1. Az elhízás a leggyakoribb táplálkozási rendellenesség az Egyesült Államokban, és az emberi esszenciális hipertónia egyik fő oka. Bár nem teljesen tisztázottak azok a pontos mechanizmusok, amelyek révén az elhízás emeli a vérnyomást (BP), egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy a kóros vesefunkció kulcsszerepet játszik az elhízás okozta hipertóniában. 2. Az elhízás növeli a tubuláris reabszorpciót, és ez eltolja a nyomásnátriurézist a magasabb BP felé. A fokozott tubuláris reabszorpció nem közvetlenül a hyperinsulinaemiával függ össze, hanem szorosan összefügg a szimpatikus és a renin-angiotenzin rendszer aktiválásával, valamint a vese körüli zsírszövet felhalmozódása és a vesén belüli fokozott extracelluláris mátrix miatt a medulláris kompresszió okozta intrarenalis fizikai erők lehetséges változásaival. 3. Az elhízás kifejezett vese vazodilatációval és megnövekedett glomeruláris filtrációs sebességgel is jár, amelyek olyan kompenzációs válaszok, amelyek segítenek leküzdeni a fokozott tubuláris reabszorpciót és fenntartani a nátriumegyensúlyt. A krónikus vese-vasodilatáció azonban megnövekedett hidrosztatikus nyomást és falfeszültséget okoz a glomerulusokban, ami a megnövekedett lipidekkel és glükóz intoleranciával együtt glomeruloszklerózist és a nefron funkciójának elvesztését okozhatja elhízott személyeknél. Mivel az elhízás az esszenciális hipertónia, valamint a II. típusú cukorbetegség elsődleges oka, jó okunk van feltételezni, hogy az elhízás a végstádiumú vesebetegség leggyakoribb oka is lehet. 4. A jövőbeni kutatásokra van szükség annak meghatározására, hogy a túlsúlygyarapodás milyen mechanizmusok révén aktiválja a neurohumorális rendszereket és változtatja meg a vese szerkezetét és működését. Mivel a legtöbb iparosodott országban az elhízás nagy gyakorisággal fordul elő, e mechanizmusok feltárása valószínűleg az emberi esszenciális hipertónia és a krónikus veseelégtelenség patofiziológiájának jobb megértését fogja biztosítani.