JPEG
1953. július 27-én egy fegyverszüneti egyezmény véget vetett a harcoknak, bár magának a háborúnak nem, Koreában. Az 50 éves tűzszünet egyik öröksége a 250 km hosszú (148 mérföld) tűzszüneti vonal, amely a Koreai-félszigetet északi és déli felére osztja. A fegyverszünet egy 4 km széles (2,5 mérföldes) ütközőzónát írt elő, amely nyugatról keletre nagyjából a 38. szélességi kör mentén húzódik. Ez az ütközőzóna a nyugati vége felé folyódeltákat és füves területeket tartalmaz, de keleten többnyire hegyvidéki terep.
A fegyverszünet feltételei szerint a területen nem lehet nagy csapatokat elhelyezni, és minden nehézfegyverzet, például tankok és tüzérségi lövegek használata tilos. Egy kerítés jelöli a központot a katonai demarkációs vonal (MDL) mentén; a szélesebb zónát demilitarizált övezetnek (DMZ) nevezik. A két fél közelmúltbeli tárgyalásai lehetővé tették, hogy a DMZ-n áthaladó egyes utakat és vasútvonalakat újra összekapcsolják. A déli oldalon található Daeseong-dong kis falu 225 lakossal, akik a DMZ-n belüli földeken aratnak. Egyébként a DMZ-ben csak katonák és megfigyelők élnek, és alig van állandó település vagy építmény.
A fegyverszünet érdekes és nem szándékolt következménye, hogy ez a földterület az elmúlt 50 évben védve volt az urbanizációtól és a műveléstől, miközben a lakosság az övezet mindkét oldalán óriási mértékben nőtt. A DMZ-ben élő fajok közé tartoznak a veszélyeztetett ázsiai darvak, feketearcú kanalasgémek, angórakecskék, amuri leopárdok és még medvék is. Ezek az állatok megtanultak békésen élni a katonák figyelő szemei alatt egy aknákkal teleszórt területen. Az Észak- és Dél-Korea közötti kapcsolatok enyhülésével olyan fejlesztési tervek születtek, mint például egy nemzetközi kereskedelmi központ és turisztikai programok, amelyek parkolókat és más építményeket hoznának ennek a kritikus élőhelynek a közepébe. A természetvédők, előre látva azt az időt, amikor a DMZ-t esetleg lebontják, éberen figyelik ezeket az eseményeket, abban a reményben, hogy a terület nagy része békeparkként és vadrezervátumként védett maradhat.
Hivatalosan úgy tartják, hogy a szibériai tigris Dél-Koreában helyileg kihalt. Azonban néhány vadon élő állatok megfigyelői mopsznyomokat találtak a hóban és a fákba karcolódva, amelyek a tigrisek területének megjelölésére hasonlítanak. Helyi gazdák arról számoltak be, hogy nagyragadozó által szétmarcangolt állatokat találtak. A tigrist az egységes Korea szimbólumának tekintik, és a távvezérelt kamerák által megerősített észlelések olyan célt jelentenek, amelynek tétje nem csupán a vadon élő állatok megfigyelése. Ez egy érdekes lehetőség, mind szimbolikus, mind tudományos szempontból. Bár az észleléseket még nem erősítették meg, van némi nyomás az MDL-gátak megnyitására és az aknák eltávolítására, hogy az északi és déli tigrispopulációk keveredhessenek egymással a genetikai sokféleség megőrzése érdekében. A jelenlegi, meg nem erősített becslések szerint a déli tigrispopuláció talán tíz egyedre tehető. Keveset tudunk az északi vadon élő populációk kiterjedéséről, a politikai elszigeteltség és a tudósok képtelensége miatt, hogy az MDL-től északra fekvő határvidékeken kutassanak.
A fent látható Landsat-képek természetes színű adatok (TM 3, 2 és 1 sáv) mozaikja, amelyek a Landsats 4 & 5 műholdak által a Koreai-félsziget központi részének négy különböző felvételéből származnak. A felvételek 1989 és 1991 között készültek, és összevonták őket, hogy a DMZ teljes hosszában egy majdnem zökkenőmentes képet alkossanak. Az övezet elég tisztán látszik a nyugati felén, ahol kiemelkedik a széles zöld sáv a vidéken, ahol a művelés az övezet két oldalán a földet kopárabbá és barnásabb színűvé teszi. A DMZ-től délre és az ország nyugati felén a tengerparti területen lévő világos szürke terület Dél-Korea fővárosa, Szöul. A kép délnyugati (bal alsó) sarkában a Han folyó torkolatában az üledékképződés összetett mintázata igen szembetűnő.
A kép Jesse Allen, NASA Föld-megfigyelőközpont, Goddard Űrrepülési Központ
jóvoltából készült.