Az MSNBC műsorvezetője és az NBS News országos politikai tudósítója, Steve Kornacki a National Press Club közönségének elmondta, hogy Amerika mély politikai megosztottsága több mint 20 évvel ezelőtt kezdődött.
A 90-es évek politikai háborúi és Newt Gingrich republikánus stratégiájának újradefiniálása elősegítette a párt kontra párt mentalitást, amely teljesen kikristályosodott a vörös és kék államok éles ellentétében a 2000-es választásokon, állította Kornacki.
“Nem azt mondom, hogy az 1990-es évek előtt nem volt zűrzavar, vagy káosz és széles körű nézeteltérés ebben az országban” – mondta az október 5-i könyvrendezvényen. “Azt mondom, hogy az 1990-es években az a sajátos dolog történt, hogy minden szinkronizálódott a pártokkal. Egyszerűen nagyon világos és nagyon pontos demográfiai csoportosulások alakultak ki”.
Kornacki csatlakozott Andrea Edney klubelnökhöz, hogy megvitassa első könyvét, a “The Red and the Blue: The 1990s and the Birth of Political Tribalism” című könyvéről, valamint azokról a tényezőkről, amelyek lángra lobbantották és továbbra is táplálják az amerikai politikai feszültséget.
Bill Clinton felemelkedése, Newt Gingrich és a Bill Clinton ellen harcoló republikánus párt, az 1994-es republikánus forradalom, az 1995-ös kormányleállás, az 1996-os Clinton visszatérés és az 1998-1999-es felelősségre vonás, mint “nagy politikai háborúk lényegében azt mondták az országnak, hogy állást kell foglalnia” – mondta Kornacki.
Kiemelte Newt Gingrichet, mint a megosztó kulcsfigurát, akinek sikerült megváltoztatnia a republikánusok pszichológiáját a Kongresszusban.
“A téma alapvetően az volt, hogy meg kell határoznunk magunkat, meg kell határoznunk ellenfeleinket és a demokratákat, és mély és világos vonalat kell húznunk a kettő között” – mondta Kornacki.
Mire Clinton ambiciózus programmal került hatalomra, a demokraták “egy olyan republikánus ellenzékkel találkoztak, amelyet Newt Gingrich változtatott meg – egy olyan republikánus ellenzékkel, amely nem akart kompromisszumot kötni – és a republikánus párt aranyat ütött” – tette hozzá.
A média jelentős szerepet játszott Newt Gingrich és antagonista ideológiája felemelkedésében Kornacki szerint.
1984-ben Gingrich felismerte a C-SPAN-ben rejlő lehetőséget, és olyan beszédeket kezdett tartani az ülésteremben, amelyek “egy Fox hírműsorhoz hasonlítottak, amelyet a ház padlójáról készítettek” – mondta.
Ez feldühítette az akkori demokrata házelnököt, Tip O’Neillt, ami politikai leszámoláshoz vezetett, amelyből Gingrich került ki győztesen. Ez volt “az első alkalom, amikor azt hiszem, hogy volt egy lendület a demokrata többség elleni harcra” – mondta Kornacki.
A fejlődő médiatér, különösen a közösségi média, ma is elősegíti a pártok közötti megosztottságot – mondta Kornacki.
“A technológia úgy fejlődött, hogy szinte tökéletesen alkalmas a tribalizmusra” – mondta. “Egyenes vonalat lehet húzni attól, amit Newt GIngrich csinált, ahhoz, amit Trump csinál most a Twitteren.”
Kiemelte, hogy ezek a platformok a “mi és ők” politikai mentalitást ápolják, elősegítve a párt definícióját, “hogy kivel vagy és kivel nem – és folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy kivel vagy és kivel nem, és ezeket a megosztottságokat folyamatosan erősítik.”
A Kavanaugh republikánus támogatásának megugrása ezt a tendenciát bizonyítja, mondta.
“Azt hiszem, a jelenség, amit látunk – nem feltétlenül arról van szó, hogy nagy lojalitást éreznek Brett Kavanaugh iránt, hanem arról, hogy úgy érzik, hogy az ellenségeik brutálisan igazságtalanok Brett Kavanaugh-val és ezáltal velük szemben is” – mondta.
Megjegyezte ugyanezt a jelenséget Donald Trump megválasztásakor, kijelentve, hogy a republikánusok “nem annyira az alapján szavaztak Trumpra, hogy ő maga kicsoda, vagy hogy mit támogat, hanem hogy ki volt ellene, és hogy ez az ellenzék hogyan nézett ki, és hogy ez az ellenzék hogyan érezte magát.”
Kornacki óvatosan optimista azzal kapcsolatban, hogy Amerika kilábalhat az ilyen szélsőséges polarizációból.
“Az emberi természet bizonyos értelemben ebbe sodort minket – a hajlamunk, hogy ilyesmit akarunk, és a média képessége, hogy ezt lehetővé tegye számunkra – és a politikusoké, hogy ezt kihasználják” – mondta, hozzátéve: “Nem tudom, hogy fog ez kinézni, de talán elég okosak vagyunk ahhoz, hogy kikerüljünk belőle.”
Kornacki szerint egyelőre az amerikai választások nem fognak többé 49 államban földcsuszamlásokat eredményezni.
“Vannak olyan választások, ahol mindkét párt legalább negyvenöt százalékot kap az induláshoz, olyan választások, ahol mindkét párt húsz államot kaphat az induláshoz, ahol eltűnőben lévő számú ingadozó szavazóért harcolunk” – mondta. “Soha nem volt még ilyen alacsony azoknak a száma, akik megosztják a szavazólapjukat. Jelenleg két törzs van a politikánkban, és ez a neve a könyvnek: A vörös és a kék.”