Bevezetés
A törzskönyv kifejezés egy régi szó, amely a francia “pie de grue” szóból származik, ami darunalábat jelent. Több mint hat évszázad elteltével a törzskönyvezés hagyománya továbbra is a tenyésztők elsődleges tenyésztési eszköze, amely azon a logikán alapul, hogy ha egy tulajdonság vagy betegség gyakorisága több ősnél is előfordul, az azt jelzi, hogy valami valószínűleg öröklődik. A rajzolt törzskönyvet először a szarvasmarha-, juh-, sertés-, csirke- és egyéb háziállatok tenyésztésében használták. Idővel a tenyésztők arra használták, hogy a hordozókat a testalkat, a teljesítmény és más fontos tulajdonságok tulajdonságaival együtt nyomon kövessék. Mivel a tenyésztőket számos tulajdonság és jellemző érdekelte, hamarosan rájöttek, hogy egyetlen törzskönyv nem elégséges a feladatra.
A törzskönyv
Történelmileg a hagyományos törzskönyv (1. ábra) szolgált a kutyatenyésztők által a tenyésztés megtervezéséhez használt nyilvántartásként. Sajnos számos korláttal rendelkezett. Legjelentősebb hiányossága az volt, hogy nagy jelentőséget tulajdonított az ősök nevének, címének és bizonyítványainak ismeretének. Ennek a törzskönyvnek a szokása és használata az volt, hogy a neveket és címeket felismerték és összekapcsolták azzal, amire az egyes ősökről emlékezni lehetett. Sajnos ez a megközelítés nem volt megbízható, és nem rögzítette azokat az információkat, amelyek a jobb tenyésztési döntések meghozatalához szükségesek. Például, ha egy tenyészkombináció bevált, akkor a törzskönyvet és a tenyésztőt is jóváhagyták. De amikor nem működött, nem volt olyan feljegyzés vagy információforrás, amelyet felül lehetett volna vizsgálni. Ez a törzskönyv nem volt alkalmas a megfelelő típusú információk összegyűjtésére. A szélekre és a margóra firkált jegyzetek olyan szavakkal, mint “gyönyörű szőrzet”, “csodálatos típus” stb. vagy egy híres ős címe vagy neve nem segítettek a tenyésztőknek megérteni a törzskönyv erősségeit és gyengeségeit, és nem segítettek jobb döntéseket hozni.
1. ábra. Hagyományos törzskönyv
Ch WeLove DuChein’s R-Man, ROM OFA
Ch. Kismet’s Sight for Sore Eyes ROM, OFA, DNS minősített
Ch Kismet’s Sweetheart Deal, ROM, OFA
CH O’Danny Boy of Heinerburg, ROM OFA, és DNS minősített
Ch Schokrest San Deigo OFA
OFA Magic Moment of Heinerburg, OFA
Cartel’s Amber v Heinerburg, OFA
Kölyök “E” alom
Ch Kismet’s Sight for Sore Eyes, ROM, OFA, és DNS minősítéssel
Ch Tindrock-Kaleef Thyme, ROM, OFA és DNS minősítéssel
Ken-Delaine’s Katrina, ROM, OFA
Van Cleve’s Cassandra v Kaleef, ROM, OFA és DNS minősítéssel
Ch Brier Hill’s Storm Buddy, OFA
Ch Kaleef’s Blondie, ROM, HS
Ch Hollow Hill’s Sierra v Cherpa OFA
Míg a Tradicionális törzskönyv könnyen olvasható, nem jelenít meg hasznos információkat. Például nem gyűjt információt a testfelépítésről vagy az egészségről, és nem volt olyan rendelkezés, amely azonosította volna a hordozókat, a normálisakat vagy az érintetteket. A tenyésztőknek a szőrzetre, színre, szemekre, hátra, hátra, hátulra, elölre, farokra stb. vonatkozó konkrét információkra volt szükségük. A munka- és teljesítménykutyák tenyésztőinek másfajta információkra volt szükségük az ősökről. Mivel a hagyományos törzskönyv a kutyák neveit, címeket, minősítéseket és győztes rekordokat használta, amelyek nem öröklődnek, a tenyésztők nem tudtak tanulni a hibáikból. Ez a megközelítés csak még több próbálgatáshoz és tévedéshez vezetett, ami nem volt hatékony tenyésztési eszköz.
A genotípusok kutatása
A kutatók és a tenyésztők gyakran használják a fenotípus és a genotípus kifejezést. A fenotípus a látható tulajdonságokra, vagyis a külső megjelenésre utal. Így egy kutya, amelyről megfigyelhető, hogy fekete szőrzetű (fenotípus), a fekete színtől eltérő színű szőrzetű kölyköket is produkálhat. Az ilyen kutya genetikai felépítése (genotípus) tartalmazhat más színek génjeit is. Azok, akik nem gyűjtöttek és kódoltak információkat, általában a “típus” tenyésztésekre támaszkodtak, amelyek során a kutyákat nem a termelt tulajdonságok, hanem a megjelenésük és hasonlóságuk alapján tenyésztették. Sokszor a “típus” tenyésztés egyszerűen azt jelentette, hogy a győzteseket a győztesekkel tenyésztették. A gyakorlatban ezek a tenyészetek nem használták ki mindazt, amit a genetika tudománya az öröklődésről tanított nekünk.
Stickdog Color Chart Pedigree
A tenyésztők hamarosan megtanultak egy másfajta törzskönyvet használni, amely képes volt ellensúlyozni a hagyományos törzskönyv korlátait. Battaglia kifejlesztett egy ilyen törzskönyvet, amelyet Stick Dog Color Chart Pedigree-nek nevezett el. Ez a törzskönyv-elemzés vertikális megközelítésén alapult, amely a törzskönyv mélységére, azaz az első három generáció felmenőire összpontosított. Ezt a törzskönyvet eredetileg kutatásra és számítógépes elemzésre fejlesztették ki.
Coding Traits
A Stick Dog Color Pedigree-t akkor használják, ha a tenyésztőt a testalkat erősségei és gyengeségei érdeklik. Ennek a törzskönyvnek az a logikája, hogy minden őst pálcika alakban rajzolnak meg (3. ábra), hét szerkezeti résszel: fül, fej, nyak, elülső, hátsó, hátsó és farok. Minden egyes rész négy egymást kizáró színnel van kódolva, amelyek az egyes tulajdonságok minőségét jelzik a Fajtastandard alapján. A színkódok kiegészítése és pontosítása érdekében minden egyes pálcikaábrához megjegyzéseket csatoltunk.
| Színű tulajdonságok | Minőségi rangsor | |
|---|---|---|
| Kék | A tenyésztési standard alapján helyes | |
| Fekete | A tenyésztési standard alapján javítható | |
| Red | A tenyésztési standard alapján hibás | A tenyésztési standard alapján hibás |
| Szürke | Súlyos hiba vagy kizárás a fajtastandard alapján | |
| Kör/zöld | Mulasztás vagy nem ismert |
A minőség vagy annak hiánya színkódolásának szabályai egyszerűek. Ha egy tulajdonságot az első helyen álló színnel (kék) kódolnak, akkor azt a fajtastandard alapján helyesnek vagy ideálisnak tekintik. Például, ha az apa fülei a fajtastandard alapján megfelelőek lennének, akkor kék színkódot kapnának. Ha egy tulajdonság a fajtastandard alapján javításra szorul, akkor fekete színkódot kapna. Vegyük észre a 3. ábrán, hogy a dédszülő fülei feketével vannak kódolva, mivel azok javíthatók. Ugyanennek a kutyának hibás a hátulja és a farka is, amelyek piros kóddal vannak jelölve. A színkódolás azért hasznos, mert úgy tűnik, hogy azonosítja a minőségi tartományt, illetve egy tulajdonság erősségét vagy gyengeségét. A kódolás azt is megmutatja, hogy vannak-e tendenciák vagy problémák, és hogy ezek az apai vagy anyai oldalon fordulnak-e elő a törzskönyvben. A 3. ábrán látható hiányzó információkat a zöld szín jelzi, amint azt négy dédszülőnél megjegyezték.
3. ábra. Stickdog Pedigree
A 3. ábrán megfigyelhető, hogy egy nőstényt állítottak elő, és az anyai ágon az apja, a nagyapja és a nagymamája is negyedik helyen szerepel. Így az első két generációban a hat ősből háromnak, vagyis a kölykök felmenőinek 50%-ának ugyanaz a negyedik helyezett frontja. Ez azt sugallja, hogy a hibás frontot törvényszerűen örökölte az őseitől. Így a színkódolás segít a tenyésztőnek látni az egyes ősök erősségeinek és gyengeségeinek helyét.
Szimbólumok Törzskönyv
Minden tenyésztő szeretné tudni, hogy az egyes ősök milyen géneket hordoznak az egészség és a teljesítmény szempontjából. Mivel egyetlen módszer sem képes közvetlenül a genotípusba betekinteni, a tenyésztőknek a törzskönyvekre kell támaszkodniuk az ilyen jellegű információkért. A legjobb törzskönyvet erre a célra a Symbols Pedigree-nek nevezik. Ez a törzskönyv szélességére, azaz az alomtársakra összpontosít. A Symbols Pedigree azon a logikán alapul, hogy egy törzskönyvet úgy lehet megérteni, ha megismerjük az egyes ősök alomtársainál megfigyelt tulajdonságokat és jellemzőket. Különösen hatékony az alapelemek: az egészség, a teljesítmény, a temperamentum és más specifikus tulajdonságok javításában. Nevét onnan kapta, hogy az egyes ősök azonosítására nem neveket vagy pálcikaalakokat, hanem szimbólumokat használnak. Nagy előnye a hagyományos törzskönyvvel szemben, hogy olyan nyilvántartást készít, amely lehetővé teszi a tenyésztő számára, hogy nyomon kövesse és elemezze a konkrét egészségügyi problémákat, a teljesítményt és más különleges tulajdonságokat.
Kódolás
A szimbólumos törzskönyv hatékony eszköz a kódolható és gyorsan elemezhető információk mennyisége miatt. Ellentétben a Stick Dog Color Chart törzskönyvvel, amely függőleges megközelítést használ, ez a törzskönyv pedig vízszintes megközelítést alkalmaz, és a törzskönyv szélességére összpontosít. A kódolás két szimbólumot foglal magában. A négyzetek a kanokat, a körök pedig a szukákat jelölik. Az egyes ősök alomtársait szintén egy kör vagy egy négyzet jelöli. A betegségekre és egyéb tulajdonságokra, például a teljesítményre vonatkozó információk gyűjtése során ezeket az egyes tulajdonságokat egy-egy kijelölt színnel kódolják. Ha a kutya érintett a betegségben, a szimbólumot egy adott színnel árnyalják. Ha a kutya a betegség hordozója, ugyanilyen színű pontot használnak. Mivel a tenyésztők számos tulajdonság és betegség iránt érdeklődnek, a törzskönyv kódolásakor több színt is használnak. Egy szín ismétlődése általában azt jelzi, hogy egy genetikai tendencia jelen lehet.
3. ábra. A szimbólumok törzskönyve
A 3. ábrán több dolgot is észre kell venni. Az alom anyja egy rendellenességben érintett (kék), és az ő szimbóluma a rendellenességnek megfelelően színkódolt. A tenyésztés hat kölyökből álló almot hozott létre (3-3), amelyek mindegyike hordozó, amint azt a kék pont jelzi, ami ugyanaz a rendellenesség, mint amit az anyjukban találtak. A hat kölyök közül hárman egy másik betegségben (narancssárga) szenvednek, amely szintén megtalálható egy nagynéninél (az anyjuk húgánál), egy nagymamánál és egy dédnagypapánál. A zölddel kódolt ősök azt jelzik, hogy a tenyésztő nem ismeri az állapotukat, és az információ hiányzik.
A Symbols törzskönyv e rövid áttekintése alapján könnyen belátható, hogy a színkódok hogyan segítik a tenyésztőt abban, hogy lássa egy törzskönyv erősségeit és gyengeségeit, hogy mely ősök érintettek és melyek a hordozók. Mivel ez a fajta információ segíthet a jobb tenyésztési döntések meghozatalában, könnyen belátható, hogy a hagyományos törzskönyv kevésbé hatékony tenyésztési eszköz, mint a Symbols és a Stick Dog Color Chart törzskönyvek. A kódolt törzskönyvekről, az elemzésről, a képlettenyésztésről és a ménválasztásról szóló teljes értekezés megtalálható a Breeding Dogs to Win című könyvben (Battaglia 2009).
Battaglia, C., 2009. Breeding Dogs to Win, BEI Publications, Atlanta, Georgia. pp. 95-202.
Battaglia, C., 1986. Breeding Better Dogs, BEI Publications, Fifth Printing, Atlanta, Georgia.
Bell, J., 1999. Egy egészséges tenyésztési program kialakítása, Proceedings. National Parent Club Canine Health Conference, AKC Canine Health Foundation, St. Louis MO. Október, pp. 15-17.
Brackett, L., 1961. Tervezett tenyésztés, Dog World Magazine, Chicago, Ill.
Foley, C., Lasley, J., Osweiler, G., 1979. Abnormalities of companion animals: analysis of heritability, Iowa University Press, Ames, IO.
Hutt, F., 1979. Genetics for Dog Breeders, WH Freeman Co., San Francisco, CA.
Reif, J., 1994. Mi van a törzskönyvben? American Kennel Club Gazette, New York, augusztus, Vol. 111, No.8, pp. 30 – 32.
Seranne, A., 1984. The Joy of Breeding Your Own Show Dog, Howell House, New York, N.Y., pp. 51.
Willis, M., 1989. Genetics of the Dog, Howell Book House, New York, NY.
Willis, M., 1999. Breeding better dogs, Key Note Address, Proceedings, National Parent Club Canine Health Conference, AKC Canine Health Foundation, St. Louis, MO., október, pp. 15-17.