Ez a bejegyzés Callan atya rövid összefoglalóját tartalmazza a 4:1-8-ról, majd a jegyzeteit. A pirossal jelölt szövegek az én kiegészítéseim.
Egy utolsó kérés Timóteushoz
A 2 Timóteus 4:1-8 összefoglalása~Most, amikor a vég közeledik, az idős apostol, mivel úgy érzi, hogy napjai meg vannak számlálva, és munkája befejeződött, szüntelenül arra kéri Timóteust, hogy folytassa a szolgálat munkáját, és viselje el annak megpróbáltatásait, felkészülve a jövőbeli hamis tanítók támadásaira. Ami magát Pált illeti, arra készül, hogy vérét áldozatként kiontja az ügyért; de ő készen áll, és a jutalma vár rá. Az igazságos Bíró soha nem hagyja cserben őt, és senki mást sem, aki az ügyért élt és fáradozott.
1. Megbízlak téged Isten és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és országa által:
St. Pál az 1-4. versekben ünnepélyesen megbízza Timóteust, hogy annál inkább hirdesse Isten igéjét, minél messzebbre tévednek a gonoszok az igazságtól.
Megbízlak téged stb. Jobban mondva: “ünnepélyesen megbízlak téged stb.”. Ugyanez az ünnepélyes formula ismét előfordul az 1Tim 5,21-ben és a 2Tim 2,14-ben.
Élők és holtak. Lásd az 1Thessz 4:16-17-hez fűzött kommentárt.
Eljövetele, az általános ítéletben, hogy mindenkinek a cselekedetei szerint fizessen. Az “eljövetel” szó a görög επιφανειαν (epifánia), innen származik az “epifánia” szavunk. Ugyanezt a szót használta korábban a levélben, amelyben Szent Pál elkezdett felkészülni a mostani vádra: Hálát adok Istennek, akit őseimtől fogva szolgálok, tiszta lelkiismerettel, hogy szüntelenül megemlékezem rólad imáimban éjjel és nappal. Vágyván látni téged, könnyeidre emlékezvén, hogy örömmel töltsön el: Emlékeztetve arra a hitre, amely benned föltétlenül megvan, amely először is nagyanyádban, Loisban és anyádban, Eunikában lakozott, és biztos vagyok benne, hogy benned is. Azért intelek téged, hogy Isten kegyelmét, amely benned van, kezem felemelésével ébreszd fel. Mert Isten nem a félelemnek lelkét adta nekünk, hanem az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak lelkét. Ne szégyelld tehát a mi Urunk bizonyságtételét, sem engem, az ő foglyát; hanem fáradozz az evangéliummal az Isten ereje szerint. A ki megszabadított és elhívott minket az ő szent hivatása által, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő szándéka és kegyelme szerint, a mely nekünk adatott Krisztus Jézusban a világ teremtése előtt: De most nyilvánvalóvá lett a mi Megváltónk Jézus Krisztus megvilágosítása (επιφανειας = epiphaneius) által, aki elpusztította a halált, és világosságra hozta az életet és a romolhatatlanságot az evangélium által. Amelyben engem prédikátornak és apostolnak és a pogányok tanítójának neveztek ki. Amiért én is szenvedem ezeket a dolgokat, de nem szégyenkezem. Mert tudom, hogy kinek hittem, és bizonyos vagyok abban, hogy meg tudja őrizni azt, amit rá bíztam, arra a napra. Tartsd meg az egészséges beszédek formáját, amelyeket tőlem hallottál: a hitben és a szeretetben, amely a Krisztus Jézusban van. Tartsd meg azt a jót, amelyet a bennünk lakó Szentlélek által a te bizalmadra bízott (2Tim 1,3-14). Az evangélium hirdetése Isten örökkévaló céljában gyökerezik, amelyet Krisztus első eljövetele nyomán avattak fel, és amely az ő második eljövetelére irányul.
Az ő országa, amelynek megosztására a jók meghívást kapnak. Az “eljövetel” és az “ország” szó a görög nyelvben határozószó, és az apostoli eskü részét képezik. Vagyis nem azt írja, hogy az élők és a holtak az ő eljövetele és országa által lesznek megítélve, ami az angol fordítás lehetséges következménye, ha nem vesszük kellőképpen figyelembe a vesszőt, hanem azt, hogy “Megbízlak benneteket… az ő eljövetele és országa által”. Lásd a különböző fordításokat, amelyek az “aki megítéli az élőket és a holtakat” mellékmondat után kötőszót “és”) közvetlenül a “megjelenése által” szavak elé helyezik.
2. Hirdessétek az igét: legyetek azonnaliak az időben és az időn kívül: dorgáljatok, kérjetek, dorgáljatok minden türelemmel és tanítással.
Hirdessétek az igét: legyetek azonnaliak (επιστηθι) az időben és az időn kívül. Szinte le lehetne fordítani: “Hirdessétek az igét: álljatok helyt (επιστηθι) az időben és az időn kívül”. Az a figyelmeztetés, amelyet Szent Pál itt ad, éles ellentétben áll az első századi pogány erkölcstanosokéval, akik arra figyelmeztettek, hogy a helyes cselekvésre való felszólításnak csak időszerűnek kell lennie (azaz a megfelelő időben). Erről lásd Benjamin Fiore atya: A PÁSZTORI EPISTOLÓGIA. Az a tény, hogy a keresztények tudják, hogy az utolsó időkben élnek, és nem tudják, hogy Krisztus mikor tér vissza, hogy ítélkezzen, motiválja Pál itteni ragaszkodását, valamint az a tudat, hogy lesz idő, amikor ők (az emberek) nem fogják elviselni az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint tanítókat halmoznak maguknak, akiknek viszkető fülük van: És valóban elfordítják hallásukat az igazságtól, hanem a mesékhez térnek (lásd alább, 3-4. versek). A Lélek megjósolta, hogy ilyen emberek fognak jönni: A Lélek pedig nyilvánvalóan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek el fognak térni (αποστησονται = “megszűnnek megállni”) a hittől, a tévedés szellemeinek és az ördögök tanításainak engedve (1Tim 4:1). Ezért kell Timóteusnak pillanatnyi (επιστηθι = “állást foglalni”) lennie az időben és az időn kívül.
Az ige, azaz az evangéliumi üzenet (Gal 6,6; Kol 4,3). Ezt Timóteusnak szüntelenül hirdetnie kell, hogy mindenki hallhassa, és alkalma legyen elfogadni tanítását. “Hirdessétek szüntelenül, hogy mindenki hallja:” George T. Montague atya az ELSŐ ÉS MÁSODIK TIMÓTIUS, TITUS című kommentárjában megjegyzi, hogy a “hirdessétek az igét” kifejezés ma egyeseknek azt a benyomást keltheti, hogy Szent Pálnak a gyülekezetben alkalmanként elhangzó rövid prédikációkra gondol. A “prédikálni” szónak azonban nagyon nyilvános felhangja van, és egy nagyon nyilvános üzenetet feltételez, amelyet a háztetőkről kell hirdetni (lásd Mt 10,27). Az a gondolat, hogy a vallásnak magánügynek kellene lennie, nagyon idegen a Szentírástól. Az evangélium nagyon nyilvános jellege és a hamis tanítók gyakorlata között, akik “házakba lopakodnak” (2Tim 3:6), “egész házakat felforgatnak” (Titus 1:11), ellentétet állítunk.
Hirdess…dorgálj…kérj…dorgálj…dorgálj. Amit itt Szent Timóteusnak mondanak, az eszünkbe juttatja azt, amit Szent Pál mondott a Szentírásnak az Isten embere számára való használatáról: Minden Istentől ihletett írás hasznos a tanításra, a dorgálásra, a javításra, az igazságra való tanításra: Hogy az Isten embere tökéletes legyen, felkészülve minden jó cselekedetre (2Tim 3,16-17).
A tanításban. A tanítás nélküli prédikálás kevés értékkel bír, mivel nincs tartalma, és a dorgálás és a figyelmeztetés ok és alap nélkül marad. Az itt “tanításnak” fordított görög szó a διδαχή (didache). A szó egyaránt jelölheti a tanítás aktusát vagy a tanítás tárgyát.
3. Mert lesz idő, amikor nem fogják elviselni az egészséges tanítást, hanem saját vágyaik szerint tanítókat halmoznak maguknak, viszkető fülekkel:
Az ok, amiért Timóteusnak most meg kell dupláznia a buzgóságát; mert még az ő életében lesznek olyanok, akik saját vágyaikat követve és újdonságok után vágyakozva elutasítják az egészséges tanítást, elutasítják és elfordulnak az Egyház dogmáitól, és helyette olyan tanítókat keresnek, akiknek tanításai a szenvedélyekhez és az alacsonyabb rendű étvágyakhoz szólnak. A mi korunkban pontosan ez történik. Tömegek gúnyolódnak most a dogma fogalmán, mint régimódinak és elavultnak, és futnak azok után a prédikátorok után, akik a mesterséges születésszabályozást, a próbaházasságokat, a válásokat és hasonló rendellenességeket igazolják. Ha kíváncsiak vagytok, Callan atya 1922-ben írta ezeket a szavakat.
Mert lesz egy idő (иρος = kairosz, kijelölt, meghatározott vagy megfelelő idő). Mint már jeleztük, ez az, ami szükségessé teszi, hogy Szent Timóteus és mindazok, akiket az evangélium hirdetésére bíztak meg, a megfelelő időben (ευκαιρως = eukairos) és a megfelelő időben (ακαιρως = akairos) foglaljanak állást.
Nem tűrik ( rendelkeznek, tartják, ανεξονται) az egészséges ( egészséges, υγιαινουσης) tanítást (oktatást, tanulást, διδασκαλιας). Az itt “elviselni” kifejezéssel fordított szót úgy is lehetne fordítani, hogy “szenvedni”, ami egy kissé szarkasztikus kijelentésre utal: Nem fogják elszenvedni az egészséges tanulást. A ανεξονται szó azonban csak itt fordul elő a pasztorálban, és Szent Pál más szót használ a szenvedésre (lásd 2Tim 3,11). A ανεξονται szó gyökere ἔχω (“birtokolni, tartani vagy birtokolni”). Ez a szó többször szerepel a pásztorokban, és a 2Timóteusban való használata tanulságos, mivel hol az evangélium hirdetőire, hol pedig a hamis tanítókra alkalmazzák; így teremtve meg az ellentétet: Tartsd meg az egészséges szavak formáját, amelyeket tőlem hallottál: hitben és abban a szeretetben, amely a Krisztus Jézusban van (2Tim 1,13). Az ő (azaz a hamis tanítók) beszédük pedig úgy ragad meg, mint a rák (2Tim 2,17). Az Isten biztos alapja pedig szilárdan áll, amelynek ez a pecsétje van: az Úr tudja, kik az övéi; és mindenki távozzék el a gonoszságtól, aki az Úr nevét nevezi (2Tim 2,19). Az istenfélelem látszatával ugyan, de annak erejét megtagadva. Ezek pedig kerülik (2Tim 3,5).
De a maguk kívánságai szerint. Megállapítja a motivációt, amiért nem tűrik az egészséges, egészséges tanítást. A “sajátjaik” önző individualizmusra utal, és az egész kifejezés a korábban említettekre emlékeztet: Tudjátok meg azt is, hogy az utolsó napokban veszedelmes idők jönnek. Az emberek önszeretők lesznek, kapzsik, gőgösek, kevélyek, büszkék, káromlók, engedetlenek a szülőknek, hálátlanok, gonoszok, szeretet nélküliek, békétlenek, rágalmazók, szemtelenek, irgalmatlanok, jóság nélküliek, árulók, önfejűek, felfuvalkodottak, és jobban szeretik az élvezeteket, mint Istent: Az istenfélelem látszatát keltve, de annak erejét megtagadva. Ezek pedig kerülik (2Tim 3:1-5). Figyeljük meg, hogy azokat kell kerülni, akik elutasítják az evangéliumot a saját érdekeik miatt (1 Kor 5,9-11; Mt 18,15-18).
Tanítókat halmoznak maguknak (επισωρευσουσιν). Olyan emberek teszik ezt, akik meg vannak terhelve (“felhalmozva” σεσωρευμενα) bűnökkel, akiket különféle kívánságok vezetnek el (vö. 2Tim 3,6).
Viszket a fülük, ill, mindenféle újdonságokra lesznek kíváncsiak.
4. És valóban elfordítják a hallásukat az igazságtól, hanem a mesékhez fordulnak.
Elfordítják a hallásukat. A “viszkető fülük” miatt. Az “elfordulásról” lásd 2Tim 1:15; Titus 1:14.
A mesékhez fordulnak. Az “odafordultak” kifejezéshez lásd 1Tim 1:6; 5:15. Az 1 Tim 6:20-ban Szent Pál arra figyelmezteti Szent Timóteust, hogy kerülje (szó szerint: ne forduljon) a szavak újdonságait.
Mese. Lásd az 1 Tim 1:4; 4:7 kapcsán. Az 1Tim 1:4 kapcsán Callan atya ezt írta: “A fabulák valószínűleg zsidó legendák voltak (Titus 1:14), amilyeneket gyakran találunk a Talmudban; a genealógiák pedig extravagáns, legendás történetek voltak az ősi pátriárkákról, amilyeneket a Jubileumok könyvében találunk. Az ilyen haszontalan témákon való spekuláció elvezetne a hit nagy igazságaitól és a keresztény élet gyakorlati valóságaitól; és így hatalmas károkat okozna az Egyháznak és a lelkeknek.”
5. Te pedig légy józan, munkálkodj mindenben, szenvedj nehézségeket, végezd az evangélista munkáját, teljesítsd szolgálatodat.”
Az imént leírt nehézségekkel szemben Timóteusnak mindenben megfontoltnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie, el kell viselnie a nehézségeket, hirdetnie kell az evangéliumot, és hűségesen teljesítenie kell minden feladatát, mint Krisztus szolgájának, akit mesterének feladatával bíztak meg.
Evangélisták. Evangélista. Lásd az Ef 4:11-ről. Az Ef 4:11-hez írt jegyzeteiben Callan atya ezt írta: Az evangélisták nem feltétlenül csak azok, akik az evangéliumokat írták, hanem misszionáriusok és igehirdetők az idegenek és hitetlenek között (Jn 21:15 ff; ApCsel 21:8; 2Tim 4:5; 1Pt 2:25).
Minisztérium. Lásd az 1 Tim 1:12-vel kapcsolatban. Az 1Tim 1:12-hez írt jegyzeteiben Callan atya ezt írja: “A görög “szolgálat” szó itt Szent Pál idejében az apostoli szolgálatot jelentette, míg a második században már a diakónusi rendet jelölte. Ezért a szó itteni használatában van egy érvünk e levél korai keltezése mellett. Szent Pál aligha beszélne úgy magáról, mint aki diakónusi hivatásra lett elhívva”. Callan atya idejében néhány racionalista tudós a második századra datálták a pásztorleveleket, ezt az álláspontot mára szinte teljesen elhagyták.
6. Mert én még most is kész vagyok arra, hogy feláldozzanak, és elközelgett távozásom ideje.”
Az apostol aggodalmának titka Timóteus felkészültsége, buzgósága, szenvedésre való készsége stb. miatt most feltárul: az evangélium öreg bajnoka nagyon hamarosan elhagyja őt, nyílt sírjába tekint.”
Készen áll arra, hogy feláldozzák. Jobban mondva: “áldozatul kiöntve”, vagyis azon volt, hogy vérét áldozatként kiontsa Istennek, ahogyan a régi zsidó áldozatok némelyikénél a borból készült italáldozatot is kiöntötték áldozatként Istennek (4Móz 15,1-10); az apostol halála közeledik. Emlékeztet arra, amit a Filippi 2:17-ben írt~Még ha a ti hitetek áldozati áldozatára italáldozatként kell kiöntenem, örülök és örülök mindnyájatokkal együtt (RSV).
Az én távozásom. Egy másik kép, amely a halála közelségét jelzi. A Filippi 1:23-ban Szent Pál arról a vágyáról beszél, hogy elmenjen és Krisztussal legyen.
7. Megharcoltam a jó harcot, befejeztem a pályámat, megtartottam a hitet.
8. Ami pedig a többit illeti, számomra el van rakva az igazság koronája, amelyet az Úr, az igaz bíró ad nekem azon a napon, és nemcsak nekem, hanem azoknak is, akik szeretik az ő eljövetelét.
A metaforák itt az arénából és a versenypályáról származnak. Mint egy erős atléta, az apostol jó harcot vívott a hit védelmében (1Tim 6,12); mint egy hűséges futó a versenyben, teljesítette a pályát; teljesítette minden feladatát, és megőrizte a rábízott hit letétjét. Most már készen áll a koronára, a jutalomra, amellyel az Úr, az ő igazságos bírája megjutalmazza őt.”
Ezt a jutalmat “igazságos koronának” nevezik, mert kiérdemelte; ez az apostolnak igazságosan járó valami. Itt van egy kifejezett bizonyítékunk arra, hogy az igazak a kegyelem állapotában végzett jó cselekedeteikkel kiérdemelhetik az örök életet de condigno. És mégis igaz marad, hogy a mennyország örömei ingyenesen adott ajándék; mert Isten az örökkévalóságtól fogva ingyenesen predesztinálta az igazakat az örök életre, és az időben ingyenesen adja át nekik a kegyelmet, amellyel kivívják üdvösségüket és kiérdemlik az örök jutalmat. Vö. conc. Trid., sess. VI, can. 32.
Aznap, azaz az utolsó ítélet napján. Közvetlenül a halál után az apostol, mint minden igaz, megkapta a koronáját, de az élet koronája nem fog teljes pompájában ragyogni, amíg az utolsó ítélet véget nem ér, amikor a test a lélekkel együtt elnyeri jutalmát.