Bár az intelligencia és a bölcsesség azonosnak tűnhet, a kettő között megfigyelhető, minőségi különbségek vannak.
Ezek a különbségek közvetlenül összefüggnek azzal a ténnyel, hogy elménk vagy alacsonyabb, vagy magasabb szinten működik. Az elme alsó szintje erősen racionális, és túlnyomórészt a közvetlen környezetünkkel foglalkozik.
Ezzel szemben az elme felső szintje magasabb rendű gondolkodással foglalkozik, összekapcsolva a mentális, érzelmi és fizikai tapasztalatokból származó ismereteket. Az alacsonyabb és a magasabb szintű gondolkodás az intelligenciához, illetve a bölcsességhez kapcsolódik.
Ezeken túlmenően; intelligens embernek lenni nem feltétlenül jelenti azt, hogy bölcs ember is vagy. Az intelligencia magában hordozza azt a potenciált, hogy hosszú idő alatt bölcsességgé nyilvánuljon. Ez alátámasztja, hogy miért hajlamosak vagyunk a bölcsességet az idősekkel társítani.
Mi az intelligencia?
Az intelligencia a tudás megszerzésére és alkalmazására való képességre utal. A tudás egy adott téma elméleti vagy gyakorlati megértése. Alapvetően absztrakt fogalom, mert az intelligencia meghatározását a társadalmi körülmények és a tudományos információk elérhetősége határozza meg. Ezért fontos elismerni, hogy az intelligencia sokkal inkább az egyén képességeihez kapcsolódik, mint ahhoz, hogy mit tud már.
A társadalomban való működés szempontjából az intelligens emberek képesek könnyedén felvenni új készségeket, hatékonyan megoldani problémákat és megérteni összetett gondolatokat. Gyakran az egyén intelligenciáját különböző tesztekkel vizsgálják. Társadalmi szinten intelligenciánkat egész életünk során és különböző bürokratikus intézményekben, például az iskolában és a főiskolán tesztelik.
Azt is fontos felismerni, hogy az intelligencia nem feltétlenül függ össze az egyén erkölcsi megalapozottságával. Számos olyan forgatókönyv van, ahol az emberek arra használták az intelligenciájukat, hogy megszegjék a törvényt vagy kárt okozzanak a környezetükben élőknek. Egy intelligens személy képes hatékonyan felfogni mind a progresszív, mind a regresszív tudásanyagot.
Mi a bölcsesség?
A bölcsességet lényegesen nehezebb fogalmilag megfogalmazni, mint az intelligenciát. Számos kiszámíthatatlan tényező járul hozzá ahhoz, hogy egy személyt bölcsnek tekintsenek. A bölcsességet nem lehet IQ-teszttel vagy másfajta teszteléssel vizsgálni. A bölcsesség magában foglalja a tapasztalat és a kritikus ítélőképesség révén szerzett tudást. Kikerülhetetlen, hogy mindenki tapasztalatai objektíven és szubjektíven különböznek egymástól. Így a bölcsesség sokféleképpen nyilvánul meg.
A bölcsesség jellemzően a felhalmozott tudás igazságának és érvényességének megállapítására való képesség. Ezenkívül általában negatív és pozitív tapasztalatok átélésével fejlődik, amelyek fejlesztik az ember értékrendjét és erkölcsi iránytűjét. Ezért a bölcsesség az egyén felhalmozott tudásának és annak a képességének a párosítása, hogy ezt a tudást a világról alkotott erkölcsi felfogása segítségével szintetizálja.
A korábban említett gondolatokkal kapcsolatban; a bölcsességet gyakran összekapcsolják a spiritualitással és a vallással. Nincs végleges kapcsolat; azonban a bölcs emberek gyakran elfogadják a “személyes növekedés” mentalitását – ami a legtöbb spirituális és vallási gyakorlat jellemzője.
Hasonlóságok az intelligencia és a bölcsesség között
Az intelligencia és a bölcsesség középpontjában egyaránt a tudás felhasználásának felhalmozása áll. Továbbá általában lehetetlen kizárólag intelligensnek és kizárólag bölcsnek lenni. A legtöbb ember vagy mindkettő jellemzőit mutatja különböző területeken belül. Ráadásul mind az intelligencia, mind a bölcsesség az elme működéséhez kapcsolódik. Az elme egy erőteljes és összetett entitás, amely magában hordozza a társadalmi és környezeti tényezők függvényében történő elmozdulás és változás lehetőségét.
Összefoglalva, az intelligencia és a bölcsesség közötti hasonlóságok a következők:
- Mindkettő a tudás felhalmozásához és szintéziséhez kapcsolódik
- Mindkettő független fogalom, mégis együtt léteznek.
- Mindkettő befolyásolja, hogy az egyén hogyan viszonyul a közvetlen fizikai környezetéhez.
Az intelligencia és a bölcsesség közötti különbségek
Az intelligencia és a bölcsesség az elme két olyan jellemzője, amelyek elkerülhetetlenül keresztezik egymást. Nem valószínű, hogy egy intelligens egyén egész életét leélné anélkül, hogy valamiféle bölcsességre tegyen szert. Ez különösen igaz azért, mert a bölcsesség tagadhatatlanul szubjektív jellemvonás. A legéletképesebb módja annak megállapítására, hogy valaki bölcs-e, az, hogy megfigyeljük a viselkedését, és megítéljük, hogy képes-e elismerni az etikai megfontolásokat. Ezek a megfontolások azonban folyamatosan átalakulnak. Így lehetetlenné teszik a bölcsesség valódi arcának azonosítását.
Egy összehasonlító táblázat: Intelligencia és bölcsesség
A különbségek megértése
A tudás és a bölcsesség közötti különbséget könnyebb elképzelni, ha a fogalmakat gyakorlati példákra alkalmazzuk. Az intelligencia és a bölcsesség olyan elvont fogalmak, amelyeket nehéz felfogni anélkül, hogy megértenénk a valós világban való megnyilvánulásukat.
Az emberek gyakran tulajdonítják az intelligencia jellemzőit olyan sikeres személyiségeknek, mint Bill Gates, a Microsoft neves társalapítója. Közvetlen környezetének megértése arra inspirálta, hogy olyan praktikus informatikai szoftvert hozzon létre, amely elősegíti más intelligens emberek szellemi tulajdonát és potenciálját. Bill Gates még mindig bölcs egyéniségnek tekinthető. Intelligenciája katalizálta sikerét, és bölcsessége lehetővé tette számára, hogy évtizedeken át megőrizze sikerét.
A bölcsességet másrészt gyakran a haladó, sikeres politikai vagy vallási vezetők mutatják meg. Ezek olyan vezetők, akik úgy viszonyulnak a világhoz, hogy megértik a lehetőségek és lehetőségek változatosságát, amelyek hozzájárulnak a tudás megszerzéséhez. A bölcs egyén gyakran öntudatos és szilárdan hisz abban, hogy arra törekszik, ami helyes. Sokan Nelson Mandelát a bölcsesség archetípusaként jellemeznék. A bölcs emberek holisztikusan értik meg a környezetüket, és tudásukat gyakran arra használják, hogy hosszú távú, értelmes változásokat érjenek el.
A francia regényíró, Marcel Proust ezt a gondolatot így foglalta össze: “A bölcsességet nem kapjuk meg, azt magunknak kell felfedeznünk egy olyan utazás után, amelyet senki sem tehet meg helyettünk vagy kímélhet meg tőlünk.”