Miért 90 nap és tovább?
Évek óta mondjuk, hogy az ügyfél legjobb barátja a kezelés során az idő. Az English Mountain Recovery volt az egyik első igazi 90 napos bentlakásos kezelési program. Sok barátunk mondta nekünk, hogy az emberek túlságosan hozzászoktak a hagyományos 28 és 30 napos programokhoz, és nem fogod tudni túlélni.”
Miért volt korábban a 30 nap a függőségi kezelésben a norma? Ezt a biztosítási ipar határozta meg, és nem a hatékony ellátási szinteken alapuló kutatások alapján.
Mióta az English Mountain Recovery elkezdte a 90 napos programunkat, elfoglaltan kezeljük ügyfeleinket a 90 napos tartózkodásra. Sokan a hívóink közül valóban 90 napos programokat és többet keresnek. Tehát talán az emberek kezdik megérteni, hogy a több jobb, a visszaesési arány alacsonyabb és az eredmények jobbak a mi modellünkkel. Sajnos sok hívó többszöri kezelési epizód után keres kezelést, és a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy intenzívebb programra van szükségük. Még szerencsétlenebbek azok, akik azt hiszik, hogy minden rendben lesz, ha csak egy detoxikáló programon mennek keresztül.
Az emberek rájönnek az egyszerű igazságra, néha a nehezebb úton, hogy a hagyományos kezelési modellek általában nem elégségesek. Ma már rengeteg adat támasztja alá a kezelésben való hosszabb tartózkodási időt, és minél hosszabb ideig vesz részt valaki egy programban, annál jobbak az esélyei a kielégítő élethosszig tartó józanságra. Néhány régi kutatás azt állította, hogy ha az agykárosodás egyszer bekövetkezik, akkor nincs remény a károsodásból való felépülésre. A korszerűbb kutatások azt mutatják, hogy az agy a károsodás mértékétől függően helyreállhat és helyre is áll, de ez ismét időbe telik.”
A National Institute of Drug Abuse 14. kötetének 5. számában (1999. december) a következő nyilatkozatot adta ki: “Az idő az egyén igényeitől függ. A legtöbb beteg esetében a jelentős javulás küszöbét a kezelés körülbelül 3 hónapja alatt érik el. A további kezelés további fejlődést eredményezhet. A programoknak olyan stratégiákat kell tartalmazniuk, amelyek megakadályozzák, hogy a betegek idő előtt elhagyják a kezelést”. A NIDA a valódi 90 napos programot kínáló programokat az alkoholizmus és a függőség kezelésének új “arany standardjaként” említi.
A 30, 45 vagy 60 napot kérőket kezeljük? Igen, elfogadjuk őket, és némi kezelés mindenképpen jobb, mint a semmi. Munkatársaink és kliens társaik a legtöbb esetben megpróbálják majd rávenni őket arra, hogy belássák, hogy több kezelésre van szükségük. Ajánlást is kapnak arra, hogy minőségi józan életkörülmények közé, terápiás foglalkozásokra és egyéb ajánlásokra menjenek, miután elhagynak minket. A programunkat elhagyó kliensek 100%-a beutalót kap a folyamatos terápiára, a kiterjesztett ellátásra, a józan életre és az ellátás folyamatosságának egyéb módozataira. Ez az átmeneti ellátás lehetővé teszi, hogy az ügyfelek, miközben józan életkörülmények között élnek, megkapják a korai felépüléshez szükséges támogatást, amelyhez különböző szintű elszámoltathatóság párosul.
Azt, amit mi teszünk, egyesek úgy emlegetik, mint “a hagyma rétegeinek lehámozását”, amíg eljutunk néhány olyan alapvető kérdéshez, amelyekkel foglalkozni kell. Az élességi szintek most magasabbra mennek, mint valaha. A fiatalabb népesség még korábbi életkorban válik függővé, mint a múltban, és az általuk használt vegyi anyagok rendkívüli érzelmi és pszichológiai károkat okoznak. Ez a gyógyulási folyamat általában nem mehet végbe egy hagyományos 28 napos programban. Elismerjük, hogy a 28-30 nap sok kliens számára megfelelő, de több olyan klienssel találkozunk, akik több traumával és pszichológiai problémával küzdenek, mint valaha. Ha ezeket a problémákat nem kezelik és/vagy nem azonosítják, a visszaesés valószínűsége nagymértékben megnő. Ismételten a hosszabb tartózkodási időt nagymértékben ösztönözzük.
Ezek a hosszabb kezelési időszakok sokak számára abszolút szükségszerűek, és ezek az új élet és egy új életmód építőkövei az alkohol vagy más drogok használata nélkül. Megbirkózni azzal a ténnyel, hogy “az alkoholizmus és/vagy a függőség betegségében szenvedek”, nagy és gyakran kihívást jelentő teljesítmény! Akkor most mit vagyok hajlandó tenni, hogy felelősséget vállaljak és cselekedjek a gyógyulás érdekében? Az emberek és családtagjaik egyre tájékozottabbak a függőség betegségéről, és azzal a ténnyel is megbirkóznak, hogy “El kell köteleznünk magunkat arra, hogy megtesszük a szükséges lépéseket, hogy gondoskodjunk magunkról”. Ez a családban mindenkire vonatkozik! Ezeknek a kapcsolatoknak az ideje alatt az “egész család” megbetegedett és diszfunkcionálissá vált.