Patañjali jóga-szútráiSzerkesztés
Īśvarapraṇidhāna Patañjali jóga-szútráiban a következőképpen szerepel:
Szanszkrit: शौच संतोष तपः स्वाध्यायेश्वरप्रणिधानानि नियमाः ॥32॥
– Jóga-szútrák II.32
Szanszkrit: क्लेश कर्म विपाकाशयैःपरामृष्टः पुरुषविशेष ईश्वरः ॥२४॥
– Jóga-szútrák I. 24
Īśvarapraṇidhāna Patañjali az ötödik niyamaként szerepel. A jóga más formáiban ez a tizedik niyama. A hinduizmusban a niyamák a “tennivalók listája”, a yamák pedig a “ne tedd” listája, mindkettő egy etikai életelmélet része.
Īśvara mint metafizikai fogalomSzerkesztés
A hindu tudósok vitatkoztak és kommentálták, hogy ki vagy mi az a Īśvara. Ezek a kommentárok a Īśhvara meghatározásától kezdve a “személyes isten”, a “különleges én” és “bármi, ami spirituális jelentőséggel bír az egyén számára” meghatározásáig terjednek. Ian Whicher kifejti, hogy míg Patañjali tömör versei egyaránt értelmezhetők teistaként vagy nem teistaként, Patañjali Īśvara fogalma a jógafilozófiában “átalakító katalizátorként vagy útmutatóként működik, amely segíti a jógint a spirituális emancipációhoz vezető úton”. Desmarais azt állítja, hogy Īśvara egy metafizikai fogalom a jógaszútrákban. Īśvarapraṇidhāna befektet, elfoglalja az elmét ezzel a metafizikai fogalommal. A Yogasutra sehol nem említi az istenséget, nem említ semmilyen odaadó gyakorlatot (Bhakti), és nem ad Īśvarának olyan tulajdonságokat, amelyek jellemzően egy istenséghez kapcsolódnak. A jógaszútrákban ez egy logikai konstrukció, állítja Desmarais.
Az I.27. és I.28. versekben a jógaszútra Īśvarát a Pranava (प्रणव, ॐ) fogalmához társítja, és azt ajánlja, hogy a nyolc lépéses jóga egyik végtagjában ismételjük és szemléljük. Ezt úgy tekintik, mint egy eszközt a külső világtól való elhatárolódás, a belső világgal való összekapcsolódás, az összpontosítás és az egyszempontúvá válás folyamatának megkezdésére a jógában.
Whicher szerint Patañjali Īśvara koncepciója nem egy teremtő Isten és nem is a hinduizmus Advaita Vedanta iskolájának egyetemes Abszolútuma. Whicher azt is megjegyzi, hogy a hinduizmus vedanta filozófiájának egyes teista al-iskolái, amelyeket a jóga iskola inspirált, inkább úgy magyarázzák a Īśvara fogalmát, mint a “Legfelsőbb Lényt, aki a kozmosz és az individuális lények felett uralkodik”. Azonban Patañjali jóga-szútráiban és a hinduizmus jóga-iskolájának kiterjedt irodalmában Īśvara nem a Legfelsőbb Uralkodó, Īśvara nem ontológiai fogalom, inkább egy elvont fogalom volt, hogy kielégítse a jógafilozófiát életmódként elfogadó emberi lények pedagógiai igényeit.
Īśvara mint istenségSzerkesztés
Īśvarapraṇidhāna a hinduizmus egyes aliskoláiban úgy értelmezték, hogy egy istenség szemlélését jelenti. Zimmer 1951-es Indiai filozófiák című könyvében megjegyezte, hogy a bhakti al-iskolák és annak szövegei, mint például a Bhagavad Gítá, Isvarára úgy hivatkoznak, mint isteni Úrra, vagy az adott bhakti al-iskola istenségére. A modern szektás mozgalmak Ishvarát mint Legfelsőbb Urat hangsúlyozzák; például a Hare Krisna mozgalom Krisnát tekinti Úrnak, az Arya Samaj és a bráhmóizmus mozgalmak – amelyekre az indiai keresztény és iszlám mozgalmak hatottak – Ishvarát monoteista, mindenható Úrként képzelik el. A hinduizmus hagyományos teista aliskoláiban, például Ramanuja Vishishtadvaita Vedantájában és Madhva Dvaita Vedantájában Ishvara-t az Úr Visnu/Narayana-val azonosítják, aki különbözik a Prakrititől (anyagi világ) és a Purusa-tól (lélek, szellem). Mindezen al-iskolákban Īśvarapraṇidhāna az adott istenség szemlélése.
Radhakrishnan és Moore azt állítja, hogy az Īśvara-fogalom ezen variációi összhangban vannak a hinduizmus “személyes Isten” fogalmával, ahol az “egyén legmagasabb önértékének ideáljai vagy megnyilvánulásai, amelyeket megbecsülnek”. Īśvarapraṇidhāna, vagy Īśvara mint istenség szemlélése hasznos, javasolja Zaehner, mert segít az egyénnek abban, hogy még inkább Īśhvarához váljon hasonlóvá. Riepe és mások azt állítják, hogy a hinduizmus jóga-iskolájának irodalma sem kifejezetten nem határoz meg, sem hallgatólagosan nem feltételez semmilyen teremtő istent; inkább meghagyja az egyén szabadságát és választási lehetőségét, hogy Īśvara-t olyan értelmes módon fogalmazza meg, amilyet csak akar, akár “az egyén által választott istenség”, akár “a formátlan Brahman (abszolút valóság, egyetemes princípium, igazi különleges Én)” formájában. Īśvara szükségessége és célja, bármi legyen is az absztrakciója, mint “az Én különleges fajtája” vagy “személyes istenség”, nem öncélú, inkább eszköz a “koncentráció gyakorlatának tökéletesítéséhez” a jógafilozófia nyolc végtagján keresztül vezető úton.
Īśvara mint tiszta tudatSzerkesztés
Larson szerint Īśvara a Īśvarapraṇidhānában a kronológiai gyökerei révén érthető meg. A hinduizmus jóga iskolája a hinduizmus Samkhya iskolájának alapjain fejlődött ki. A nem teista/ateista Samkhya-iskolában a Purusa központi metafizikai fogalom, és “tiszta tudatosságként” képzelték el. Továbbá, a Purusát a Samkhya iskola úgy írja le, hogy a “tiszta tudat sokaságában” létezik az ismeretelméleti elméletében (és nem az ontológiai elméletének igényei szerint). A Jóga-szútrákban Patandzsali az I.24. versben Īśhvarát “különleges Purusa”-ként határozza meg, bizonyos tulajdonságokkal. Īśhvara tehát a “tiszta tudat” sokaságának egyikeként értelmezhető, Patandzsali által az I.24. versben meghatározott jellemzőkkel.
Īśvara mint spirituális, de nem vallásosSzerkesztés
Van Ness és mások szerint Īśvara, Īśvara-pranidhana és a jóga más végtagjainak fogalma pragmatikusan “spirituális, de nem vallásos”
ként értelmezhető.