Üdvözöljük kedves olvasóinkat Szilézia egyik legérdekesebb és valóban történelmi városában. Az idők valóban változnak, és a város lassan, de biztosan lerázza magáról ipari múltjának béklyóit, és egyre modernebbé válik. Gliwicét sok minden különbözteti meg a felső-sziléziai metropolisz többi városától, de talán semmi sem különbözteti meg jobban, mint a történelmi kulturális központ, amelynek magja egy igazi Rynek (Piactér). A központot tornyok, műemlékek, szökőkutak és századfordulós remekművek sokasága veszi körül. Természetesen ez nem Krakkó, de egy utazás Katowice és Gliwice között, bár nem fogja elárasztani az embert, mégis valószínűleg azt a kijelentést fogja kiváltani, hogy “Na jó, ez már egy kicsit jobban tetszik”. Ha gyémántot keres az olykor lehangoló sziléziai táj törmeléke és salakja között, Gliwicében bőséges jutalomban lesz része. A különféle múzeumok és felfedezésre váró nevezetességek mellett új bárok, kávézók és éttermek sokasága várja, hogy felfedezzék, úgyhogy húzzák fel a bakancsot, és húzzanak egy Gullivert Gliwicén keresztül.
Az egyik jelentős láb, amivel Gliwice feljebb van a szomszédainál, a történelem. Mintegy 500 évvel azelőtt, hogy akár száz család is elkövette volna azt a közösségi hibát, hogy Katowicébe költözött, Gliwice erődítményeket épített a már jól kiépített középkori városközpontja köré. A város ősi múltjának nyomai ma a Plac Rzeźniczy és az ul. Grodowa, valamint a Piast-kastélyban, amely ma a gliwicai városi múzeum egyik fiókjának ad otthont.
Gliwice elsődleges történelmi hírnevét azonban csak az újkorban szerezte. A 20. századi történelmet akár csak felületesen is ismerők többsége el tudja mondani, hogy a második világháború első lövései az észak-lengyelországi Gdańsk mellett fekvő Westerplatte félszigeten dördültek el. De csak a legelkötelezettebb magyarkodók állíthatják, hogy ismerik Hitler hamis ürügyének történetét a PL elleni offenzíva megindításához. Ez a történet itt található, a kis Gliwicében, amely akkoriban egy német fennhatóság alatt álló határváros volt, a helyiek által “Gleiwitz” néven ismert. Hitler, hogy legitimálja Lengyelország tervezett ellenséges hatalomátvételét, a gleiwitzi rádiótorony elleni látszattámadást – amelyet ma “Gleiwitzi incidensként” ismerünk – a lengyel katonáknak álcázott SS-tisztek segítségével tervezte meg. 1939. augusztus 31-én este az SS-csapatok megrohamozták a tornyot, a német személyzetet az alagsorba zárták, és lengyelül felkelésről szóló kaotikus üzenetet sugároztak az éterben, miközben lövéseket adtak le a mennyezetre. Ezután kivitték Franciszek Honiokot – egy szerencsétlen származású lengyelt, aki a német áldozat szerepét játszotta volna – hátulról, és lelőtték, majd más “bizonyítékokat” is előkészítettek a német sajtó számára, amely reggelre lehozta az álhírt. Hitlernek tökéletes ürügye volt arra, hogy csapatait kelet felé, Lengyelországba vezesse, és a többi, ahogy mondani szokták, történelem – amiről többet megtudhat a gliwicei rádiótorony múzeumában (ul. Tarnogórska 129).
A környéken bányászati ásványkincsek felfedezésének köszönhetően a századfordulóra Gliwice lakossága több mint 60 000 főre nőtt, és a városban négy katolikus, két protestáns és egy zsinagóga működött. Szemben a Pl. Inwalidów téren álló zsinagóga az 1938-as kristályéjszakán felgyújtották, és a következő évek során a nácik “végső megoldásának” részeként megtizedelték a város zsidó lakosságát. Ma a zsidó örökség nyomai két benőtt temetőre korlátozódnak az ul. Na Piasku és az ul. Poniatowskiego. Az 1815-ből, illetve 1902-ből származó kettő ma a múlt kísérteties és megrendítő sírfelirataként áll.
Bár egyike volt annak a három sziléziai városnak (Bytom és Zabrze mellett), amely az első világháború után német kézben maradt, Gliwice 1945-ben, a második világháborút követően Lengyelország térképére került, a németeket megtisztították, és a várost átkeresztelték. A háború utáni polonizáció során Gliwice a tudomány fontos központjává vált, és a várost gyakran nevezték “Lengyelország kémiai fővárosának”. Mindezek és a II. világháborút követő kommunista hűtlen kezelés ellenére a mai Gliwice meglepően kellemes látványt nyújt, és kellemes kikapcsolódást nyújt Katowicéből. Az óváros ősi utcáin barangolva számos bárt és éttermet fedezhetünk fel, amelyeket érdemes felkeresni, és Gliwice egy ekkora városhoz képest komoly élőzenei szcénával büszkélkedhet; ne féljen, hogy az éjszakai élet – amely vitathatatlanul vetekszik Katowice éjszakai életével – meghosszabbítja látogatását. Végül, ha szerencséje van a kegyes időjáráshoz, a Chopin Parkban eltöltött nap mindig élvezetes, és a Pálmaház az elsődleges fénypontja.