A múlt héten volt egy nem túl fényes szülői pillanatom. Megérkeztünk a nagyszülőkhöz, és egy hosszú autóút után Liam úr (2 és fél éves), amint kiszabadult az ülésből, rögtön lecsapott a földre. Körülbelül 15 percre eltűnt, és amikor végül rájöttem, hogy túlságosan csendben van, magamra vállaltam, hogy megkeresem. Az biztos, hogy a szüleim fürdőszobájában rosszban sántikált. Éppen azután értem oda hozzá, hogy ivott egy kortyot nem másból, mint a Pine Solból – biztos vagyok benne, hogy ismeritek ezt a rendkívül veszélyes és erős tisztítószert. Rögtön tudtam, hogy mi az – a Pine Sol szagát elég nehéz összetéveszteni. Próbáltam nyugodt maradni, és visszavezettem a szekrényhez, ahonnan vette, miközben olyan kérdéseket tettem fel neki, mint “mennyit ittál?”, “mikor ittad meg?”, “MIÉRT ittad meg?” — alapvetően olyan kérdéseket, amelyeket egy idősebb gyereknek vagy egy logikus felnőttnek is feltehetnél. De ő vagy azt mondta, hogy “nem tudom”, vagy csak rám nézett és bámult. Ez nem túl hasznos. Lerohantam a földszintre, és leszidtam anyámat, amiért valami ennyire mérgezőt tart ilyen hozzáférhető helyen, ahol Kíváncsi György szaladgál (bocsánat anya, egy kicsit érzelmes voltam akkoriban). Aztán megpróbáltam kitalálni, mit tegyek… hánytassam ki?, pumpáltassam ki a gyomrát?, igyon vizet?, görcsölni fog a szemem láttára? Vagy hívjam fel az 1-800-as számot a Pine Sol palackon? És ezt tettem. Miután kiválasztottam az “Életveszélyes vészhelyzet” opciót, egy kellemes, nyugodt hang fogadott a telefonban. Felvázolta Liam esetének tényeit, és arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg csak egy keveset nyelt le, és valószínűleg csak némi irritációt fog tapasztalni a szájában. De hogy figyeljük meg őt a következő egy órában, hátha álmos és összefüggéstelen lesz. Remek. Utasított, hogy adjak neki egy pohár tejet, és még azt is felajánlotta, hogy egy óra múlva visszahív, hogy ellenőrizze, mi van velem – elfogadtam az ajánlatát. Mint kiderült, jól volt, de eszembe jutott, hogy bár mostanában egyre jobban érik, egyre kíváncsibb. Biztos vagyok benne, hogy azt hitte, hogy a Pine Sol szájvíz, és próbált vele gargalizálni, ahogy Poppy tanította neki abban a fürdőszobában. Amikor letettem vele a telefont, otthon hagytam a gyereket a nagyszüleivel, és elrohantam a Targetbe, ahol biztonsági zárakat vettem a ház minden szekrényébe.
Elvehető pontok:
1) A Pine Sol ártalmas, különösen a gyerekeknek, és nem szabad összetéveszteni a szájvízzel
2) A Méregirányítási Hotline szerint a Pine Sol legmérgezőbb összetevője a *fenyőolaj*, amely a Központi Idegrendszer depresszánsaként hat (csökkenti a motoros funkciókat, lassítja a légzést és csökkenti a tudatszintet)
3) A Méregirányítási Hotline nagyon-nagyon hasznos és hasznos. Használja, ha szükség van rá! Ha azonban a vészhelyzet abban a pillanatban egyértelműen életveszélyes, akkor menjen előre és hívja azonnal a 911-et.
4) Győződjön meg arról, hogy otthona baba- és kisgyermekbiztos! És fúj a The Clorox Company-nak (a Pine Sol gyártójának), amiért nincs gyerekbiztos kupak a flakonon.
Van valami ijesztő mérgezéses történeted, amit meg szeretnél osztani? Ha igen, hogyan reagáltál?