- By Nava Atlas | On | Comments (0)
- “The Giant Wistaria” by Charlotte Perkins Gilman (1891)
- “Désirée gyermeke” by Kate Chopin (1893)
- “Paul esete: A Study in Temperament by Willa Cather (1905)
- “Bliss” by Katherine Mansfield (1918)
- “Sweat” by Zora Neale Hurston (1926)
- “Flowering Judas” by Katherine Anne Porter (1930)
- “Tell Me a Riddle” by Tillie Olsen (1961)
- “A lottó” by Shirley Jackson (1949)
- “A good man is hard to find” by Flannery O’Connor (1953)
- “Azok, akik elsétálnak Omelasból” – Ursula Le Guin (1973)
- Kategóriák: Kategóriák: Könyvleírások
A novella fantasztikus módja annak, hogy megérezzük egy szerző hangját. Íme tíz elgondolkodtató klasszikus novella női szerzőktől. Néhányat közülük (a köztulajdonban lévőket) itt, ezen az oldalon is elolvashatod; mások az említett szerzők novellásköteteinek részét képezik.
A rövid formában bizonyos szempontból nagyobb kihívást jelenthet egy meggyőző elbeszélés megalkotása, mint egy regény terjedelmében. A feszültség kiépítése és az olvasónak a karakterek iránti érdeklődésének felkeltése a kézművesség igazi ismérvei.
Néha vékony a határvonal, amikor egy novella átcsap novellába, mint például Charlotte Perkins Gilman A sárga tapéta című művében, de erre is kitérünk. Feltétlenül fedezze fel a Klasszikus női szerzők kötelezően olvasandó novellái című ajánlásainkat.
. . . . . . . . . .
“The Giant Wistaria” by Charlotte Perkins Gilman (1891)
Jillian McKeown “The Giant Wistaria” (1891) című elemzésében bemutatja Charlotte Perkins Gilman klasszikus feminista írónő e hátborzongató rövid kísértettörténetét:
A “The Giant Wistaria” befejezése után megdöbbentő rádöbbenni, hogy 1891-ben adták ki, holott úgy tűnik, mintha nem is olyan régen íródott volna. A történet két időszakban játszódik, az 1700-as és az 1800-as években.
Az előbbi században egy angol családdal kezdődik, és a legbotrányosabb családi dráma kellős közepébe csöppenünk – a lányuk éppen házasságon kívül szült, a szülők pedig Angliába menekülnek, hogy elkerüljék a családjuk nevének bármilyen szégyenét. Az “Óriás Wistaria” teljes szövege itt olvasható.
. …
“Désirée gyermeke” by Kate Chopin (1893)
“Désirée gyermeke” Kate Chopin 1893-as novellája. Ez az amerikai írónő, aki ma már a feminista tanulmányok középpontjában áll, leginkább Az ébredés című klasszikus novellájáról ismert. Ebben a rövid novellában a felsőosztálybeli kreol Louisiana képmutatását, rasszizmusát és szexizmusát vizsgálja.
A “Désirée’s Baby” olyan témákat sző, amelyek később meghatározzák műveit, köztük a nők egyenjogúságért folytatott küzdelmét, az elfojtott érzelmeket és az identitás szeszélyeit.
Először a Vogue magazin 1893. januári számában jelent meg “The Father of Désirée’s Baby” címmel, majd a következő évben Chopin Bayou Folk című novelláskötetébe is bekerült. A történet teljes szövege itt olvasható.
. …
“Paul esete: A Study in Temperament by Willa Cather (1905)
“Paul’s Case: A Study in Temperament” című novella Willa Cather tollából, amely először 1905-ben jelent meg a McClure’s Magazine-ban. Sarah Wyman elemzése a “Paul’s Case”-ről ezen az oldalon így kezdődik:
Valószínűleg ismersz valakit, aki Paulra emlékeztet, valakit, aki látszólag nem illeszkedik be a társadalomba. Paul viselkedésmódja feszült és ideges. Antiszociálisnak tűnik az osztálytársaival, konfrontálódónak a tanáraival, és érzelmileg elidegenedett a családjától. Olvassa el a “Paul esete” teljes szövegét itt.
. …
“Bliss” by Katherine Mansfield (1918)
A “Bliss”(1918) Katherine Mansfield (1888 – 1923), az új-zélandi születésű brit írónő novellája, akit a modern angol novellaforma forradalmasításáért ismernek. A Bliss egyike azoknak a műveknek, amelyek felhelyezték őt az irodalmi térképre. Bertha Young, a főszereplő egy boldog, ám kissé naiv fiatal feleség. A történet egy vacsoraest során játszódik, amelyet férjével, Harryvel rendez.
A történet egyik témája a klasszikus önismeret. A huszadik század eleji irodalomban azonban inkább ritkaságszámba ment a queer témák feldolgozása. A “Bliss” teljes szövege itt olvasható.
. …
“Sweat” by Zora Neale Hurston (1926)
Jason Horn Zora Neale Hurston “Sweat” című elemzésének bevezetőjében megállapítja, hogy e rövid mű terjedelme messzebbre nyúlik, mint a legtöbb regényé.
Ebben a kis terjedelemben Hurston számos témát érint, például a nőiesség megpróbáltatásait, amelyeket meggyőző és hatékony szimbolizmussal tár fel. Árnyalt és ékesszólóan tömör, ahogy Hurston minden szót, tárgyat, karaktert és cselekménypontot maximálisan kihasznál, hogy szenvedélyes és felvilágosító elbeszélést hozzon létre.
Ezt egy ökokritikai/ökofeminista perspektívával szövi össze, amely a női birodalmat a természeti birodalommal kapcsolja össze, amelyet aztán szembeállít az emberi birodalommal.
. …
“Flowering Judas” by Katherine Anne Porter (1930)
Sarah Wyman elemzése Katherine Anne Porter “Flowering Judas”-járól kezdődik: A “Virágzó Júdás” az árulás témája körül forog, Júdásról mintázva, aki egy csókkal fedte fel Krisztus kilétét üldözőinek. Laura, az Egyesült Államok délnyugati részén élő kalandvágyó fiatal nő identitásválságba kerül, megkérdőjelezi saját értékeit és az 1910-1920-as mexikói forradalomban való részvételét.
Porter hősnőire jellemző, hogy Laura olyan nő, akinek személyes döntései komoly politikai következményekkel járnak. Önmaga nem hiteles megtagadása és egy másik szereplő halálában való bűnrészessége arra készteti, hogy újragondolja saját megmentői vagy árulói státuszát.
. …
“Tell Me a Riddle” by Tillie Olsen (1961)
A Tillie Olsen négy novellából álló gyűjteménye, a Tell Me a Riddle hosszú szünet után jelent meg az amerikai írónő életművében. A kötetet az “Itt állok és vasalok” nyitja, egy első személyű, önéletrajzi elbeszélés az anyaság, az elszigeteltség és a szegénység okozta frusztrációról.
A gyűjtemény utolsó darabja, a “Tell Me a Riddle” vitathatatlanul Olsen legismertebb műve. Ez egy munkáspár története, amely szintén megrendítően vizsgálja a szerző kedvelt témáit, a szegénység és a nemek közötti egyenlőséget.
A karcsú novella sok kritikai elismerést kapott. A “Tell Me a Riddle”-t 1980-ban filmre adaptálták Melvyn Douglas és Lila Kedrova főszereplésével. A novelláskötet része a fent említett novelláskötetnek és Olsen más, rövid műveket tartalmazó gyűjteményeinek.
. . . . . . . . . .
“A lottó” by Shirley Jackson (1949)
“A lottó” Shirley Jackson legismertebb novellája; azt lehet mondani, hogy ez a legikonikusabb klasszikusa – még inkább, mint A Hill House kísértése vagy a Mindig is a kastélyban éltünk. Mielőtt egy könyv részeként megjelent volna, a The New Yorker önálló novellaként közölte.
A történet egy fiktív kisvárosról szól, ahol évente egy hátborzongató rituálét tartanak, a szerkesztők és a kritikusok elismerően nyilatkoztak róla; az olvasók nem annyira. Ez volt a legvitatottabb történet, amelyet a magazin valaha is publikált.
Az olvasók nemcsak az előfizetéseket mondták le, hanem gyűlölködő leveleket is küldtek a szerzőnek. Itt egy eredeti, 1949-es kritika a “The Lottery”-ről.
. …
“A good man is hard to find” by Flannery O’Connor (1953)
“A good man is hard to find” by Flannery O’Connor a modern déli gótika szerzőjének egyik legismertebb rövid műve. Jillian McKeown kezdi a történet elemzését:
Nagyon keveset tudtam Flannery O’Connorról, amikor ezt a novellagyűjteményt ajánlották nekem. Azt tudtam, hogy O’Connor ír katolikus, és hogy a történetek a 20. század közepén íródtak.
Mondanom sem kell, hogy amikor befejeztem az első novellát, amely egyben az én konkrét kiadásom névadója is, teljesen ledöbbentem. “Annak, aki azt javasolta, hogy ezt olvassam el, figyelmeztetnie kellett volna!” gondoltam. Mint oly sok más történet ebben a cikkben, ez is izgalmas egy olyan gyöngyszemet olvasni, amely annyira felforgató, hogy még közel 70 évvel később is sokkol.
. …
“Azok, akik elsétálnak Omelasból” – Ursula Le Guin (1973)
Még egyszer Sarah Wyman novella-szakértőnk megoszt egy éleslátó elemzést, ezúttal Ursula K. Le Guin “Azok, akik elsétálnak Omelasból” című novellájáról: A történet egy utópiát mutat be nekünk, amelyről kiderül, hogy egy tökéletlen, sőt rémálomszerű disztópiát is magában foglal.”
A feszültséget e két ég és pokol szélsőség között a címben szereplő távozási késztetés és a színpadra állító fesztivál örömteli érkezése közötti húzásban lehetne összefoglalni.”
Egy gondtalan közösség, amely kellemesnek és igazságosnak tűnik, kiderül, hogy igazságtalanságra épül, és végül egyes lakói számára tarthatatlan. Le Guin a történetet a vietnami háború idején az amerikai kultúra allegóriájának tekinti.