A székrekedés egyszerre tünet és rendellenesség, amely mind a funkcionális székrekedés, mind a székrekedés túlsúlyával járó irritábilis bélszindróma (IBS-C) esetében megfigyelhető. Annak ellenére, hogy a Róma IV. kritériumai különbséget tesznek ezen állapotok között, számos terápiás megközelítésük közös. Ennek az áttekintésnek a célja a székrekedés és a hasi fájdalom közötti kapcsolat feltárása, valamint annak értékelése, hogy a hashajtás javítja-e a hasi fájdalmat, és hogy a hashajtásra adott válasz különbözik-e az IBS-C és a funkcionális székrekedés között. A funkcionális székrekedésben szenvedő betegeknél a székletürítés gyakoriságának hashajtókkal történő növelése a hatásmechanizmustól függetlenül a hasi fájdalom súlyosságának csökkenésével jár, ami alátámasztja a székrekedésnek a hasi panaszok kialakulásában játszott szerepét. Az IBS-C-ben szenvedő betegek esetében a szisztematikus áttekintésekből származó bizonyítékok arra utalnak, hogy a hasi fájdalom hátterében a székrekedésen kívül további tényezők is állnak, és hogy a fájdalom optimalizálásához zsigeri fájdalomcsillapító modulációra is szükség van. Az IBS-C változó definíciói és a klinikai vizsgálatok tervezésének heterogenitása, beleértve a végpontokat is, bizonytalanságot eredményezett azzal kapcsolatban, hogy a régebbi, ismert neuromoduláló hatással nem rendelkező hashajtók összehasonlíthatóan képesek-e javítani a krónikus hasi fájdalmat az új szekretagógokkal és prokinetikumokkal szemben az IBS-C kezelésében. Bár ismert, hogy a hasi fájdalom a székrekedéshez társul, és a hashajtás hozzájárul e fájdalom enyhítéséhez, továbbra sem bizonyított, hogy az új hashajtók javasolt zsigeri fájdalomcsillapító tulajdonságai nagyobb fájdalomcsillapítást biztosítanak-e, mint a hashajtás önmagában. Valószínű azonban, hogy az IBS-C-ben a hashajtásra adott válasz csak egy része a rejtvénynek.