Background: Az Egészségügyi Világszervezet a szülés utáni hat hónapig tartó kizárólagos szoptatást ajánlja, de a fejlett országokban a legtöbb nő nem szoptat ilyen sokáig. A szoptatás időtartama és az anyai depresszió közötti kapcsolatot vizsgáló korábbi tanulmányok kétértelmű eredményeket mutatnak.
Cél: Az anyai depressziós tünetek közötti összefüggések feltárása a szülés utáni három hónapban és a szoptatási státusz között a szülés utáni első hat hónapban.
Módszerek: Prospektív terhességi kohorszvizsgálat nulliparous nők körében. Hat állami kórházból 1507 nőt toboroztak a terhesség korai szakaszában, akik a terhesség korai szakaszában (átlagos terhességi idő 15 hét) kitöltötték a kiindulási adatokat. A nyomonkövetési kérdőíveket három és hat hónappal a szülés után töltötték ki. A nők arról számoltak be, hogy hány hónapig szoptattak (a szoptatás “bármilyen” szoptatásra vonatkozik, beleértve a kinyomott anyatejet is). A depressziós tüneteket három hónappal a szülés után az Edinburgh Postnatal Depression Scale segítségével mértük (az ≥13-as pontszám valószínűsítette a súlyos depressziót).
Eredmények: A szoptatást kezdeményező nők közel 95%-ának 76%-a még három hónappal a szülés után is szoptatott, hat hónappal a szülés után ez az arány 61%-ra csökkent. Azok a nők, akik három hónapos korukban depressziós tünetekről számoltak be, hat hónappal a szülés után szignifikánsan alacsonyabb arányban szoptattak, mint a depressziós tüneteket nem mutató nők (49% vs. 61%; korrigált OR=0,55, 95% CI 0,34-0,90). Az anyai társadalmi jellemzők, amelyek a szülés utáni hat hónapban nem szoptattak, a következők voltak: fiatal anyai életkor; alacsonyabb iskolai végzettség; és dohányzás a terhesség alatt.
Következtetések: A nők csecsemőtáplálással kapcsolatos döntéseit számos pszichoszociális tényező befolyásolja, és úgy tűnik, hogy a szülés utáni korai depressziós tünetek jelentős részét képezik ennek a képnek, akár okaként, akár következményeként a szoptatás abbahagyására vonatkozó döntésnek.