Temze folyóSzerkesztés
A Temze folyó London fő folyója, amely nyugatról keletre folyik a London-medencében. A folyó a Goring-szakadékon keresztül vág bele a londoni medencébe, nyugat felé Cotswolds és Vale of Aylesbury egyes részeit lecsapolva. Hasonlóképpen a mellékfolyók, mint például a Mole, a North Downs-on keresztül délről vágnak be a medencébe. Lejjebb a Temze áramlását a meszes mederbe nyíló források fokozzák.
A Temze egykor sokkal szélesebb és sekélyebb folyó volt, mint ma. A folyót nagymértékben megduzzasztották. A Temze a Teddington-zsilipig árapályos (a Tideway), és London ki van téve a viharos árhullámok okozta áradásoknak. A veszély az idők során nőtt a magas vízszint lassú, de folyamatos emelkedése miatt, amelyet mind Nagy-Britannia lassú “billenése” (északon felfelé, délen lefelé), amelyet a jégkorszak utáni visszahullás, mind a tengerszint éghajlatváltozás miatti fokozatos emelkedése okozott. A Temze-gátat az 1970-es években építették át a Temzén Woolwichnál, hogy kezeljék ezt a veszélyt, de 2005 elején felvetették, hogy egy tíz mérföld hosszú gátra lehet szükség a folyónál lejjebb, hogy a jövőben kezelni lehessen az árvízveszélyt.
Londonon belül jelentős számú folyó és patak ömlik a Temzébe, néhány elég nagy ahhoz, hogy jelentős hatást gyakoroljon a terület földrajzára. A kisebb londoni mellékfolyók közül sok ma már a föld alatt folyik.
Bal parti mellékfolyókSzerkesztés
A nagyobb bal parti mellékfolyók közé tartoznak a Colne, Crane, Brent, Lea (a “Bow Creek” néven ismert árapályos szakasz), Roding (a “Barking Creek” néven ismert árapályos szakasz), Rom (a Beam néven ismert alsó szakasz) és Ingrebourne. Számos kisebb, ma már gyakran nagyrészt földalatti patak van, köztük a Stamford Brook, Counter’s Creek (más néven “Chelsea Creek”), Westbourne, Tyburn, Tyburn Brook, Tyburn Brook, Fleet és Walbrook. Néhány mellékfolyó maga is elég nagy ahhoz, hogy elnevezett mellékfolyókkal rendelkezzen, például a Moselle, a Salmons Brook és a Pymmes Brook, amelyek a Lea-t táplálják, valamint a Silk Stream és a Dollis Brook, amelyek a Brent-et táplálják.
A nagyobb folyók, mint a Lea, több módon is befolyásolták a helyi földrajzot. Először is a folyó és a hozzá tartozó mocsaras területek jelentős akadályt képeztek a kelet-nyugati irányú mozgás számára – a Lea természetes határt képezett Middlesex és Essex történelmi területei között. Másodszor a Lea völgye útvonalat képezett – mind a folyó és a későbbi Lee Navigation, mind az utak, köztük a római kori Ermine Street, a Hertford Road (A1010) és a későbbi Great Cambridge Road (A10) és az A1055 út. A Lea völgyét követte a későbbi Great Eastern Railway két útvonala is, és Temple Millsben fontos rendező pályaudvarok és mozdonygyárak voltak. Harmadszor, a folyó számos vízimalom számára biztosított energiát – jól ismert példák az enfieldi Royal Small Arms Factory és a közeli Waltham Abbey Royal Gunpowder Mills, a ponders endi Wright’s Flour Mill (London utolsó fennmaradt működő malma) és a stratfordi Three Mills. A 19. században a Lea alsó folyása a vegyi anyagok gyártásának fontos területévé vált, részben a Bow Common-i Gas Light and Coke Company gyárból származó melléktermékek, például kén és ammónia szállítására alapozva. A 20. században a közlekedés, a nagy kiterjedésű sík területek és a folyóparti és csatornaparti üzemek, mint például Brimsdown, Hackney, Bow és West Ham, által termelt villamos energia kombinációja olyan iparágak fejlődéséhez vezetett, mint például az Enfield Rolling Mills és az Enfield Cables, a Thorn Electrical Industries, a Belling, a Glover and Main, az MK Electric, a Gestetner, a JAP Industries stb. Az ipar nagy része mára megszűnt, helyét raktárak és kiskereskedelmi parkok vették át.
A völgy London vízellátása szempontjából is nagyon fontos lett, mivel a New River vízvezeték által szállított víz forrása volt, de a Lee-völgyi víztározólánc helyszíne is, amely Enfieldtől Tottenham-en és Walthamstow-n át húzódik.
Egy másik jelentős csatorna-, vasút- és iparfolyosó kapcsolódott a Brenthez, amely a Temzétől Brentfordnál Isleworth-en, Greenfordon, Alpertonon és Park Royalon keresztül húzódott.
A Colne (a történelmi határ Middlesex és Buckinghamshire között) alkotja Nagy-London megye nyugati határának nagy részét.
Jobb parti mellékfolyókSzerkesztés
A jelentős mellékfolyók közé tartozik a Mole, a Wandle, a Ravensbourne (a “Deptford Creek” néven ismert árapályos szakasz) a Quaggy nevű mellékfolyójával, valamint a Darent és mellékfolyója, a Cray, amelyek együttesen Nagy-London megye keleti határának egy részét alkotják. Kisebb, főként földalatti mellékfolyók közé tartozik a Hogsmill folyó, a Beverley patak, a Neckinger és az Effra.
A Wandle Dél-London legközelebbi megfelelője a Lea-völgynek, a Temzétől Wandsworthnél Mertonon és Mitchamon keresztül Beddingtonig és Croydonig húzódó ipari folyosó. Egy kisebb folyosó követte a Ravensbourne-t a Temzétől Deptford Creeknél Lewishamon keresztül, és számos kisebb folyónak is volt egykor malma.
CsatornákSzerkesztés
London területén számos csatornát vagy csatornázott folyót építettek, főként a 18. század végén és a 19. század elején. Ezek eredetileg az áruforgalmat szolgálták, ami mára nagyrészt megszűnt. Londonon belül a csatornák a dokkokból szenet szállítottak számos csatorna menti gázgyárba és erőműbe (például Brimsdownba), valamint fát a fatelepekre, bútorgyárakba stb. (például Edmontonba). Bár a csatornák nagy része ma is megmaradt, azokat elsősorban a szabadidős hajók számára használják.
A Temzétől északraSzerkesztés
A csatornaépítés London területén 1424-től kezdődően a Lea és a Stort folyókon végzett hajózási munkálatokkal kezdődött, amelyek a Lee folyami hajózáshoz és a Bow Back folyókhoz vezettek. Kezdetben a Hertfordshire-ből származó mezőgazdasági termékek szállítására használták, később azonban fontos ipari vízi út lett, amely összekötötte az erősen iparosodott Lea-völgyet a dokkokkal. A Temzéhez vezető, a Lea kanyargós torkolatát (Bow Creek) elkerülő és London központjához közelebbi rövidített utat a Limehouse Cut (1760) biztosította.
A Londontól Midland felé vezető kapcsolatot 1790 óta az Oxford-csatorna biztosította, de ehhez a Temze kanyargós felső szakaszán kellett felhajózni Oxfordba. A Grand Junction Canal (később Grand Union) befejezése a Temzétől Brentfordnál (1798-tól) kényelmesebb útvonalat biztosított. 1801-ben a Hayes-i Grand Junction csatornától a paddingtoni nagy medencéig nyitottak egy ágat. Ezt később az 1820-ban elkészült Regent’s Canal összekötötte a Temzével Limehouse-nál (a Limehouse Cut közelében). Ezt pedig a Hertford Union Canal vagy Hackney Cut (1830) kötötte össze a Lea-rendszerrel. A Regent’s-csatornának számos jelentős medencéje volt (City Road Basin, Kingsland Basin, Battlebridge Basin, St Pancras Basin, Cumberland Basin stb.), amelyeket eredetileg a dokkok forgalmától függő iparágak béleltek ki.
A City Canal (1805) azért épült, hogy rövidített utat biztosítson a Dogs-szigeten keresztül. Ezt később a West India Docksba építették be, és már nem kapcsolódik a Temzéhez a folyás felőli végén. A Temzéhez csatlakozó egyéb rövid csatornák közé tartozott a Grosvenor-csatorna (1825) és a Kensington-csatorna (1828).
A Temzétől délre Szerkesztés
A korábbi Grand Surrey-csatorna (1807) a Temzétől Rotherhithe-nél a Mitcham iparvárosig futott volna, de Camberwellnél nem jutott tovább. A Surrey kereskedelmi dokkokkal együtt 1970-ben bezárták és feltöltötték. A Grand Surrey-csatorna csatlakozott a Croydon-csatornához (1809), amely West Croydonig tartott; ezt 1836-ban zárták be.
Távolabb London és Bristol között a Kennet & Avon-csatorna biztosít kapcsolatot, amely az Avont Bathnál a Kennet folyón keresztül a Temzéhez köti Readingnél. Basingstoke-ot egykor a Temzén, a Wey navigáción és a Basingstoke-csatornán keresztül lehetett elérni. A déli partot Littlehamptonnál a Temzén, a Wey csatornán és a Wey és Arun csatornán keresztül lehetett elérni.
Szigetek a TemzébenSzerkesztés
Megjegyzés: Itt csak a legnagyobb szigetek vannak felsorolva. Hosszabb lista a Szigetek a Temzében
- Chiswick Eyot
- Eel Pie Island
- Isle of Dogs
- Millwall
- Cubitt Town
alatt található.