Mennyi idő alatt alakul ki tolerancia az LSD-vel szemben?

2020. december 10.

Mikor sokan az LSD-re, vagyis a lizergsav-dietilamidra gondolnak, a hatvanas évek “béke és szeretet” korszakára gondolhatnak, amikor a populáris kultúra az empátia ébredését élte át. A valóságban az LSD talán a leghatásosabb pszichedelikus drog, amely a modern világban létezik. Egy olyan anyag, mint a pszilocibin, amely a “varázsgomba” hallucinogén összetevője, a használónak egy gramm gombát kell lenyelnie ahhoz, hogy bármilyen hatást érezzen. Ezzel szemben az átlagos embernek csak körülbelül 100 mikrogramm LSD-t kell bevennie ahhoz, hogy érezze a hihetetlenül erős hallucinogén hatását.

Mint bármely más kábítószer, amelyet az ember rendszeresen fogyaszt, mint például az opioidok vagy az alkohol, a szervezetben az ismételt használat után tolerancia kezd kialakulni. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a dózis, amelyet korábban bevett, ismételt használat után már nem biztos, hogy ugyanolyan hatással lesz. Számos oka van annak, hogy a szervezet különösen az LSD-vel szemben gyorsan kialakítja a toleranciát, amit ebben a cikkben meg fogunk vizsgálni.

Először is meg fogjuk vizsgálni az LSD történetét az első szintetizálásától kezdve a kultúrára gyakorolt hatásáig, a múltból napjainkig.

Az LSD vagy “Acid” története

A lizergsav-dietilamid, közismert nevén “acid”, viszonylag új anyag néhány más bódítószerhez, például az alkoholhoz képest, amely az idők kezdete óta létezik. Az LSD-t először 1938-ban szintetizálta egy Albert Hofmann nevű vegyész. Hofmann a Sandoz Pharmaceutical nevű cégnek dolgozott, amely különböző gyógyászati célokra használt vegyi anyagokat fejlesztett ki a svájci Bázelben.

Hofmann eredeti célja az LSD-vel egy vérstimuláns létrehozása volt, és hallucinogén hatása csak 1943-ban vált ismertté, amikor Hofmann véletlenül elfogyasztott egy kis mennyiséget a vegyületből. Később kiderült, hogy már 25 mikrogramm szájon át beadott dózis is élénk hallucinációkat okozhat. Ez néhány szem só súlyának felel meg.

Az LSD bizonyos szerkezeti hasonlóságokat mutat egy bizonyos, az agyban található vegyi anyaggal. Emiatt a sav néhány mellékhatása nagyon hasonló lehet a klinikai pszichózis egyes aspektusaihoz. Ez tette az LSD-t a pszichiáterek népszerű kísérleti drogjává az 1940-es, 50-es és 60-as években. Bár a széles körű kutatások nem hoztak jelentős orvosi hasznot a drognak, a szabadon terjesztett ingyenes LSD-minták az anyag széles körű használatához és népszerűségéhez vezettek.

LSD mint rekreációs drog

Az LSD csak az 1960-as években kezdett szabadidős drogként teret nyerni a mainstream kultúrában. Az LSD használatának legnépszerűbb szószólói között volt Timothy Leary harvardi pszichológus. Biztos vagyok benne, hogy ismeritek Leary népszerű felhívását az amerikai diákoknak, hogy “kapcsolj be, hangolódj rá és szállj ki”. Ez a mondás lett az a csatakiáltás, amely segített elindítani az amerikai ellenkultúra mozgalmát, amely végül átterjedt az LSD használatára az Egyesült Királyságban és Európa többi részén.

A popkultúra olyan ikonjai, mint a Beatles és Jimi Hendrix, segítették a drog további népszerűségét és katapultálták azt a mainstream beszélgetésbe.

A Központi Hírszerző Ügynökség és az Egyesült Államok hadserege még kutatásokat is folytatott annak megállapítására, hogy az LSD hatékony biológiai fegyver lehet-e. 1951-ben ezek a kormányzati szervezetek kísérletsorozatba kezdtek, amelynek eredményeként a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az LSD “képes arra, hogy emberek egész csoportjait, beleértve a katonai erőket is, közömbössé tegye a környezetükkel és a helyzetekkel szemben, megzavarja a tervezést és az ítélőképességet, sőt, félelmet, ellenőrizhetetlen zavart és rémületet kelt.”

A kormányzati kísérletek az LSD lehetséges katonai felhasználásával kapcsolatban addig folytatódtak, amíg az Egyesült Államok 1967-ben országos tilalmat rendelt el az anyagra. Ez az LSD előállítását, birtoklását és árusítását minden formában illegálissá tette.

Az LSD hatásai és mellékhatásai

Az LSD hatásainak nagyon erősnek kellett lennie, ha a kormány érdemesnek találta arra, hogy lehetséges biológiai fegyverként kutassa. Nem tévednek, mert a drognak mélyreható pszichológiai hatásai lehetnek a használóira.

Az adagolás módja

Az acid népszerűsége részben a laboratóriumban desztillált hatáserősségének és fizikai formájának volt köszönhető. A drog legtisztább formájában egyszerűen egy fiola folyadék. Az olyan drogokkal ellentétben, mint a marihuána, ezt az üvegcsét könnyű elrejteni, és nem tartalmaz szagot.

Az utcán azonban a kábítószer többnyire “tabletta” formájában kerül forgalomba. Az emberek úgy készítik ezeket a tabokat, hogy egy meghatározott dózisú folyékony savmennyiséget csepegtetnek egy perforált törlőpapírra, és jellemzően “by-the-tab” alapon árulják a drogot. Ennek ellenére a folyékony sav szinte bármire rácseppenhet, így egy adag sav lehet egy kis zselatin, egy kockacukor, gumicukor vagy akár pékáru is.

A felhasználó vagy a díler számára a fő különbség e különböző formák között az, hogy a blotter tabok általában nagyobb kontrollt biztosítanak az adagolás mennyisége felett. Egy apró darab blotterpapírt könnyebb levágni, mint egy csepp LSD-t felosztani vagy mikrogrammokra kimérni. A kábítószer erőssége miatt nagyon fontos, hogy pontosan mérjük, hogy valójában mennyit is veszünk be.

Az LSD rövid távú mellékhatásai

Amint azt fentebb tárgyaltuk, az LSD jelentős és mély tudatmódosító hatású drog. A sav az agy szerotoninreceptoraival kölcsönhatásba lépve okozza jellegzetes hallucinogén hatásait. A szerotonin egy úgynevezett neurotranszmitter, amelyet a szervezet az agy rendszerei közötti impulzusok közvetítésére használ. Az agy számos különböző aspektusáért felelős, beleértve az Ön viselkedését és hangulatát, az érzékek irányítását és a gondolatok mérséklését.

Mint minden, az agyra ható gyógyszer esetében, a mellékhatások egyénenként eltérőek. Ennek az az oka, hogy bár a legtöbb ember agya hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, az agy kémiája és a reakciók nagyon eltérőek lehetnek.

Tipikusan a kábítószer első hatásai a szájon át történő bevételt követő 30-45 percen belül kezdenek jelentkezni. Ezek a hallucinogén hatások 2-4 órán belül érik el csúcspontjukat vagy “csúcspontjukat”, és 12 órán át vagy tovább is tarthatnak, ahogy a drog átjárja a szervezetedet.

A gyakori hatások közé tartozhatnak

• Hallucinációk (vizuális és auditív)
• A formák és színek torzult vizuális érzékelése
• Változott hangok
• Szorongás és depresszió
• Flashbackek, vagy az “utazás” élményének visszatérése napokkal vagy akár hónapokkal később
• gyorsuló szívverés, megnövekedett testhőmérséklet és izzadás, valamint magas vérnyomás
• tágult pupillák

A hangulat és a kedélyállapot szélsőséges változásai fordulhatnak elő. Nagy dózisban szedve a gyógyszer szélsőséges téveszméket és vizuális hallucinációkat okozhat. Az LSD túladagolása súlyos pszichózishoz vezethet. Az LSD-nek nincs ismert halálos dózisa, de a hatása alatt bekövetkező halál gyakran annak köszönhető, hogy az illető pszichotikus epizód során fizikai sérülést okoz magának.

Az egyéb figyelemre méltó fizikai hatások közé tartozhat az émelygés, az étvágytalanság, a vércukorszint emelkedése, az alvászavar vagy álmatlanság, a szájszárazság, a remegés és akár a görcsök is.

LSD-túladagolás

Az LSD használatának hatásai általában nem folytatódnak azután, hogy a drog elhagyta a szervezetet, és az adatok nem mutatják a túladagolás magas arányát az LSD használatakor. Valójában sok LSD-vel kapcsolatos túladagolás más veszélyes anyagokkal (opioidok, kokain, metamfetamin vagy alkohol) függ össze.

Az LSD túladagolás korlátozottan dokumentált hatásai közé tartoznak a gyomorproblémák (beleértve a vérzést), a légzés megváltozása, a testhőmérséklet emelkedése és az eszméletvesztés. Kutatások kimutatták, hogy a magas LSD-szintek hosszú távú hatásai hiányoznak, és hogy a legtöbb egyén mellékhatások nélkül épül fel a magas LSD-dózisok hatására.

Noha nem feltétlenül a túladagolás tünete, amikor egy személy magas LSD-szintek hatása alatt áll, súlyos következményeket tapasztalhat, mivel nem képes felelős döntéseket hozni, vagy tévesen érzékeli a veszélyes helyzeteket. Ennek maradandó következményei lehetnek.

Egy gyakori tévhit, hogy az LSD használata mentális betegségek kialakulásához vezet. Azonban több tanulmány is vizsgálta ezt a konkrét témát, és nem találtak összefüggést az LSD használata és az olyan mentális egészségügyi diagnózisok későbbi megjelenése között, mint a skizofrénia vagy a hangulatzavarok.

Mi az LSD-tolerancia?

A tolerancia a szervezet természetes ellenállását jelenti bármely anyaggal szemben az ismételt expozíció eredményeként. Ahogy az LSD esetében is, az LSD elkezdi elveszíteni a hatékonyságát, ha rövid időn belül gyorsan használják. Ha például valaki egy nap LSD-t használ, és egyetlen dózistól képes elérni a kívánt hatást, majd egy második egymást követő napon használja a drogot, valószínűleg egynél több dózisra lesz szüksége ugyanannak a hatásnak az eléréséhez.

Ez a fogalom a drog pszichológiai és fiziológiai hatásaira egyaránt vonatkozik. Mint fentebb tárgyaltuk, az LSD-t intenzív auditív és vizuális hallucinációk jellemzik. Minél gyakrabban fogyasztják a drogot, annál kevésbé intenzívek lehetnek ezek a hallucinációk. Ugyanez lehet a helyzet a szintén fellépő kellemetlen fizikai mellékhatásokkal is. Ezek az ismételt expozícióval kevésbé intenzívvé válhatnak.

Mennyi idő alatt alakul ki a tolerancia?

Amint fentebb említettük, az emberi szervezet gyorsan kezd alkalmazkodni a sav adagjaihoz. Az emberi agy 24 órán belül elkezd toleranciát kialakítani a szerrel szemben. Egyeseknél ez az időszak még rövidebb, és már az első bevételtől számított 3 óra elteltével a tolerancia kialakulásának jeleit mutatják.

Egy tanulmány még azt is kimutatta, hogy az átlagos ember egy héten belül teljes toleranciát alakít ki a sav pszichedelikus hatásaival szemben, ha napi szinten azonos adagokat szed.

Mi okozza az LSD-toleranciát?

Az LSD úgy működik, hogy az agy szerotoninreceptoraihoz kötődik, amelyeket egy korábbi fejezetben már felvázoltunk. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a szerotoninreceptorok a szerrel való érintkezés után azonnal érzéketlenné válnak a droggal szemben, ami a későbbi dózisoknál kisebb kölcsönhatáshoz vezet. Ez ahhoz vezet, hogy ugyanaz az adag LSD nem fejti ki ugyanazt a hatást az emberre, amíg ezek a receptorok fel nem töltődnek, ami időbe telik.

Az LSD használatáról rendelkezésünkre álló tudományos irodalom nagy része az 1950-es és 60-as évekből származik, mielőtt a drogot szövetségi szinten illegálissá tették. Ez volt az az időszak, amikor a drog agyra gyakorolt hatásait szabadon tanulmányozták. Az orvosi technológia fejlődésével a tudósok valószínűleg pontosabban tudnák tanulmányozni az LSD-t és annak az agyra gyakorolt hatásait.”

A LSD-tolerancia univerzális

A tolerancia kialakulása minden emberre, sőt egyes emlősökre is univerzális. A tudósok megállapították, hogy bizonyos állatoknál is gyorsan kialakulhat a tolerancia az LSD-vel szemben.

A tudományos LSD-kísérletek “fénykorában” gyakori volt, hogy a drogot olyan emlősöknek adták be, mint a macskák, patkányok és egerek. A kábítószer minden emberi használójánál tapasztalt gyakori mellékhatásokhoz hasonlóan az összes állatkísérletben is jelentkeztek mellékhatások. Kimutatták, hogy az állatok túlzottan ápolják magukat, a szokásosnál többet csettintenek a farkukkal és a mancsaikkal, megbabonázottan bámulnak a távolba, és még a rángatózás jeleit is mutatták, amelyeket az emberek is mutatnak az LSD hatása alatt.

A rendszeres savadagok beadásakor ezek az emlősök néhány órán belül ellenállóvá váltak az állandó csettintéssel és rángatózással szemben. Kimutatták, hogy ez az ellenállás macskáknál három nap után, patkányoknál pedig mindössze egy nap után megszűnt.

Nyilvánvalóan ezek a fizikai jelek az LSD hatásának egyetlen olyan aspektusai, amelyek állatokon megfigyelhetők. Hallási vagy vizuális hallucinációkról nem lehet beszámolni, de logikus feltételezni, hogy az ellenállások is nőttek.

LSD-függőség kezelési lehetőségek

Míg jelenleg nincsenek gyógyszerek az LSD-függőség vagy a hallucinogén-használati zavar kezelésére, ez nem jelenti azt, hogy egy személynek ne lenne hasznára egy LSD-kezelési program.

A fekvőbeteg-kezelési programok megszüntetik a mindennapi élet stresszorát, és lehetővé teszik, hogy a lakó a józanságra és a gyógyulásra koncentráljon. Az LSD-használat egyéni okainak feltárása egyéni és csoportos terápia során feltárható, és a kezelés során megküzdési stratégiák is kidolgozhatók. Az utógondozás megtervezése megelőzheti a visszaesést és segíthet a józanság fenntartásában.

Gyakran ismételt kérdések

Meddig tart az LSD-tolerancia?

A LSD-tolerancia gyorsan, általában az első adagot követő 24 órán belül kezd hatni. Egyesek még arról is beszámoltak, hogy már 3 óra elteltével kialakul a tolerancia. Ettől függetlenül a szervezet LSD-vel szembeni toleranciája ugyanilyen gyorsan megszűnik, és a kezdeti adagolás után néhány nappal visszaáll az adagolás előtti állapotra.

Mennyi idő alatt csökken az LSD tolerancia?

A szervezet LSD-toleranciája a kezdeti adagot követően néhány napon belül megszűnik, és visszatér a normál, adagolás előtti toleranciához.

Mi történik az LSD-toleranciával?

A LSD-tolerancia nagyon gyorsan kialakul, és minden egyes egymást követő adagnak egyre kisebb lesz a hatása, hacsak nem veszünk be nagyobb adagot. A legtöbb embernél már egy hét elteltével teljes tolerancia alakul ki ugyanazzal az adaggal szemben.

Ha Ön vagy szerette használja az LSD-t, és a leszokás gondolata lehetetlennek tűnik, még ma lépjen kapcsolatba velünk a (888) 979-9592-es telefonszámon. A Vertava Health-nél készen állunk arra, hogy segítsünk Önnek megtalálni azt a szerhasználati rehabilitációs programot, amely segíthet abban, hogy megkapja a megérdemelt kezelést.