Jasser Arafat
(1929-2004)
Egy pisztoly és egy olajág
1974-ben Jasszer Arafat felszólalt az ENSZ Közgyűlésében. Azt mondta, hogy egyik kezében olajágat tart a békéért, a másikban pedig egy szabadságharcos pisztolyt. Húsz évvel később ő és az izraeli vezetők, Peres és Rabin megkapták a békedíjat, amiért az olajágat választották, amikor Washingtonban aláírták az úgynevezett oslói egyezményt. A megállapodás célja az izraeliek és a palesztinok közötti megbékélés volt.
Arafat Kairóban és Jeruzsálemben nőtt fel. Részt vett az új Izrael állam elleni háborúban 1948-ban, amikor sok palesztint elűztek. Képzett mérnökként Kuvaitban vállalt munkát. Onnan szervezte meg a Fatah gerillacsoportot, amely megtámadta Izraelt. Ciszjordánia és a Gázai övezet 1967-es izraeli megszállását követően Arafat lett a palesztin gerillacsoportok ernyőszervezetének, a PLO-nak (Palesztinai Felszabadítási Szervezet) a vezetője. A csoportok a terrorhoz folyamodtak, hogy felhívják magukra a világ figyelmét, de Arafat számára fokozatosan világossá vált, hogy el kell fogadnia Izrael államot ahhoz, hogy az USA hajlandó legyen közvetíteni a vitában. Jóváhagyta a palesztin tárgyalófelek találkozóját az izraeliekkel az oslói titkos tárgyalásokon.
Shimon Peres
(1923-2016)
A palesztinokkal való megbékélésért
1993 telén a norvég fővárosban, Oslóban titkos tárgyalásokra került sor palesztinok és izraeliek között. Ezek eredményeként jött létre az úgynevezett oslói megállapodás, amelyet még abban az évben Washingtonban írtak alá. A megállapodás célja a két nép megbékélése volt, Izrael fokozatos kivonulása a megszállt területekről és a palesztinok önrendelkezési jogának biztosítása. A tárgyalásokat izraeli részről Shimon Peres izraeli külügyminiszter vezette, aki 1994 őszén megosztva kapta meg a békedíjat saját miniszterelnökével, Yitzhak Rabinnal és Jasszer Arafat palesztin vezetővel.
Shimon Peres Fehéroroszországban született. Az ottani zsidóüldözés elől a család 1934-ben Palesztinába menekült. Peres mezőgazdasági tudományokat tanult, és csatlakozott David Ben Gurion cionista vezető pártjához. Amikor 1948-ban az arab erők támadást indítottak az új Izrael állam ellen, Peresre bízták a fő feladatot, hogy külföldről szerezzen katonai felszerelést Izrael számára. Később megszervezte Izrael atomprogramját, és őt tartják az izraeli atombomba atyjának.
Yitzhak Rabin
(1922-1995)
A fegyveres erőktől a megbékélésig
Yitzhak Rabin volt az a katona, aki 1992-ben Izrael miniszterelnöke lett, és aki felhagyott az erő alkalmazásával a palesztinokkal való békét célzó tárgyalások javára. Ő hagyta jóvá az 1993-ban Norvégiában titokban megtárgyalt oslói egyezményeket. Izraelnek fokozatosan ki kellett vonulnia a megszállt területekről, és önrendelkezési jogot kellett biztosítania a palesztinoknak. A megállapodást még abban az évben aláírták Washingtonban, és 1994-ben Rabin megosztotta a békedíjat saját külügyminiszterével, Shimon Peresszel és Jasszer Arafat palesztin vezetővel.
Rabin Jeruzsálemben született. A második világháborúban a britek oldalán harcolt, hogy megakadályozza a Közel-Kelet német meghódítását. A háború után a britek ellen harcolt, mert azok megakadályozták a zsidó bevándorlást Palesztinába. Rabin részt vett az arabok elleni háborúban, amikor 1948-ban megalakult Izrael állam, és a hadsereg vezérkari főnökeként végezte. Az 1970-es években politikai karrierbe kezdett, és Shimon Peresszel versengett a Munkapárt vezető tisztségeiért.
Az oslói egyezményt egyes zsidók árulásnak tekintették, és Rabint 1995 őszén egy vallási fanatikus meggyilkolta.
Egy vallási fanatikus meggyilkolta.