A színházi rendezők között Jerzy Grotowski olyan nagyságok mellett áll, mint Sztanyiszlavszkij, Artaud és Appia.
Az avantgárd színház kulcsfigurája, az 1960-as és 70-es években a színész és a közönség közötti kapcsolat természetének intenzív vizsgálatáról, valamint a színház fizikai és szellemi aspektusaival kapcsolatos kísérleteiről vált ismertté.
Ahelyett, hogy a hagyományos színpadra szorítkozott volna, Grotowski a nem hagyományos tereket, például az épületeket vagy a szobákat részesítette előnyben. A közönség rendszerint a cselekményen belül ült, így bizonyos értelemben az előadás részévé vált.
Ezt “szegény színháznak” nevezte – olyan előadásnak, amely inkább a színész képességeire összpontosít, a hagyományos színház szokásos feleslegei, például jelmezek és részletes díszletek nélkül.
A dél-lengyelországi Rzeszówban született 1933. augusztus 11-én, majd a krakkói Állami Felsőbb Színházi Iskolában végzett színészi tanulmányai után Grotowski a moszkvai Lunacharsky Színházművészeti Intézetbe ment. Ott rendezést tanult, és olyan orosz óriások tanítványaitól tanulta a mesterséget, mint Sztanyiszlavszkij és Vszevolod Meyerhold.
Az Apocalypsis Cum Figuris, Wrocław, 1971Henryk Rosiak/PAP
A Lengyelországba való visszatérése után 1957-ben Eugene Ionesco A székek című darabjával debütált rendezőként, és ázsiai filozófiáról kezdett előadásokat tartani a krakkói diákklubban.
1959-ben Krakkóból a szintén dél-lengyelországi Opole kisebb városába költözött, ahol saját, kísérleti stílusú színházát, a Teatr 13 Rzędówot (Tizenhárom soros színház) indította el.
1965-ben bezárta a színházat, és Wrocław városába költözött, ahol Laboratory Theatre néven újra megnyitotta a színházat.
Ekkorra már kezdett híre terjedni, és Marlowe “Doktor Faust tragikus sorsa” című művének adaptációjából – amelyben a közönség egy nagy asztal körül ült, amelyet a színészek színpadként használtak – film is készült.
Ugyanebben az évben elméleti tanulmányt írt “Towards a Poor Theatre” címmel.
A mű 1968-ban jelent meg angolul, Peter Brook brit rendező bevezetőjével, és hamarosan a felfedező színház bibliájává vált.
Ekkorra már nemzetközi karriert futott be.
Jerzy Grotowski (L) Peter Brook angol színház- és filmrendezővel (R) Varsóban, 1975Adam Hawałej/PAP
Fellépett az Edinburgh-i Fesztiválon, 1967-ben pedig Amerikában debütált a Brooklyn Academy of Musicban.
A hatvanas évek végét a talán legismertebb rendezése, az “Apocalypsis Cum Figuris” fémjelzi. A Bibliából, Fjodor Dosztojevszkijtől, Simone Weiltől és Thomas S. Eliot-tól vett szövegek alapján készült produkció áttörést hozott, és Grotowski és társulata gyakorlatilag az összes jelentős nemzetközi színházi fesztiválon megfordult.
A hetvenes években Grotowski fokozatosan felhagyott a színházi rendezéssel, és helyette etnológiai tanulmányutakra kezdett koncentrálni a világ távoli részein, például Indiában, Nigériában, Mexikóban és Haitin, valamint antropológiai elméletek tanítására.
A lengyelországi hadiállapot bevezetését követően, 1982-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol a New York-i Columbia Egyetem, majd a Kaliforniai Egyetem professzora lett.
1985-ben egy toszkánai kisvárosban, Pontederában telepedett le, ahol létrehozta “Jerzy Grotowski Munkaközpontját”, amely kutatásainak dokumentálására összpontosított.
Jerzy Grotowski emlékművének leleplezése Opole-ban, 2004Krzysztof Świderski/PAP
1999. január 14-én otthonában leukémiában halt meg.
Születésének 85. évfordulóján talán a saját szavain keresztül lehet a legjobban emlékezni a színházhoz való forradalmi hozzáállására: “Tehát mindig kerüld a banalitást. Vagyis kerüld a szerző szavainak és megjegyzéseinek illusztrálását:
“Ha igazi remekművet akarsz alkotni, mindig kerülnöd kell a szép hazugságokat: az igazságokat a naptárban minden dátum alatt találsz egy közmondást vagy mondást, mint például:
“De ez nem igaz. Ez egy hazugság. A néző talán elégedett. A néző szereti a könnyű igazságokat. De mi nem azért vagyunk, hogy a nézőnek tetszést szerezzünk vagy kedveskedjünk neki. Azért vagyunk itt, hogy elmondjuk az igazságot.”