A savas eső a légkörből származó nedves és száraz lerakódás (lerakódott anyag) keverékére utaló kifejezés, amely a normálisnál nagyobb mennyiségű salétromsavat és kénsavat tartalmaz. A savas eső kialakulásának prekurzorai vagy kémiai előfutárai mind természetes forrásokból, például vulkánokból és bomló növényzetből, mind pedig ember okozta forrásokból, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó kén-dioxid (SO2) és nitrogén-oxidok (NOx) kibocsátásából származnak. A savas eső akkor keletkezik, amikor ezek a gázok a légkörben vízzel, oxigénnel és más vegyi anyagokkal reakcióba lépve különböző savas vegyületeket képeznek. Az eredmény a kénsav és a salétromsav enyhe oldata. Amikor az erőművekből és más forrásokból kén-dioxid és nitrogén-oxidok szabadulnak fel, az uralkodó szél ezeket a vegyületeket az állam- és országhatárokon keresztül, néha több száz mérföldön keresztül fújja.
A savas esőt a “pH” nevű skála segítségével mérik. Minél alacsonyabb egy anyag pH-ja, annál savasabb. A tiszta víz pH-ja 7,0. A normál eső azonban enyhén savas, mert a szén-dioxid (CO2) gyenge szénsavat képezve oldódik benne, így a keletkező keverék pH-ja a CO2 tipikus légköri koncentrációjánál körülbelül 5,6-os. 2000-ben az USA-ban lehulló legsavasabb eső pH-ja körülbelül 4,3.
A savas eső hatásai
A savas eső savasítja a tavakat és patakokat, és hozzájárul a magasan fekvő fák (például a vörösfenyők 2000 láb felett) és számos érzékeny erdőtalaj károsodásához. Ezenkívül a savas eső felgyorsítja az építőanyagok és festékek pusztulását, beleértve a pótolhatatlan épületeket, szobrokat és szobrokat, amelyek nemzetünk kulturális örökségének részét képezik. Mielőtt a földre hullana, a kén-dioxid (SO2) és a nitrogén-oxid (NOx) gázok és részecskeszármazékaik – a szulfátok és nitrátok – hozzájárulnak a látási viszonyok romlásához és károsítják a közegészséget.
A savas eső ökológiai hatásai a vízi, vagy vizes környezetben, például a patakokban, tavakban és mocsarakban jelentkeznek a legvilágosabban. A legtöbb tó és patak pH-ja 6 és 8 között van, bár egyes tavak a savas eső hatása nélkül is természetes módon savasak. A savas eső elsősorban azokat az érzékeny víztesteket érinti, amelyek olyan vízgyűjtőkben találhatók, amelyek talaja csak korlátozottan képes semlegesíteni a savas vegyületeket (ezt nevezzük “pufferkapacitásnak”). A tavak és patakok akkor válnak savassá (azaz csökken a pH-értékük), amikor maga a víz és a környező talaj nem tudja eléggé pufferelni a savas esőt ahhoz, hogy semlegesítse azt. Azokon a területeken, ahol a pufferkapacitás alacsony, a savas eső alumíniumot juttat a talajból a tavakba és patakokba; az alumínium számos vízi élőlényfajra rendkívül mérgező. A savas eső az erdők lassabb növekedését, károsodását vagy pusztulását okozza. Természetesen a savas eső nem az egyetlen oka az ilyen állapotoknak. Más tényezők is hozzájárulnak e területek általános stresszhelyzetéhez, például a légszennyező anyagok, rovarok, betegségek, aszály vagy a nagyon hideg időjárás. A legtöbb esetben a savas eső fákra gyakorolt hatása valójában a savas eső és ezen egyéb környezeti stresszorok együttes hatásának köszönhető.
A savas eső és a savas részecskék száraz lerakódása hozzájárul a fémek (például a bronz) korróziójához, valamint a festékek és a kő (például a márvány és a mészkő) károsodásához. Ezek a hatások jelentősen csökkentik az épületek, hidak, kulturális tárgyak (például szobrok, emlékművek és sírkövek) és autók társadalmi értékét (2. ábra).
A légkörben a kén-dioxid (SO2) és a nitrogén-oxidok (NOx) kibocsátásából keletkező szulfátok és nitrátok hozzájárulnak a látási viszonyok romlásához, ami azt jelenti, hogy nem látunk olyan messzire vagy olyan tisztán a levegőben. A savas esőt okozó szennyező anyagok – a kén-dioxid (SO2) és a nitrogén-oxidok (NOx) – károsítják az emberi egészséget. Ezek a gázok a légkörben kölcsönhatásba lépve finom szulfát- és nitrátrészecskéket képeznek, amelyeket a szél nagy távolságokra szállíthat, és mélyen belélegezve az emberek tüdejébe juthatnak. A finom részecskék a beltérbe is behatolhatnak. Számos tudományos tanulmány összefüggést állapított meg a finom részecskék megemelkedett szintje és a szív- és tüdőbetegségek, például az asztma és a hörghurut okozta megnövekedett betegségek és korai halálozás között.