A ricinus kullancs (Ixodes ricinus), más néven juh- vagy szarvaskullancs az atkák családjába tartozó pókfélék (tehát nem rovar), amely az egyre enyhébbé váló telekkel egyre több észak-európai ember számára vált ismertté. Az állatok és madarak (valamint az emberek) vérének szívásával él, és hírhedt arról, hogy számos betegséget képes terjeszteni, amelyek közül a borreliózis/Lyme-kór a legismertebb. Ezt a betegséget a Borrelia burgdorferi baktérium okozza, amely a ricinus kullancsot használja gazdatestként. Európában az úgynevezett vektorok által terjesztett betegségek közül ez a leggyakoribb, és több stádiuma van.
A legtöbb ember, akit megcsípett már egy kullancs, vagy aki látott már kullancsot, egy kifejlett ricinus kullancsot látott a jellegzetes kis fekete fejével és nagy, kékes-szürke, vérrel teli hasával. Ha a kullancsot háborítatlanul hagyják, miközben vért szív, végül elengedi a gazdatestet, és a földbe ássa magát, ahol a nőstény lerakja a petéit . Amikor ezek kikelnek, a kis, körülbelül egy milliméteres kullancslárvák találnak egy gazdatestet, és néhány napig vérszívásra rögzülnek, mielőtt a földre hullanának. A következő hónapok során átalakulnak nimfákká, amelyek aztán megpróbálnak egy új gazdához tapadni. Amint a nimfa vért szívott, elkezd kifejlett kullanccsá érni. Mind a lárvák, mind a nimfák képesek vért szívni az emberből, de kis méretük miatt nehezebb észrevenni őket, és mert gyorsan leesnek, például ha a gazdatest megvakarja magát. Ennek ellenére úgy vélik, hogy nem a kifejlett kullancs, hanem a kullancs nimfái felelősek a Borrelia-fertőzések többségéért (!).
A Borrelia-baktérium csak a kullancsról tud átjutni az állatokra/emberekre, és akár egy hónapig is eltarthat, amíg a betegség tünetei észlelhetővé válnak. A Borrelia baktériumot csak 1982-ben fedezték fel, míg magát a betegséget, a Lyme-borreliózist/Lyme-kórt a 70-es évek közepén írták le, amikor az Egyesült Államokban, a Connecticut állambeli Lyme városában akut ízületi gyulladást (artritisz) mutató gyermekek egy csoportja jelent meg. A betegség egyik korai tünete az ízületi fertőzés következtében fellépő ízületi fájdalom.
A Lyme-kór három szakaszba sorolható: korai lokalizált, korai disszeminált és késői disszeminált.
A korai lokalizált betegségre az erythema migrans néven ismert jellegzetes kiütés jellemző, amely vörös gyűrűként látható maga a csípés körül. Nem mindenkinél alakul ki ez a kiütés, akit megharapnak, míg egyeseknél a test több pontján is előfordulhat. Láz, csökkent általános állapot és fejfájás a korai fázisban megjelenő további tünetek. Ha a betegség kezeletlen marad, akkor az úgynevezett korai disszeminált fázisba léphet, amelyben számos szervet érinthetnek a gyulladásos elváltozások. Leggyakrabban messze az idegrendszer és a szív érintett, bár jelentős eltérések vannak. Amennyiben a fájdalmak/tünetek egy évnél tovább tartanak, ezt késői disszeminált betegségnek nevezzük, amelyet elsősorban az idegrendszeri tünetek, például fáradtság, depresszió és bénulás, de ízületi fájdalmak is jellemeznek.
Ez a krónikusabb forma az utóbbi években fokozott figyelmet kapott, és jelenleg is sok kutatás folyik ezen a területen.
A diagnózis felállítása általában vérvizsgálaton alapul, de egyes esetekben csontvelőből vagy az egyik gyulladt ízületből vett mintákra is szükség van a diagnózis felállításához. A kezelés antibiotikummal történik, bár mind a típusa, mind az időtartama vita tárgyát képezi. Mivel a ricinus kullancs más típusú baktériumok potenciális hordozója is, általában szélesebb spektrumú antibiotikum, például doxiciklin vagy amoxicillin alkalmazása javasolt. A kezelést mindazonáltal orvosnak kell megkezdenie és figyelemmel kísérnie, amint a diagnózis megerősítést nyert.