Karl Marx (1818-1883) egyetemi hallgatóként csatlakozott a fiatal hegeliek nevű mozgalomhoz, amely élesen bírálta a kor politikai és kulturális berendezkedését. Újságíró lett, és írásainak radikális jellege miatt végül kiutasították Németország, Franciaország és Belgium kormányai. 1848-ban Marx és német gondolkodótársa, Friedrich Engels közzétette a “Kommunista kiáltványt”, amely a kapitalista rendszerben rejlő konfliktusok természetes következményeként mutatta be a szocializmusról alkotott elképzelésüket. Marx később Londonba költözött, ahol élete hátralévő részében élt. 1867-ben kiadta a “Tőke” (Das Kapital) első kötetét, amelyben kifejtette vízióját a kapitalizmusról és annak elkerülhetetlen önpusztító tendenciáiról, és részt vett a forradalmi elméletein alapuló, növekvő nemzetközi munkásmozgalomban.
Karl Marx korai élete és neveltetése
Karl Marx 1818-ban született a poroszországi Trierben; ő volt a legidősebb életben maradt fiú egy kilencgyermekes családban. Mindkét szülője zsidó volt, és hosszú rabbi családból származtak, de apja, aki ügyvéd volt, 1816-ban áttért a lutheránus hitre a zsidókat a magasabb társadalmi körökből kizáró korabeli törvények miatt. Az ifjú Karl 6 éves korában ugyanebben az egyházban keresztelkedett meg, de később ateista lett.
A bonni egyetemen töltött egy év után (amelynek során Marxot részegség miatt bebörtönözték, és párbajt vívott egy másik diákkal) aggódó szülei beíratták fiukat a berlini egyetemre, ahol jogot és filozófiát tanult. Ott ismerkedett meg a néhai berlini professzor, G. W. F. Hegel filozófiájával, és csatlakozott az Ifjú Hegeliek nevű csoporthoz, amely minden fronton, így a vallás, a filozófia, az etika és a politika terén is kihívást intézett a fennálló intézmények és eszmék ellen.
Karl Marx forradalmár lesz
A diploma megszerzése után Marx a Rheinische Zeitung című liberális demokratikus lapnak kezdett írni, és 1842-ben a lap szerkesztője lett. A porosz kormány a következő évben betiltotta a lapot mint túl radikálisat. Új feleségével, Jenny von Westphalennel Marx 1843-ban Párizsba költözött. Ott ismerkedett meg német emigráns társával, Friedrich Engelsszel, aki életre szóló munkatársa és barátja lett. 1845-ben Engels és Marx kiadták Bauer fiatal hegeliánus filozófiájának kritikáját “A Szentatya.”
A porosz kormány ekkor már közbelépett, hogy Marxot kiutasítsák Franciaországból, ő és Engels pedig a belgiumi Brüsszelbe költözött, ahol Marx lemondott porosz állampolgárságáról. 1847-ben az újonnan alapított Kommunista Liga az angliai Londonban Marxot és Engels-t a “Kommunista kiáltvány” megírására hívta össze, amely a következő évben jelent meg. Ebben a két filozófus az egész történelmet osztályharcok sorozataként ábrázolta (történelmi materializmus), és azt jósolta, hogy a közelgő proletárforradalom végleg félresöpri a kapitalista rendszert, és a munkásemberek lesznek a világ új uralkodó osztálya.
Karl Marx élete Londonban és “Das Kapital”
Mivel 1848-ban forradalmi felkelések lepték el Európát, Marx elhagyta Belgiumot, mielőtt az ország kormánya kiutasította volna. Rövid időre visszatért Párizsba és Németországba, mielőtt Londonban telepedett le, ahol élete végéig élt, annak ellenére, hogy megtagadták tőle a brit állampolgárságot. Ott újságíróként dolgozott, többek között 10 évig a New York Daily Tribune tudósítója volt, de soha nem tudott megélhetést biztosítani, és Engels támogatta anyagilag. Idővel Marx egyre inkább elszigetelődött londoni kommunista társaitól, és inkább gazdasági elméleteinek kidolgozására összpontosított. 1864-ben azonban segített megalapítani a Nemzetközi Munkásszövetséget (az Első Internacionálé néven ismert), és megírta annak nyitóbeszédét. Három évvel később Marx kiadta “A tőke” (Das Kapital) című gazdasági elméleti főművének első kötetét. Ebben kifejezte vágyát, hogy feltárja “a modern társadalom gazdasági mozgástörvényét”, és kifejtette elméletét a kapitalizmusról mint dinamikus rendszerről, amely magában hordozza saját önpusztításának és a kommunizmus későbbi győzelmének csíráit. Marx élete hátralévő részében további kötetek kéziratain dolgozott, de ezek 1883. március 14-én, mellhártyagyulladásban bekövetkezett halálakor befejezetlenek maradtak.