Volt néhány emlékezetes pillanat az életemben, amelyeket “Wow” pillanatoknak fogok nevezni.
Emlékszem a középiskola első évét megelőző nyárra, amikor egy észak-minnesotai táborban dolgoztam. Egy tiszta éjszakán a faházamhoz sétáltam, és megdöbbentett a milliónyi ragyogó pont a szennyezetlen égbolton: csillogó csillagok kifeszített baldachinja. Hihetetlen. “Hűha.”
Emlékszem, amikor először láttam a feleségemet a menyasszonyi ruhájában. “Hűha.”
Biztos vagyok benne, hogy van néhány hasonló “hűha” pillanat az életedben.”
De milyen gyakran állunk meg egy gyülekezeti vagy szolgálati környezetben, és mondjuk azt, hogy “hűha”? Arról beszélek, hogy megállunk és azt mondjuk: “Wow” Isten abszolút fenségénél és lélegzetelállító szépségénél.
A zsoltárokban gyakran előfordul ez. De vajon te is olyan vagy, mint én, és néha csak az információk iránt érdeklődve jössz a templomba? “Mit érthetek meg Istenről? Mit adhat nekem Isten? Mondj nekem tényeket Istenről, lehetőleg olyan tényeket, amelyek megfelelnek annak, amilyennek én szeretném, hogy legyen. Aztán talán elgondolkodom azon, hogy azt mondjam: “Hűha.”
A 117. zsoltár mintát ad arra, hogyan lehet orvosolni ezt a bennünk lévő szomorú késztetést. A 117. zsoltár, a legkisebb zsoltár a Szentírásban, apró varrataiból kiszakad Isten dicséretétől és imádatától.
Hogyan kapcsolódik ez hozzád és hozzám? A zsoltár azt mondja nekünk: az Úr dicséretét “minden nemzetnek” kell végeznie, “minden népből” kell adnia (Zsolt 117:1) A dicséretet, az imádatot, a tiszteletet és a dicsőséget Istennek kell adni, akár öreg vagy fiatal, akár gazdag vagy egyáltalán nem gazdag, akár okos vagy kevésbé okos, akár érzelmes vagy analitikus, akár hipszter vagy hippi, vagy bárki más. Istent kell imádnunk, függetlenül a helyünktől vagy a személyiségünktől. Mindenkinek szól, és mindenkitől meg van parancsolva.”
- Az istentisztelet középpontjában
- Az imádatunk üzemanyaga
- Az irántunk való állhatatos szeretete miatt dicsérjük az Urat.
- Dicsérjük az Urat az ő örökké tartó hűsége miatt.
- Egy rendelet az imádatra
- Dicsérjétek az Urat!
- Az élet köztes pillanataiban is dicsérhetjük Istent.
- A nehéz pillanatokban is dicsérhetjük Istent.
Az istentisztelet középpontjában
Dicsérjétek az Urat, minden nemzet! Magasztaljátok őt, minden nép! (Zsoltárok 117:1)
Mielőtt elkezdenénk mindenhonnan dicséreteket kiabálni, kell, hogy legyen egy fókuszunk. Kinek adjuk át ezt a dicséretet? Az imádatunk tárgya Isten. A 117. zsoltár azt parancsolja nekünk, hogy “dicsérjük az Urat” (kiemelés hozzáadva). Istennek kell dicséretünk és örömteli imádatunk középpontjában állnia.”
Mindenki imád valamit. Mégis a dicséret-fókuszunk gyakran másra terelődik, mint Istenre, nem igaz? Néha imádatunk fókusza befelé, önmagunk felé fordul. Talán akkor küzdünk ezzel, ha túl sok időt töltünk a tükörbe nézéssel. Néha a fókusz kifelé, mások felé fordul. Ez úgy nézhet ki, hogy több időt töltünk a People magazinban, mint a Szentírásban. Máskor pedig istentiszteletünk fókusza kifelé, a dolgok felé fordul, például minden új kütyü megvásárlása, amint az a piacra kerül.
Az istentisztelet emberei vagyunk, és ha ez nem Isten felé fordul, akkor minden bizonnyal valami más felé fordul, mint ő. A 117. zsoltár arra kér bennünket, hogy dicséretünket felfelé, Isten felé fordítsuk.”
Az imádatunk üzemanyaga
Mert nagy az ő állhatatos szeretete irántunk, és az Úr hűsége örökké tart. (Zsoltárok 117:2)
Az űrsikló megtervezhet egy részletes pályát, és lehet konkrét úti célja, de ha nincs üzemanyag a tartályokban, nem lesz felszállás, nemhogy megérkezés. Ezért kell megkérdeznünk ezt a zsoltárt: “Mi az, ami Istenben az én dicséretemet az ég felé hajtja?”
Az irántunk való állhatatos szeretete miatt dicsérjük az Urat.
Isten e hihetetlen szeretetének legteljesebb súlya Jézusra és az ő keresztjére nehezedik. Isten szeretetét “felénk” küldte Fiába, Jézusba csomagolva. A szeretet legnagyobb tettében, amelyet a világ valaha is látott, Krisztus meghalt a kereszten a te bűneidért és az én bűneimért. Az 1János 4:9-10 ezt mondja:
Ezáltal nyilvánult meg közöttünk Isten szeretete, hogy Isten elküldte egyszülött Fiát a világba, hogy mi éljünk általa. Ebben van a szeretet, nem abban, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte Fiát, hogy engesztelő áldozat legyen a mi bűneinkért.”
Dicsérjük az Urat az ő örökké tartó hűsége miatt.
Olyan kultúrában élünk, ahol oly kevés dolog hűséges és maradandó, nem igaz? Isten mégis hűséges. Gondolkodjunk el egy percig a fenti mondatban használt három szón: hűséges, kitart, örökkévaló. Mindhárom tartalmazza egymás elemeit; szinte már-már egy kicsit redundánsnak tűnik. A hűséges valami olyasmit jelent, mint a hűség. A kitartás azt jelenti, hogy hosszú távon benne vagy. És az örökké – nos, az örökkévalóságot jelenti. Tehát itt, ebben a versben megtudjuk, hogy Isten a hűség hármas adagja. Nem csak hűséges. Nem csak tartós hűség. Hanem örökké tartó hűség.”
Egy rendelet az imádatra
Dicsértessék az Úr! (Zsoltárok 117:3)
Tudjuk, hogy mi a célunk. Megvan az üzemanyagunk. Mit tegyünk tehát ezután?
Dicsérjétek az Urat!
Tegyétek Isten dicséretét az első dologgá, amit reggel teszel, amit napközben szokás szerint ismételgetsz, és amit lefekvés előtt utoljára teszel. Mi lenne, ha lefekvés előtt és reggel közvetlenül a zuhanyzás után elolvasnál egy fejezetet a Bibliából? Mi lenne, ha ez a szokás helyettesítené az e-mail vagy a közösségi média ellenőrzését?
Az élet köztes pillanataiban is dicsérhetjük Istent.
Vacsorát főzöl? Köszönd meg neki az ételt és az ízeket, miközben kevered és párolod. Öltözteted a gyerekeket? Köszönjétek meg együtt Istennek, hogy milyen nagyszerű ő. Séta a folyosón az órák között? Gondolj arra, hogy Isten milyen sokféleképpen mutatkozott meg az életedben, és dicsérd meg Őt.
A nehéz pillanatokban is dicsérhetjük Istent.
Ez a hét sok olyan helyzetet hoz, amelyben döntened kell, hogy engedelmeskedsz-e Istennek vagy nem engedelmeskedsz neki. Talán ez azt jelenti, hogy bocsánatot kell kérned, és bocsánatot kell kérned valakitől, akit megbántottál. Talán azt jelenti, hogy nehéz, de szükséges beszélgetést kell folytatnod a gyerekeddel arról, hogy Isten embere vagy asszonya legyél. Talán azt jelenti, hogy meg kell osztanod Krisztust valakivel. Ezek egyike sem könnyű helyzet. Válaszd, hogy engedelmeskedsz Krisztusnak, és mindenképpen tedd meg őket. Ezzel Jézust dicsőíted.
Isten méltó a te “hűha”-odra. Hogyan fogod dicsérni őt ezen a héten?