Gyermekek a frontvonalban, Civil társadalom, Fejlesztés & Segélyek, Kiemelt, Fejlécek, Emberi jogok, Latin-Amerika & Karib-térség, Népesség, Szegénység & SDG-k, Projektek, Regionális kategóriák, TerraViva United Nations
Gyermekek a frontvonalon
Print||En español 
A Villa Infantil Irapuato által befogadott gyermekek, akiket – sok más mexikói árvaházzal ellentétben – magas szintű ellátásban részesítenek. Credit: Courtesy Laura Martínez
MEXIKÓVÁROS, 2014. augusztus 18. (IPS) – Az árvák vagy kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekek otthonai Mexikóban nélkülözik a szükséges állami szabályozást és felügyeletet, ami az emberi jogok botrányos megsértéséhez vezet.
“A helyzet nagyon súlyos” – mondta Laura Martínez, a Patronato Pro Hogar del Niño nevű civil szervezet igazgatója a Mexikóvárostól mintegy 300 kilométerre északra, a középső Guanajuato államban található Irapuato városában. “A gyermekek magasabb rendű érdekeit nem veszik figyelembe. Jogaik sérülnek.”
“Nincs országos összeírás arról, hogy hol vannak, ki gondoskodik róluk, milyen módszertan szerint. Jól szabályozottnak, jól felügyeltnek kellene lennünk. Az előírásokat nem tartják be, és nincs erre vonatkozó jogszabály” – mondta az IPS-nek.”
A Villa Infantil Irapuato nevű menhelye 1969 óta fogad be gyerekeket, és 40 árva vagy veszélyeztetett helyzetben lévő, hat és 20 év közötti gyermek befogadására alkalmas. 2003 óta saját gondozási protokollt alkalmaz.
A gyermekeket a Családok Integrált Fejlesztésének Nemzeti Rendszerének (DIF) állami hivatala utalja be, és a menhely állami és magánfinanszírozásban részesül.
A mexikói árvaházak a jogszabályok, a hivatalos nyilvántartások és a felügyelet légüres terében működnek, és széles körben problémát jelent a szabályok be nem tartása, a szakmaiság és a finanszírozás hiánya – ez a helyzet a szakértők szerint sérti a Mexikó által aláírt nemzetközi szerződéseket.
A 118 millió lakosú országban, ahol mintegy 45 millió 18 év alatti gyermek él, mintegy 700 állami és magánotthon 30 000 gyermeknek nyújt menedéket. A Red Latinoamericana de Acogimiento Familiar (Latin-Amerikai Nevelőszülői Hálózat) becslése szerint azonban Mexikóban nagyjából 400 000 gyermek van szülői gondoskodás nélkül, ebből 100 000 az utcán él.
A legutóbbi botrány az intézmények működtetésével kapcsolatban július 15-én robbant ki, amikor a főügyészség bejelentette, hogy 596 embert, köztük 458 gyermeket mentettek ki a “La Gran Familia” menhelyről Zamora városában, Michoacán nyugati államban. A hatóságok szerint nyomorúságos körülmények között, csótányokkal és patkányokkal fertőzött szobákban éltek.
A lakók elmondása szerint megerőszakolták, megverték őket, akaratuk ellenére tartották fogva, és koldulásra kényszerítették őket.
Az 1947-ben alapított otthont az “Mamá Rosa” néven ismert Rosa del Carmen Verduzco vezette. Őt kora és egészségügyi problémái miatt alkalmatlannak ítélték a vádemelésre, de hat munkatársát emberrablással, gyermekbántalmazással és szexuális visszaéléssel vádolták meg. A központot július 30-án véglegesen bezárták.
“Az állam 30 éves lemaradásban van a gyermekek jogainak a közpolitikában való biztosítása terén” – mondta Martín Pérez, a Mexikói Hálózat a Gyermekek Jogaiért ügyvezető igazgatója. “Az állam soha nem felügyelte ezeket az intézményeket; időnként egyszer-egyszer kiderül valami, és akkor eszébe jutnak, és rájuk irányítja a figyelmét.”
Mivel az állam nem biztosít forrásokat, nem gyakorol felügyeletet sem. “És ez kiszolgáltatott helyzetben hagyja a gyerekeket. A menhelyek fekete lyukká válnak; senki sem tudja, milyen nevelési módszert alkalmaznak… milyen károkat okoznak” – mondta Pérez az IPS-nek.
Noha a “Mamá Rosa” esete volt a legnagyobb botrány, valahányszor valamelyik árvaház vagy gyermekotthon bekerül a hírekbe, egyvalami közös bennük: szabálytalanságok a működésükben.
Jún. 17-én a hatóságok 33 öt és 17 év közötti gyermeket és 10 18 és 24 év közötti fiatalt mentettek ki a Puebla központi városában található Casa Hogar Domingo Savio nevű gyermekotthonból, mivel az otthon igazgatója visszaélésekre utaló jeleket talált.
2011-ben 19 gyermeket szabadítottak ki a mexikóvárosi Instituto Casa Hogar Nuestro Señor de la Misericordia y Nuestra Señora de la Salette nevű intézményből. A bántalmazás áldozatai halálos fenyegetéseket kaptak, hogy ne számoljanak be a fogva tartásuk körülményeiről.
Két évvel korábban a hatóságok 126 bántalmazott fiatalt távolítottak el a Reintegración Social nevű nem kormányzati szervezet által működtetett “Casitas del Sur” menedékhelyről. Azt is megállapították, hogy 15-en eltűntek, közülük hárman még mindig eltűntek.
A szociális segítségnyújtásról szóló törvény értelmében az egészségügyi minisztériumnak kell felügyelnie a gyermekotthonokat. A felügyelet azonban gyakorlatilag nem létezik.
Nemzetközi aggodalom
Mexikó már több mint egy évtizede a nemzetközi szervek látókörében van e gyakorlat miatt.
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága 2006-ban a mexikói államhoz intézett ajánlásaiban aggodalmát fejezte ki a magánintézményekben felügyelet nélkül elhelyezett gyermekek nagy száma miatt, és javasolta egy jegyzék és adatbázis létrehozását a magánotthonokban élő gyermekekről.
“A bizottságot aggasztja az információhiány (szám, életkörülmények stb.) a szüleiktől elválasztott, intézményekben élő gyermekekről. A bizottság tudomásul veszi a magánszektor által irányított intézményekben élő gyermekek nagy számát, és sajnálja, hogy az állam nem tájékoztat és nem felügyeli ezeket az intézményeket” – áll a dokumentumban.
A bizottság, amely a gyermek jogairól szóló egyezmény betartását ellenőrzi, azt ajánlotta az államnak, hogy hozzon létre a gyermekek jogain alapuló szabályozást és vezessen be hatékony jogszabályokat, erősítse meg a meglévő struktúrákat, például a nagycsaládot, javítsa a személyzet képzését és juttasson több forrást az érintett szerveknek.
A 2014. februári jelentésben “A fiúk és lányok családhoz való joga. Alternatív gondozás. Ending Institutionalization in the Americas” című dokumentumban az Amerika-közi Emberi Jogi Bizottság (IACHR) felszólította az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) tagországait, hogy “megfelelően szabályozzák a bentlakásos gondozóintézetek működését, és végezzenek megfelelő felügyeletet, vizsgálják ki és adott esetben büntessék meg a gyermekek jogainak megsértését, amely ezekben az intézményekben történik.”
“A gyermekek intézeti elhelyezése továbbra is gyakori válasz a régió országaiban az ilyen helyzetekre, bár a bizonyítékok azt mutatják, hogy számos bentlakásos intézmény jelenlegi működési módja nem garantálja az ott elhelyezett gyermekek jogainak védelmét, és kiteszi őket erőszakos helyzeteknek, bántalmazásnak és elhanyagolásnak” – állapította meg az IACHR.
A mexikói civil társadalmi csoportok offenzívát terveznek indítani, hogy nyomást gyakoroljanak az államra kötelezettségeinek teljesítése érdekében.
A Gyermekjogi Bizottság előszakaszos munkacsoportjának 69. ülésszakán, amelyet szept. 22-26. között, a gyermekek küldöttsége, valamint az UNICEF – az ENSZ gyermekalapja – és a nem kormányzati szervezetek Genfben jelentést nyújtanak be a gyermekek helyzetéről, beleértve a szülői felügyelet nélkül maradt kiskorúakat is.
2015 május-júniusában a 18 független szakértőből álló Gyermekjogi Bizottság értékelni fogja Mexikót.
Az IACHR gyermekjogi előadója, Rosa María Ortiz pedig októberben Mexikóba látogat, hogy jelentést készítsen az itteni helyzetről.
“Szükségesnek tartjuk az intézményi elhelyezés elkerülését és egy általános törvényt az alternatív gondozásról, és sürgősen szükségünk van világos, részletes információkra az intézményekben lévő gyermekekről” – mondta Pérez a Mexikói Hálózat a Gyermekek Jogaiért nevű szervezet részéről.
Martínez, a Patronato Pro Hogar del Niño de Irapuato gyermekotthon vezetője szerint fontos, hogy alaposan megvizsgálják, milyen gondozást nyújtanak az egyes szervezetek. “A jelenlegi modell túlságosan jóléti orientált. És ki tudja garantálni az esetek felügyeletét? Van egy másik megközelítés, amit követni kellene – a gyermek fejlődéséért dolgozni.”
Szerkesztette: Estrella Gutiérrez/fordította: Stephanie Wildes