban végeztem egy projektet, és az indulási fázisban minden nap oda-vissza kellett vezetnem. Az autó, amivel akkoriban rendelkeztem, elég ócska volt. Emlékszem, hogy az önindító elromlott, ezért Julia minden reggel a másik kocsinkat tolta, és engem tolatott le a háztömbön. És hogy hazaérjek, a parkolóban, nyitott vezetőajtónál olyan gyorsan toltam a kocsit, ahogy csak tudtam, aztán beugrottam, és kinyomtam a kuplungot, hogy beinduljon. Szóval ez a dolog kezdett szétesni. És ahogy Chicagóból Michigan Citybe vezettem oda-vissza, megláttam egy parkolóban ezt a bordó Buickot egy eladó táblával. Megnéztem, kipróbáltam, jónak tűnt, így megvettem. Ez egy éjszakai autó volt. Körülbelül egy hónappal később úgy döntöttem, hogy olajcserére megyek, és hazafelé menet az autó elkezdett szörnyű kopogó hangot kiadni. Azt gondoltam magamban, hogy a szerelő elfelejtette visszatenni az olajteknő dugóját az autóba, és most az összes olaj kiszivárgott? De amikor megálltam, az olaj tele volt. Ekkor jöttem rá, hogy az előző tulajdonos nehézolajat tett a motorba, hogy elfedje az okot, amiért megszabadult tőle. A motor tönkrement, és túl drága volt kicserélni, ezért megszabadultam tőle. Akkor úgy éreztem, hogy becsaptak, miért nem tudnak az emberek őszinték lenni. És ezen a héten, ahogy eszembe jutott ez a történet, eszembe jutott egy időszak, amikor volt egy fekete Chrysler Cordobám, és egy nap azt találtam, hogy a folyadék a hűtőrendszerben tejesbarna színűvé vált, ami egy komoly motorprobléma jele volt, megrepedt blokk, kiégett tömítés, ezért eltussoltam, és eladtam valaki másnak anélkül, hogy szóltam volna neki. És rájöttem, hogy ami körbejár, az körbejár. Kit vertek már át? Szörnyű érzés, nem igaz? Kit csaltak már meg? És most azt kérdezem, hogy ha a csalók világában élünk, akiket becsapnak, akkor hol van az igazság? A mai igeszakaszban megtaláljuk az igazságot. Ez egy gyönyörű szakasz, sok fel- és lejtővel. Lássunk bele.
Vessünk egy pillantást az 1. versre. “Illés, a tisbita Illés, a gileádi Tisbéből, ezt mondta Akhábnak: “Amíg él az Úr, Izrael Istene, akit én szolgálok, nem lesz sem harmat, sem eső a következő években, csakis az én szavamra.” A következő néhány évben nem lesz sem harmat, sem eső. Hirtelen a semmiből berobban a színre Illés próféta, akiről ekkor még fogalmunk sincs, hogy kicsoda. Egy olyan városból származik, amelyet a tudósok már nem tudnak teljes bizonyossággal bemérni, de sokáig emlékezni fognak rá. A történelemből tudunk róla néhány dolgot, például a neve, Illés azt jelenti: “Az Úr az én Istenem”, ami elárulja élete fókuszát. Kétségtelenül ő az egyik legkülönlegesebb és legváltozatosabb tehetségű ember a Bibliában. Ő próféta, prédikátor, politikai reformer és csodatevő egy személyben. És annak középpontjában, aki ő, egy mindent felülíró meggyőződés áll: az Úr, a mi Istenünk, mindenek ura.
Elija hamar rájön, hogy Istennek küldetése van számára, ami nem lesz könnyű: kihívást kell intéznie társadalma bálványimádó kultúrájához, ki kell mutatnia, hogy Baál egy csaló, és a mi Urunk az egyetlen igaz élő isten. Az Úr tehát elküldi őt Ahábhoz, Izrael királyához, és szembesítésük során szárazságot hirdet. Miért választotta az aszályt? Ez nagyon stratégiai jelentőségű, mert ezzel Illés a Baál-imádatot támadja a legmélyén. A Baál-imádók úgy hitték, hogy az ő termékenységi/viharistenük az, aki az esőt küldte, kivéve persze, ha éppen száraz évszak volt, és áldozatokkal kellett visszahozni a halálból. E hit megcáfolására Illés azt állítja, hogy az Úr élő, nem pedig halott, mint a Baál, és az Úr, nem pedig a Baál az, aki meghatározza, mikor esik az eső.
Vessünk egy pillantást a 2-7. versekre. “2 Ekkor az Úr szava szólt Illéshez: 3 “Menj el innen, fordulj kelet felé, és bújj el a Kerith-szurdokban, a Jordántól keletre. 4 A patakból fogsz inni, és megparancsoltam a hollóknak, hogy ott táplálékkal lássanak el téged”. 5 Így hát megtette, amit az Úr mondott neki. Elment a Kerith-szurdokba, a Jordántól keletre, és ott maradt. 6 A hollók reggel kenyeret és húst hoztak neki, este pedig kenyeret és húst, ő pedig ivott a patakból”. Itt látjuk, hogy Isten hogyan védte meg Illést, és figyelmeztette, hogy meneküljön és bújjon el. Az Úr tudta, hogy Ahab hogyan fog reagálni. Ezért azt mondta neki: fuss!
Itt egy érdekes kérdés: azt hiszed, hogy csak azért, mert engedelmeskedsz Istennek, könnyű, kényelmes életed lesz? Nem feltétlenül. Nem azt mondom, hogy az Úr elhagy minket, mindig támogatni fog minket, csak lehet, hogy nem úgy, ahogy mi gondoljuk, hogy ennek meg kellene történnie. És itt azt látjuk, hogy amikor Illés engedelmeskedett Istennek, a helyzete valójában jóból rosszba fordul. A királyi udvarban betöltött parancsnoki és tekintélyi pozícióból menekülő szökevénnyé válik. Szó szerint a király első számú ellenségévé válik. Az asztalnál való étkezésből és az ágyban való alvásból a földön alvás és a sziklákról való táplálkozás lesz. Képzeld el, hogy ott vagy, egyedül, kényelmetlenül, nem tudod, meddig kell ott maradnod, nincs otthonod vagy sok ellátmányod. Azonban gyakran ezekben a nehéz időkben valójában közelebb kerülünk az Úrhoz, mivel jobban függünk tőle. Isten nem hagyta magára Illést, hanem ott volt vele. Az Úr egy patakot biztosított Illés számára folyó friss vízzel a szárazság idején. És Isten elküldte a szolgáit, a hollókat, de nem azért, hogy élelemmel szolgáljanak neki.”
Nem sokat tudok a hollókról, csak annyit, hogy nagyok, feketék és eléggé ijesztőek. Van ez a baljós tekintetük, és a halállal és a sötét előjelekkel hozzák őket összefüggésbe. Edgar Allan Poe írt róluk, Alfred Hitchcock filmet forgatott róluk. Nem tudom, hogy gonoszak-e, de egy hollócsapatot “gonoszságnak” nevezünk, szóval ez is elárul valamit. Együtt dolgoznak, és ismertek arról, hogy náluk nagyobb állatokat is leterítenek. A hollók voltak az az eszköz, amelyet Isten az áldás biztosítására használt, nem gondolunk a csövekre, amelyek a vizet szolgáltatják, vagy elviszik a szennyvizünket, csak az áldásokra gondolunk, amelyeket hoznak. Ugyanígy a hollók is Isten eszközei voltak, amelyeket arra használt, hogy véghezvigye a célját. Hallottam, hogy a hollók makacs madarak, amelyek még a saját kicsinyeiket sem szeretik etetni, Isten egy lehetetlen madarat használt fel egy lehetetlen helyzet szolgálatára. A hollók dögevők voltak, megették az elhullott állatok húsát, talán Illés aggódhatott emiatt, nem tudom. De ez megint Isten bölcsessége, ha Illésnek emberek adtak volna enni; Ahab lenyomozhatta volna a rejtekhelyét. De ki tudná követni a hollókat? Sőt, mivel halott dolgok körül lógnak, ha Ahab látta őket a fejük felett repülni, miért ment volna oda megnézni, hiszen ami ott van, az halott. A hollók húst és kenyeret (szendvicseket) hoztak neki. Honnan szereztek már sült kenyeret, és milyen hús volt az? Erre nem akarok gondolni. Azonban Illés naponta kétszer evett húst, holott akkoriban és még most is vannak olyan helyek a világon, ahol az emberek nem esznek húst minden nap, nemhogy naponta kétszer.
Vessünk egy pillantást a 7-9. versekre. “7 Egy idő múlva a patak kiszáradt, mert nem volt eső a földön. 8 Ekkor így szólt hozzá az Úr szava: 9 “Menj azonnal Szidón vidékére, Zárfátba, és maradj ott. Utasítottam ott egy özvegyasszonyt, hogy lásson el téged élelemmel”. Minden nap lement a patakhoz, és megtöltötte a korsóját, de most a patak kiszáradt. Helyzete egyre rosszabb lett. Most már a víz is elfogyott. Most már nem bírta sokáig. Itt lehet az ideje, hogy panaszkodjon Istennek: “Uram, engedelmeskedtem neked, de miért nem tartottad be az ígéretedet?”. Az Úr ismét nem hagyta el őt, ahogy Isten bezárta az egyik ajtót, kinyitott egy másikat. Isten elzárta a patakot, most Illésnek tovább kellett lépnie. Így hát elment Zárfátba.
Mit tudunk Zárfátról. Zárfát, ha “olvasztóműhelyt” fordítunk, azt jelenti, hogy “fémek finomítására és olvasztására szolgáló műhely”. Ez egy föníciai kisváros volt, körülbelül egy mérföldre a parttól, majdnem félúton a Tírusz és Szidon közötti úton. (Vicces tény: New Jerseyben van egy Zárfát nevű város) Mivel Zárfát fő iparága a finomítás volt, talán ennek volt egy mélyebb szellemi jelentése, egyfajta szellemi próbatétel Illés számára, mivel Zárfát volt Akháb feleségének, Jezabelnek a szülővárosa. Az apja pedig király volt. Nemcsak buzgó Baál-imádó volt, hanem főpap is, akit a becsvágya vezetett, és elárulta a saját testvérét a trónért. Talán Illés azt gondolta, hogy a serpenyőből a tűzbe megy. Istennek azonban más tervei voltak, mert Zárfát a baálizmus szíve volt, és az Úr a saját területén, a szülővárosában akarta legyőzni Baált. Mivel ma Superbowl vasárnap van, és az a tény, hogy a Patriots és a Seahawks játszik, azt mutatja, hogy a hazai pályán játszó csapatnak valóban előnye van.
Vessünk egy pillantást a 10-14. versekre. “Elment tehát Zárfátba. Amikor a város kapujához ért, ott volt egy özvegyasszony, aki botokat gyűjtött. Odaszólt neki, és megkérdezte: “Hoznál nekem egy kis vizet egy korsóban, hogy ihassak?”. 11 Mikor az asszony épp érte ment, így szólt: “És hozz nekem, kérlek, egy darab kenyeret is!” 12 “Bizonyára él az Úr, a te Istened” – felelte az asszony – “Nincs kenyerem, csak egy marék lisztem egy korsóban és egy kis olívaolaj egy korsóban. Összeszedek néhány rudat, hogy hazavigyem, és ételt készítsek magamnak és a fiamnak, hogy megehessük – és meghaljunk”. 13 Illés így szólt hozzá: “Ne félj! Menj haza, és tedd, amit mondtál. De előbb készíts nekem egy kis kenyeret abból, amid van, és hozd el nekem, aztán készíts magadnak és a fiadnak is valamit. 14 Mert ezt mondja az Úr, Izrael Istene: “A lisztes korsó nem fogy el, és az olajos korsó nem fogy ki addig a napig, amíg az Úr esőt nem küld a földre”. Ha valamiről, akkor a férfiaknak kellene gondoskodniuk az özvegy nőkről, nem pedig fordítva. Nemcsak özvegy volt, hanem teljesen le volt égve, szegény volt és éhezett. Éppen az utolsó étkezésére készült (azt hittem, hogy megeszi a pálcikákat J)
- Éliás ígéretet adott neki az ellátásra Izrael Istenétől
- Éliás azt mondja: “Menj és tedd, amit mondtál” ? meg akart halni
- Éliás kihívta őt, hogy előbb gondoskodjon róla
- Valószínűleg pogány volt, és nem hitt Illés istenében
Vessünk egy pillantást a 15& 16. versre. “15 Elment, és úgy cselekedett, ahogyan Illés mondta neki. Így minden nap volt élelem Illésnek, az asszonynak és családjának. 16 Mert a lisztes korsó nem fogyott el, és az olajos korsó nem fogyott ki, az Úr szavának megfelelően, amelyet Illés mondott”. Isten megtartotta az asszonynak tett ígéretét, és az asszony csodát tapasztal. Az ő kis korsója sohasem ürült ki, az ő kis kancsója sohasem fogyott ki. Reménye helyreállt.”
Vers 17 & 18 mondja: “17 Egy idő után a ház tulajdonosának a fia megbetegedett. Egyre rosszabbul lett, és végül már nem lélegzett. 18 Az asszony így szólt Illéshez: “Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél, hogy emlékeztess a bűneimre, és megöld a fiamat?”
A fia megbetegszik és meghal, ő pedig személyes támadásnak veszi fia halálát. Illést hibáztatja a fia haláláért, és a fia halálát az ő bűneivel hozza összefüggésbe. Számomra ez a bűntudat jele. Elismeri, hogy bűnös, általában nem gondolunk egy szegény öreg özvegyasszonyra, mint bűnösre, de ő az volt.
- Éliás Istenhez kiált.
- Éliás úgy gondolja, hogy Isten tragédiát hozott az özvegyasszonyra és másokra
- Még mindig Istent, az ő istenét tartja
- Az Úr meghallgatta Illés kiáltását
- A fiú helyreáll.
- Az özvegyasszony elismeri, hogy Illés Isten embere, mert az igazságot mondja.
Mi volt az eredmény? Vessünk egy pillantást a 24. versre. “Akkor az asszony így szólt Illéshez: “Most már tudom, hogy Isten embere vagy, és hogy az Úr szavai a te szádból az igazság”. Ez a csoda segít az özvegynek felismerni, hogy Illés olyan ember, aki az Urat képviseli, és akit az Úr küldött. És kezdi megérteni, hogy ugyanaz az Isten, aki lisztet és olajat adott neki, életet adott a fiának is. Baál soha nem követelte magának az élet és a halál feletti közvetlen irányítást, csak közvetett irányítást azáltal, hogy esőt küldött a termés számára. Isten azonban nemcsak az esőt irányítja, hanem sokkal több minden felett is hatalma van. Ebben a szakaszban az Úr parancsol Illésnek, a hollóknak, az özvegynek, az időjárásnak, az olajnak, a lisztnek és végső soron magának az életnek. Hallgassátok meg, mit mondott Jézus: “17Azért szeret engem az én Atyám, mert leteszem az életemet – csak azért, hogy újra felvegyem. 18Senki sem veszi el tőlem, hanem én magamtól teszem le. Nekem van hatalmam letenni és hatalmam újra felvenni. Ezt a parancsot Atyámtól kaptam.” (Jn 10) Ezt mondta Jézus, és ez történt. Miután keresztre feszítették, három nappal később feltámadt a sírból. Az Úrnak hatalma van.”
Szeretném, ha észrevennétek a témát, ami végigvonul ezen az egész szakaszon: az Úr azt mondta, hogy nem fog esni, hacsak nem parancsolja, és nem is esik, egészen 3 és fél évvel későbbig. Ezután az Úr azt mondta, hogy szárazságban Illésnek lesz vize és hollók fogják etetni, és ez igaz volt. Az Úr azt mondta Illésnek, hogy menjen Zárfátba, és találni fog egy özvegyasszonyt, aki gondoskodni fog róla, és ez igaz volt. És az Úr azt mondta, hogy a liszt és az olaj soha nem fog elfogyni, és ez igaz volt. És az özvegyasszony következtetése az volt, hogy AZ ÚR SZAVA IGAZ. Ez a téma nemcsak ebben a szakaszban van jelen, hanem áthatja az egész Bibliát, a Teremtéstől a Jelenések könyvéig. Már az első fejezetben azt mondja az Úr: “Legyen világosság”, és volt világosság. Újra és újra látjuk ezt a mondatot: “az Úr mondta”, és “így lett”. Az Úr azt mondta, hogy elküldi a Megváltót, aki eljön és megment minket a bűneinktől, és ez megtörtént. János evangéliuma 1. fejezetében ezt olvassuk: “Az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Láttuk az ő dicsőségét, az egyszülött Fiú dicsőségét, aki az Atyától jött, tele kegyelemmel és igazsággal”. (Jn 1:14) Mindebből Isten azt akarja, hogy egy dolgot lássunk, ugyanazt, amit ez az özvegyasszony is látott: AZ ÚR SZAVA IGAZ.
Szükségünk van az igazságra. Képzeljük el, hogy olyan világban élünk, ahol semmi sem igaz, ahol minden hazugság és csalás. Sajnos éppen ebben a világban élünk, mert a Sátán ennek a világnak a fejedelme, és az ő anyanyelve a hazugság. (Jn 8:44) És mindannyian hazudtunk már. Mert a Biblia azt mondja, hogy a világ az igazságot hazugságra cserélte. (Róm. 1:25) Tegnap este Mike emlékeztetett Billy Joel zenészre, aki az “Őszinteség” című dalt írta, melynek első versszaka így kezdődik: “Ha a gyengédséget keresed, Nem nehéz megtalálni, Megkaphatod a szeretetet, amire szükséged van az élethez, De ha az őszinteséget keresed, You might just as well be blind, It always seems to be so hard to give” és a refrén így szól: “Honesty is such a lonely word, Everyone is so untrue, Honesty is hardly ever heard, And mostly what I need from you” Úgy hangzik, mintha az igazságra vágyna, nem igaz. Az igazság az egyik dolog, amire igazán szükségünk van. Az igazság szabaddá tesz minket. (Jn 8,32) És az egyetlen hely, ahol garantáltan megtaláljuk az igazságot, az Isten igéje. “Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által jött”. (Jn 1:17) Jézus azt mondta: “Szenteld meg őket az igazság által; a te igéd az igazság”. (Jn 17:17) És hogy végül bezáruljon a kör, Jézus azt mondta: “…, “Meg van írva: ‘Nem csak kenyérrel nem él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik’.” (Mt 4,4) Az Úr szava nemcsak igazság, hanem életet ad. Ahogyan a testünknek fizikai táplálékra van szüksége a túléléshez, a lelkünknek szellemi táplálékra van szüksége, és ez Isten igéje.