A viszcerális motoros rendszer neurotranszmitter funkciói óriási jelentőséggel bírnak a klinikai gyakorlatban, és a vegetatív rendszerre ható gyógyszerek a legfontosabbak közé tartoznak a klinikai eszköztárban. Ezenkívül az autonóm transzmitterek jelentős szerepet játszottak a szinaptikus működés megértésére irányuló erőfeszítések történetében. Következésképpen a zsigeri motoros rendszer neurotranszmissziója külön megjegyzést érdemel (lásd még a6. fejezetet).
Acetilkolin a szimpatikus és paraszimpatikus preganglionikus neuronok elsődleges neurotranszmittere. A vegetatív ganglionsejtek nikotinreceptorai olyan ligandumkapcsolt ioncsatornák, amelyek úgynevezett gyors EPSP-t közvetítenek (hasonlóan a neuromuszkuláris átmenet nikotinreceptoraihoz). Ezzel szemben a ganglionsejteken lévő muskarin acetilkolinreceptorok a 7-transzmembrán G-proteinhez kötött receptorcsalád tagjai, és lassabb szinaptikus válaszokat közvetítenek (lásd a 7. és 8. fejezetet). A muskarin receptorok elsődleges hatása a vegetatív ganglionsejtekben az, hogy bezárják a K+ csatornákat, ezáltal a neuronok ingerlékenyebbé válnak és hosszan tartó EPSP-t generálnak. E két acetilkolin-receptortípus eredményeként a ganglionális szinapszisok mind a gyors gerjesztést, mind az autonóm ganglionsejtek aktivitásának lassabb modulációját közvetítik.
A vegetatív ganglionsejtek posztganglionális hatásait a simaizom-, szívizom- vagy mirigycélpontjaikra két elsődleges neurotranszmitter közvetíti: a noradrenalin (NE) és az acetilkolin (ACh). A szimpatikus ganglionsejtek többnyire noradrenalint bocsátanak ki célpontjaikra (figyelemre méltó kivétel a verejtékmirigyek kolinerg szimpatikus innervációja), míg a paraszimpatikus ganglionsejtek jellemzően acetilkoltint bocsátanak ki. Amint az a fentiek alapján várható volt, ez a két neurotranszmitter általában ellentétes hatást fejt ki a célszövetre – például a simaizomzat összehúzódására vagy elernyedésére.
Amint azt a 6-8. fejezetben leírtuk, az ACh vagy azNE specifikus hatásait a célszövetben kifejezett receptor típusa határozza meg, valamint azok a jelátviteli utak, amelyekhez ezek a receptorok kapcsolódnak. A perifériás szimptetikus célpontok általában a noradrenerg receptorok két alosztályával rendelkeznek a sejtmembránjukban, amelyeket α és β receptoroknak neveznek. Az α- és β-receptorok és altípusaik a sejtfelszíni receptorok 7 transzmembrán G-proteinhez kapcsolt osztályába tartoznak. Ezeknek a receptoroknak a szimpatikus célpontokban való eltérő eloszlása lehetővé teszi a posztszinaptikus szimpatikus idegvégződésekből felszabaduló noradrenalin által közvetített különféle posztszinaptikus hatásokat (21.2. táblázat).
21.2. táblázat
Az adrenerg receptortípusok összefoglalása és néhány hatásuk a szimpatikus célpontokban.
A paraszimpatikus ganglionsejtek által a simaizomzatra, a szívizomzatra és a mirigysejtekre felszabadított acetilkolin hatása a perifériás célpontban található muskarinikus kolinerg receptorok altípusai szerint is változik (21.3. táblázat). A két fő altípust M1 és M2 receptorokként ismerjük, az M1 receptorok elsősorban a bélben, az M2receptorok pedig a szív- és érrendszerben találhatók (a muskarin receptorok egy másik alosztálya, az M3 a simaizom- és mirigyszövetekben egyaránt előfordul). A muszkarin receptorok számos intracelluláris jelátviteli mechanizmushoz kapcsolódnak, amelyek módosítják a K+ és Ca2+ csatornák vezetőképességét. Aktiválhatják a nitrogén-monoxid-szintázt is, amely elősegíti az NO helyi felszabadulását egyes paraszimpatikus célszövetekben (lásd például a szexuális funkció autonóm kontrolljáról szóló szakaszt).
21.3. táblázat
A kolinerg receptortípusok összefoglalása és néhány hatásuk a paraszimpatikus célszövetekben.
A szimpatikus és paraszimpatikus ganglionsejtek által kibocsátott noradrenalin és acetilkolin által keltett viszonylag korlátozott válaszokkal ellentétben az enterális idegrendszer neuronjai számos különböző neurotranszmitter révén érnek el rendkívül sokféle célhatást, amelyek többsége a korábban említett myenterikus vagy submucosus plexus meghatározott sejtcsoportjaihoz társulóeneuropeptid. Ezeknek a szereknek és hatásuknak a részletei meghaladják e bevezető ismertetés kereteit.