IQ pontszámok és az IQ pontszámok értelmezése

.
Az IQ pontszámok megértése

Az IQ az intelligenciahányados rövidítése. Állítólag ez egy olyan pontszám, amely megmondja, hogy egy személy mennyire “okos” más emberekhez képest. Az átlagos IQ definíció szerint 100; a 100 feletti pontszámok az átlagosnál magasabb, a 100 alatti pontszámok pedig az átlagosnál alacsonyabb IQ-t jeleznek. Elméletileg a pontszámok 100 alatt vagy fölött bármennyit mozoghatnak, de a gyakorlatban nem sokkal 50 alá vagy 150 fölé mennek.

A népesség felének 90 és 110 közötti IQ-ja van, míg 25%-nak magasabb, 25%-nak pedig alacsonyabb az IQ-ja:
.

Az intelligenciahányados leíró osztályozásai

.

IQ	leírás	Népesség%
130+	Nagyon magasan	2.2%
	Kiemelkedő	6.7%
	magas átlag	16.1%
	átlag	50%
	alacsony átlag	16.1%
	Közepes	6.7%
70 alatt	Extrémen alacsony	2,2%

.
IQ percentilisekben kifejezve

Az IQ-t gyakran percentilisekben fejezik ki, ami nem azonos a százalékos pontszámokkal, és az IQ-tesztek eredményeinek gyakori félreértésének egyik oka. A százalékos arány a gyermek által helyesen megválaszolt tételek számát jelenti a bemutatott tételek teljes számához viszonyítva. Ha egy gyermek egy 50 kérdésből álló tesztben 25 kérdésre válaszol helyesen, akkor a százalékos pontszáma 50. Ha ugyanezen a teszten 40 kérdésre válaszol helyesen, a százalékos pontszáma 80 lenne. A százalékos érték azonban azt jelenti, hogy az egyén pontszáma megegyezik vagy meghaladja a többi vizsgázó pontszámainak számát. Ha egy gyermek 25 kérdésre válaszolt, és jobban teljesített, mint a tesztet kitöltő gyermekek 50%-a, akkor az 50. percentilis pontszámot érné el. Ha azonban az 50 tételes tesztben 40 kérdésre válaszolt, és mindenki más többet válaszolt, mint ő, akkor nagyon alacsony percentilisre esne – még akkor is, ha a kérdések 80%-ára helyesen válaszolt.

A legtöbb standardizált teszten a 100-as IQ az 50. percentilisnek felel meg. A legtöbb IQ-tesztünk standardizált, 100-as átlagpontszámmal és 15-ös szórással. Ez azt jelenti, hogy a következő IQ-értékek nagyjából a következő percentiliseknek felelnek meg:
.

IQ	Percentilis

.
Egy 120-as IQ tehát azt jelenti, hogy a tesztalany okosabb, mint a lakosság körülbelül 91%-a, míg 130-as IQ-val az emberek 98%-át megelőzi az illető. Egy 80-as IQ-val rendelkező személy csak az emberek 9%-ánál okosabb, és csak néhányan érnek el 60-nál kevesebbet.

Vigyázzunk!

Az IQ-k leíró osztályozásánál nagyon óvatosnak kell lenni. Az IQ a legjobb esetben is csak egy durva mérőszáma a tudományos intelligenciának. Bizonyára tudománytalan lenne azt állítani, hogy egy 110-es IQ-val rendelkező egyén magas átlagos intelligenciájú, míg egy 109-es IQ-val rendelkező egyén csak átlagos intelligenciájú. Az értelmi képességek ilyen szigorú osztályozása nem venné figyelembe az olyan szociális elemeket, mint az otthon, az iskola és a közösség. Ezeket az elemeket a jelenlegi intelligenciatesztek nem mérik megfelelően.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy az IQ-tesztek nem túl megbízhatóak, érthető, hogy az IQ-tesztek miért állnak évek óta a kritika középpontjában. A pontszámok akár 15 ponttal is eltérhetnek egyik tesztről a másikra, miközben az érzelmi feszültség, a szorongás és a tesztelési folyamat ismeretlensége nagyban befolyásolhatja a tesztteljesítményt. Emellett Gould leírta azt a torzító hatást, amelyet a tesztelők hozzáállása, képzettsége és utasításai gyakorolhatnak a tesztelésre. Egy vizsgálatban kilencvenkilenc iskolapszichológus egymástól függetlenül pontozott egy IQ-tesztet azonos jegyzőkönyvek alapján, és ugyanannak a személynek 63-tól 117-ig terjedő IQ-értékeket kaptak!”

Az intelligenciamérések értékesek lehetnek – bár értéküket gyakran túlértékelik -, de sok kárt okozhatnak azok a személyek, akik szigorúan csak ilyen mérések alapján próbálják osztályozni az egyéneket. Senkinek sem szabad sem megijednie, sem elkeserednie, ha azt tapasztalja, hogy az IQ-ja nem olyan magas, mint remélte. Ne feledjük, hogy az IQ-n kívül sok más tényező is hozzájárul a sikerhez és a boldogsághoz. Azt is vegye figyelembe, hogy az IQ nem egy rögzített mennyiség, hanem oktatással növelhető. Ezt bizonyította a Glenwood State Schoolban végzett kísérlet, valamint számos más kutatás is.

A Glenwood State School

A környezetnek a gyermekek szellemi fejlődésében betöltött szerepével kapcsolatos kutatások kimutatták, hogy az ösztönző környezet drámaian növelheti az IQ-t, míg a nélkülöző környezet az IQ csökkenéséhez vezethet. Egy különösen érdekes, a korai intellektuális stimulációra vonatkozó projektben 25 árvaházban élő gyermek vett részt. Ezek a gyermekek komoly környezeti hiányt szenvedtek, mivel az árvaház zsúfolt volt és nem volt elegendő személyzet. Tizenhárom, átlagosan 19 hónapos csecsemőt áthelyeztek a fogyatékos felnőtt nők számára fenntartott Glenwood Állami Iskolába, és minden csecsemőt egy nő személyes gondozásába adtak. Skeels, aki a kísérletet végezte, szándékosan választotta ki az árvák közül a leghiányosabbakat, akiket a Glenwood Schoolban helyeztek el. Az ő átlagos IQ-juk 64 volt, míg az árvaházban maradt 12 gyermek átlagos IQ-ja 87 volt.

A Glenwood State Schoolban a gyerekeket nyitott, aktív kórtermekben helyezték el az idősebb és viszonylag okosabb nőkkel. Pótanyáik szeretettel és ölelgetéssel árasztották el őket. Játékokat kaptak, kirándulni vitték őket, és sokat beszélgettek velük. A nőket megtanították, hogyan ösztönözzék a csecsemőket intellektuálisan, és hogyan csalogassák elő belőlük a nyelvet.

18 hónap elteltével a drámai eredmények szerint azok a gyerekek, akiket helyettesítő anyákhoz helyeztek, és így további stimulációban részesültek, átlagosan 29 IQ-pontos növekedést mutattak! Két és fél évvel később utóvizsgálatot végeztek. Az eredetileg a Glenwood otthonba került 13 gyermekből tizenegyet örökbe fogadtak, és az átlagos IQ-juk most 101 volt. A két gyermeket, akiket nem fogadtak örökbe, újra intézménybe helyezték, és elvesztették a kezdeti nyereségüket. A kontrollcsoport, a 12 gyermek, akiket nem helyeztek át Glenwoodba, továbbra is intézeti osztályon maradt, és az átlagos IQ-juk most 66 volt (átlagosan 21 pontnyi csökkenés).

Az IQ-növekedésnél vagy -csökkenésnél azonban sokatmondóbb a különbség a két csoport életminőségében. Amikor ezek a gyerekek elérték a fiatal felnőttkort, egy másik követéses vizsgálat a következőkre derített fényt: “A kísérleti csoport produktív, működő felnőttekké vált, míg a kontrollcsoport nagyrészt szellemi fogyatékosként került intézetbe.”

A korai gazdagodási projektek révén történő IQ-növekedésre további példákat találunk Izraelben, ahol az európai zsidó származású gyerekek átlagos IQ-ja 105, míg a közel-keleti zsidó származásúaké csak 85. A zsidó származású gyerekek átlagos IQ-ja csak 85. Mégis, ha egy kibucban nevelkednek, mindkét csoportba tartozó gyermekek átlagos IQ-ja 115.

Egy másik otthoni korai gazdagító programban, amelyet a New York-i Nassua megyében végeztek, egy oktató két év alatt mindössze hét hónapon keresztül heti két félórás látogatást tett egy oktató. Azzal töltötte az idejét, hogy megmutassa a programban részt vevő szülőknek, hogyan taníthatják a legjobban otthon a gyermekeiket. A programban részt vevő gyermekek kezdeti IQ-ja az alacsony 90-es években volt, de mire iskolába mentek, átlagosan 107 vagy 108 volt az IQ-juk. Ráadásul az iskolai teljesítményteszteken folyamatosan kimagasló képességeket mutattak.”
.

© Edublox

Az Edublox olyan oktatási beavatkozásokra specializálódott, amelyek okosabbá teszik a gyerekeket, segítenek nekik gyorsabban tanulni és olvasni, valamint könnyebben matematikázni. Programjaink lehetővé teszik a tanulók számára, hogy leküzdjék az olvasási nehézségeket és más tanulási akadályokat, segítve őket abban, hogy élethosszig tartó tanulókká váljanak, és képessé téve őket arra, hogy megvalósítsák legmagasabb oktatási céljaikat.

. Hivatkozások és bibliográfia:

• Clark, B., Growing Up Gifted (3. kiadás), (Columbus: Merrill, 1988).
• Dworetzky, J. P., Introduction to Child Development (St. Paul: West Publishing Company, 1981).
• Engle, T. L., & Snellgrove, L., Psychology: Its Principles and Applications (6. kiadás), (Harcourt Brace Jovanovich, Inc.: New York, 1974).
• Gould, S. J., The Mismeasure of Man (New York: W. W. Norton, 1981), 151-152, idézi R. L. Osgood, “Intelligence testing and the field of learning disabilities: A historical and critical perspective,” Learning Disability Quarterly, 1984, vol. 7, 343-348.
• Sattler, J., Assessment of Children’s Intelligences and Special Abilities (Boston: Allyn & Bacon, 1982), 60.
• Skeels, H. M., és mások, “A study of environmental stimulation: An orphanage preschool project,” University of Iowa Studies in Child Welfare, 1938, vol. 15(4).
• Smith, C. R., Learning Disabilities: The Interaction of Learner, Task, and Setting (Boston: Allyn and Bacon, 1991), 63.
• Swiegers, D. J., & Louw, D. A., “Intelligensie,” in D. A. Louw (szerk.), Inleiding tot die Psigologie (2nd ed.), (Johannesburg: McGraw Hill, 1982).
• “Test Score Interpretation,” Hampton City Schools, Psychological Services.
• Tyler, idézi: A. Anastasi, (szerk.), Testing Problems in Perspective (Washington DC: American Council on Education, 1966).
• Wilson, G., & Grylls, D., Know Your Child’s IQ (Futura Publications: London, 1977).