Mi tagadhatatlan, hogy egyes emberekben erősebb a vágy az ismeretlen megtapasztalására, mint másokban.
Másoknak elég egy irodai állás és évente néhány hét a tengerparton. Mások az év felét Ausztráliában, a többit pedig Indiában szeretnék tölteni.
De lehet, hogy a genetika is közrejátszik?
A tudományos vizsgálatok már évek óta kapcsolatot találnak az újdonságkereső személyiségjegyek és egy DRD4-7R nevű génváltozat között, amelyet azóta vándorlási vágy génjének neveztek el.
Mi az a vándorlási vágy gén?
A gén a DRD4 egy változata, egy receptor, amely a dopaminszintünket szabályozza.
Ez egy olyan agyi vegyület, amely segít az agyunkban lévő jutalom- és örömközpontok szabályozásában. Amikor olyasmit tapasztalunk, amit élvezünk, dopamin szabadul fel, ami segít az agyunknak abban, hogy az adott dolgot az élvezethez társítsa.
A legtöbb ember kis dolgoktól is megkapja a dopamin-fixet.
A csokoládéevés vagy a boldog emlékeket ábrázoló képek nézegetése általában elég. Mások azonban kevésbé érzékenyek a dopaminra, ezért nagyobb, izgalmasabb élményeket kell keresniük, hogy fokozzák a dopamin felszabadulását.
A kutatások szerint a DRD4-7R variáns alacsonyabb dopaminérzékenységgel jár.
Ez magyarázatot adhat arra, hogy a variánssal rendelkezők miért mutatnak kockázatosabb viselkedést.
Míg ez magában foglalja az utazást, a génváltozat más dolgokkal is összefügg, például a droghasználattal és a pénzügyi kockázatokkal. A National Geographic által végzett tanulmány összefüggést talált a kíváncsisággal, a nyugtalansággal és a szenvedéllyel.
Minden ötödik emberből körülbelül egy rendelkezik a mutáns génnel.
A DRD4-7R valóban utazásra késztet?
A DRD4-7R kutatásainak nagy részét állatokon végezték, a madarak és lovak esetében találtak meggyőző kapcsolatot.
Az embereken végzett kutatások eltérő eredményekre jutottak.
Mindamellett Richard Paul Ebstein, a Szingapúri Nemzeti Egyetem pszichológiaprofesszora az elmúlt 20 évet a génváltozat tanulmányozásával töltötte.
Hisz abban, hogy egyértelmű kapcsolat van a DRD4-7R és az izgalomkeresés között, miután a Telegraphnak azt mondta, hogy “összességében a történet koherens”.
Hihetetlen módon egy korábbi tanulmány a mutáns gén nagyobb gyakoriságát találta azokban a populációkban, amelyek a legtávolabb vándoroltak a Pangea kontinenstől, amelyet egykor mindannyian otthonunknak neveztünk, ami arra utalhat, hogy ez egy olyan gén, amelyet az utazás alakított ki, és amely további utazásra ösztönöz.
Az emberi genomban becslések szerint 19 000 és 20 000 gén található, így azonban nevetséges azt feltételezni, hogy egy bizonyos gén miatt hajlamosabbak vagyunk az utazásra.
A vándorlási vágy génje valószínűleg szerepet játszik az új dolgok megtapasztalása iránti vágyunkban.
Az azonban biztosan nem az egyetlen szerepet játszik.
A DRD4-7R-t utazási gén helyett inkább kockázati génnek lehet nevezni. Ez az a különbség, ami elválasztja az egyhetes tengerparti nyaralót a hegymászó izgalomkeresőtől.