Cél: A 28 hetes terhesség alatti halvaszülések és élve születések számának becslése egy kétéves időszak alatt Dániában, és annak meghatározása, hogy a számított túlélési arányok hogyan változnak három különböző nevező használatával: 1) az újszülöttellátó egységekben aktívan kezelt csecsemők száma, 2) az összes élve született csecsemő száma, és 3) az összes szülés száma, beleértve a halvaszületéseket is.
Módszerek: A halva születések és az élve született csecsemők számát a terhesség 20-27. hetében becsülték meg egy 2 éves időszak alatt Dániában. Az élve született csecsemőkre és a túlélési arányokra vonatkozó adatokat egy országos prospektív vizsgálatból és a Nemzeti Születési Regiszterből nyerték. A spontán abortusz miatt kórházba került nők számát a dán nemzeti egészségügyi nyilvántartásból szerezték be; a halvaszületések számát ezekből az adatokból számították ki.
Eredmények: Mind a halva-, mind az élveszületések becsült száma hasonló volt minden héten a 20. és a 27. terhességi hét között; minden terhességi héten 1000 élveszületésből körülbelül 1 volt. A 23. és 25. terhességi hét között a túlélés általános esélye jelentősen változott a nevezőtől függően: aktívan kezelt csecsemők 46% (CI 95%; 37%-54%), minden élve született csecsemő 34% (CI 95%; 27%-41%), minden szülés, beleértve a halvaszületéseket is 14% (CI 95%: 11-17%).
Következtetések: A méhen belüli magzatok túlélési esélyei 26 terhességi hét alatt jelentősen alacsonyabbak, mint az NNU-kból jelentett túlélési arányok. A 26 hetes terhesség előtt világra hozott, élve születettnek minősített magzatok alacsony aránya érzékennyé teszi a jelentett születési arányokat az “élve született” értelmezésében mutatkozó különbségekre.