A csuklyás nudibranch tudományos neve, Melibe leonina, a szája körüli oroszlánsörényszerű szerkezetre, az úgynevezett szájcsuklyára utal. Néha még oroszlános nudibranchnak is nevezik őket. El tudja képzelni, mire szolgálhat ez a szájkosár?
Fishin’
A csuklyás nudibranchák hátsó végüket egy angolnafű- vagy moszatszálra erősítik, tágra nyitott csuklyával az áramlat felé fordulnak, és mint minden jó halász, várnak. Néha egymás mellé sorakoznak, mint a fenti képen láthatóak. Amikor finom zooplanktonok, például kopárfejűek, kétéltűek vagy puhatestűek lárvái úsznak el mellettük, hátrahajolnak, és előrehajolnak, hogy a csuklyájukkal, mint egy hálóval, elkapják a zsákmányt. Összezárják a csuklyát, a zsákmányt a szájukba tömik, és egészben lenyelik. Nemcsak az asztalnál viselhetik a csuklyájukat, de még csak meg sem kell rágniuk az ételt. Micsoda modor! A fiatalok a tengerfenékről fogják el a táplálékukat. Talán a halászati képességeik még nem elég jók ahhoz, hogy röptében kapják el a táplálékot. Nézd meg ezt a félelmetes ragadozót munka közben ezen a fantasztikus videón, amelyet Chandler barátom készített a múlt hónapban a Shaw Center for the Salish Sea-ben (Sidney, BC):
Dupla szolgálat
A csuklyás nudibranchák testének jobb oldalán mind a hím, mind a nőstény szaporítószerveket tartalmazzák. Még mindig egy másik csigával kell párosodniuk ahhoz, hogy akár 30 000 petesejtet is megtermékenyítsenek. Az ikrák egy hosszú, zselatinos szalagba vannak összeragasztva, amely tekercsekben ragad egy angolnafű-, hínár-, szikla- vagy más aljzatszálra. Amikor a lárvák kikelnek, planktonként úsznak az áramlatokban, amíg elég súlyt nem nyernek ahhoz, hogy lesüllyedjenek a vízoszlopból, és megpihenjenek az alatta lévő angolnafüvön vagy hínáron.”