A visszaélés megértése
Az emberek nehezen értik meg a visszaélésben részt vevő emberek indítékait. Gyakori kérdés, hogy az emberek miért döntenek úgy, hogy bántalmaznak másokat. Az, hogy a bántalmazott (felnőtt) emberek miért döntenek úgy, hogy bántalmazó kapcsolatban maradnak, egy másik kérdés. Egyik kérdésre sincs könnyű válasz, és még a leghatározottabb kísérlet sem vezet teljes megértéshez, ha megpróbáljuk megismerni, miért hozhatják az emberek ezeket a látszólag irracionális döntéseket. A bántalmazási helyzeteket át kell élni és meg kell tapasztalni, mielőtt belső logikájuk értelmet nyerne. Megpróbálhatunk azonban mindent megtenni a megértés érdekében.
Miért élnek vissza az emberek?
Az első kérdésre, “Miért élnek vissza az emberek más emberekkel?”, többféle válasz adható. Néhány bántalmazó a szüleitől tanulta meg a bántalmazást. Korai történetük abból állt, hogy ők maguk is bántalmazást kaptak és/vagy látták, hogy másokat bántalmaznak (az egyik szülő bántalmazza a másikat vagy a testvérüket stb.). Ennek következtében a bántalmazás az élet normális állapota ezeknek az embereknek. Az ilyen emberek internalizáltak egy sajátos kapcsolati dinamikát, nevezetesen a “bántalmazó” és az “áldozat” egymást kiegészítő szerepét. Saját gyermekkori tapasztalataikból ismerik és teljes mértékben megértik a tehetetlen áldozat szerepének rémét. Az áldozattá válás ellentéte nem egyszerűen a bántalmazásból való kilépés, hanem a bántalmazóvá válás. Ha választhatnak, hogy a kontrollálatlan áldozat vagy a kontroll alatt álló bántalmazó szerepét választják, ezek közül az emberek közül néhányan úgy nőnek fel, hogy inkább a bántalmazó szerepét választják. Ahogy felnőtté válnak, egyszerűen megfordítják ezt a kapcsolati dinamikát, és a megtanult kapcsolati dinamika “bántalmazó” oldalát kezdik el játszani. Azzal, hogy az agresszor és a bántalmazó szerepét választják, először érezhetik úgy, hogy átveszik az irányítást a saját sorsuk felett, és nem másoknak vannak kiszolgáltatva. Az, hogy közben másokat is bántanak, esetleg nem veszik észre, vagy csak homályosan jelenik meg a tudatosságukban.
A bántalmazó viselkedés mentális egészségügyi problémák vagy rendellenességek következménye is lehet. Például, ha valakinek dühkezelési problémái, időszakos robbanásos zavar diagnózisa vagy alkohol- vagy drogproblémái vannak, könnyen kicsúszhat a kezéből az irányítás a viták során (például azért, mert valami baj van az agyi szintű gátlási képességével), és verbálisan vagy fizikailag lecsap a partnerére és a hozzátartozóira.
Más bántalmazó emberek pedig végül azért bántalmaznak, mert empátiadeficitjük van, akár valamilyen agyi károsodás miatt, akár azért, mert gyerekkorukban annyira bántalmazták őket, hogy veleszületett empátiás képességeik nem fejlődtek ki megfelelően. Az ilyen bántalmazók nem tudnak vagy nem akarnak más emberekhez emberként viszonyulni, ehelyett inkább tárgyként kezelik őket. Gyakorlatilag összekeverik az embereket a dolgokkal. Úgy kezelik az embereket, mintha azok csak az ő kényelmüket szolgálnák, és egyébként nem rendelkeznek önálló, fontos élettel. Azok a bántalmazók, akik így bánnak az emberekkel, nagy valószínűséggel pszichésen betegek, és valószínűleg orvosilag is betegek. Lehet, hogy antiszociális (szociopata, pszichopata) vagy nárcisztikus személyiségzavarban szenvednek, ráadásul düh- vagy impulzuskontroll-problémáik és kábítószerrel való visszaélésük is lehet! Az ilyen emberek visszaélhetnek az ebből származó előnyök miatt, például a szexuális vagy anyagi kielégülés, vagy a mások élete feletti hatalom egyszerű csábítása miatt. Gondoljunk bármelyik diktátorra, aki eszünkbe jut, és máris megvan az ilyen típusú egyén megszemélyesítője (Szaddám Husszein jól illik rá, és könnyen eszünkbe jut). Tony Soprano karaktere az HBO televíziós sorozatából, a “The Sopranos”-ból szintén jó példa erre a típusra. Tony karakterét azért olyan érdekes nézni, mert tisztában van a nárcisztikus szociopátiára való hajlamával, és időnként változó sikerrel küzd ellene.