Az alapító: Názáreti Jézus
A kereszténységnek van egy történelmi alapítója, akinek létezését külső források igazolják. E források közül a legmegbízhatóbb Josephus, egy első századi, Jeruzsálemben született zsidó történetíró beszámolója, aki végül római polgár lett. A zsidók régiségei című művében több rövid utalást tesz Jézusra, mind mint Messiásra, mind mint bölcs tanítóra. Josephus azt is feljegyzi, hogy Jézust keresztre feszítették, és hogy követői úgy hitték, hogy visszatért az életbe. Ezen túlmenően azonban a történelem hallgat.
A legtöbb információt Jézusról a Biblia négy könyve tartalmazza: Máté, Márk, Lukács és János. Itt azonban fontos megjegyezni, hogy ezek a könyvek nem életrajzként íródtak; céljuk inkább az volt, hogy meggyőzzenek másokat arról, hogy Jézus Isten fia és a világ megváltója. Ezért úgy írják le Jézus életét és szolgálatát, mint akiről azt hitték, hogy testet öltött Isten. Más szóval, amit a Biblia e négy könyvében olvashatunk, az egy beszámoló Jézusról, a Krisztusról – vagyis “a felkentről” vagy “a kiválasztottról” -, nem pedig a názáreti ember Jézus története.
Mit hisznek a keresztények Jézusról?
Először is és mindenekelőtt a keresztények hiszik, hogy Jézus egyszerre teljesen emberi és teljesen isteni: a technikai formula “egy személy, két természet”. A keresztények hiszik, hogy Jézus nem volt egyrészt egy újabb megvilágosodott tanító, másrészt egy isteni avatár – Isten emberi álruhában. Ehelyett Jézus minden szavában és tettében egyszerre volt teljesen és tökéletesen isteni, és egyben valódi, megtestesült emberi lény. A keresztények ennek leírására a “megtestesülés” kifejezést használják. Vagyis a keresztények hiszik, hogy Isten “megtestesült” – szó szerint “testet öltött” – egy emberi lényben, a názáreti Jézusban, aki egy Mária nevű fiatal nő és férje, József fia volt.
Második: Jézusban a keresztények úgy hiszik, hogy a legtisztábban kifejeződik Isten alapvető természete, és az, hogy Isten milyen kapcsolatban akar lenni az emberiséggel és a világgal. Ezért Jézus élete – a szolgálata, a barátai, a tanítványai – mind-mind kulcsfontosságúak Isten keresztény megértése szempontjából. A keresztények hisznek abban, hogy Istennek a teremtés iránti alapvető beállítottsága a szeretet, és hogy minden, amit Isten tesz a világban, ezt a szeretetet hivatott kinyilvánítani. Személyében és emberi életének minden cselekedetében Jézusról úgy gondolják, hogy ezt a szeretetet testesíti meg.
Jézus életével és szolgálatával kapcsolatban még egy dolgot meg kell itt említeni, mégpedig azt, hogy Jézus nagyon is transzgresszív volt, többször megsértette a társadalmi normákat, és “queering” a hatalom és a társadalmi státusz hagyományos felfogását. Nem igazodott a farizeusokhoz, az akkori zsidó hatóságokhoz; sőt, Jézus rendszeresen és ismételten megdorgálta őket, amiért a szabályokat helyezték előtérbe az emberekkel szemben. Ehelyett Jézus vámszedőkkel, prostituáltakkal és a társadalom más megkérdőjelezhető tagjaival vette körül magát, gyermekeket fogadott az ölébe, leprásokat gyógyított, és idegen nőkkel beszélgetett. Jézus újra és újra a kívülállókkal szövetkezett: a szegényekkel és a szennyezettekkel, a hátrányos helyzetűekkel és a nemkívánatosakkal.”
A Biblia
Mint sok vallás követőinek, a keresztényeknek is van egy szent szövegük, a Biblia, amely sok kisebb szövegből álló gyűjtemény, amelyet sok szerző írt, és amelynek csak néhány szerző kiléte ismert. A Bibliát a keresztények gyakran úgy írják le, hogy “ihletett”, bár ezt a szót különbözőképpen értelmezik. Míg egyes keresztények úgy vélik, hogy a Bibliát szó szerint kell olvasni, még a tudományos és történelmi kérdéseket illetően is, a fővonalbeli keresztények úgy vélik, hogy a Biblia nem tudományos tankönyvként, életrajzként vagy történelmi beszámolóként íródott, hanem az egy Istenről való tanúságtételként, aki a történelemben kinyilatkoztatta magát szövetségi kapcsolatban először a zsidó néppel, majd Jézus Krisztus által az egész világnak. Ez nyitva hagyja a lehetőséget arra, hogy a keresztény történetet összhangba hozzuk a geológia, antropológia, történelem, csillagászat stb. stb. új felfedezéseivel.
A keresztény Biblia két nagy részre oszlik, amelyeket hagyományosan Ószövetségnek és Újszövetségnek neveznek. A Biblia könyveinek száma a különböző keresztény felekezetek között változik, de a két fő felosztás a katolikus Biblia, amely hetvenhárom könyvet tartalmaz, és a protestáns Biblia, amely összesen hatvanhat könyvet tartalmaz.
A keresztény közösség
A keresztény közösség, vagy “az egyház” születését általában a Biblia Apostolok Cselekedetei című könyvében elbeszélt eseményhez kötik, amikor 3000 embert kereszteltek meg Jeruzsálemben Jézus tanítványainak rendkívüli tanúságtétele után, akik a Szentlélek ajándékának elnyerése után idegen nyelvek sokaságán beszéltek.
Amikor az egyházról beszélünk, a beszélgetés általában Pállal és azokkal a különböző levelekkel kezdődik, amelyeket a Földközi-tenger környékén élő, alakulóban lévő keresztény közösségeknek írt (ezek a levelek ma már az Újszövetség jelentős részét alkotják). Ezek a közösségek nagyon is valós problémákkal küzdöttek, amelyekkel az egyház ma is küzd: a keresztények közötti civakodások, a szexuális erkölcs körüli kérdések, az istentiszteletek során történő megkülönböztetés kérdései és a törvény szerepe a keresztények életében. Ezek a korai közösségek sok szempontból előrevetítették a mai keresztény egyházat: összekötötte őket a Jézus Krisztusba vetett hit, ugyanakkor a tanok és a gyakorlatok különböző értelmezései is elválasztották őket, és egyedi módon ízesítette őket az a sajátos földrajzi és kulturális környezet, amelyben kialakultak. Ma ezeket a különböző egyházi testületeket jellemzően “felekezeteknek” nevezzük, a közöttük folyó párbeszédet/partnerséget pedig “ökumenikusnak”.”
A keresztény közösségnek két olyan összetevője van, amely világszerte szinte minden keresztény felekezetben megtalálható. Ezek a jellemzők az “Ige” és a “szentség”. Az “Ige” ebben az összefüggésben a Bibliára utal: A bibliai olvasmányok, valamint az igehirdetés. Minden olyan közösség, amely “egyháznak” nevezi magát, a Biblia körül gyűlik össze, a Szentírás olvasása és elmélkedés a Szentírásról.
A legtöbb egyház második jellemzője a “szentség”. A szentség talán leghíresebb meghatározása Augustinustól származik: “egy láthatatlan kegyelem látható jelei”. A szentségek – mint például a keresztség és az úrvacsora – Isten szeretetének és kegyelmének kézzelfogható tapasztalatai, amelyeket mind az egyén, mind a közösség hitben, fizikai testükben, az egybegyűltek nagyobb fizikai testében kap.”
Az egyháznak több évszázadba telt, hogy rendezze, mit tartanak a keresztények “ortodox” egyházi tanításnak; és bár a hivatalos egyházi tanítások évezredek óta rögzültek, a viták ugyanezen kérdésekről még ma is folytatódnak.
Keresztény tanítások
A Szentháromság: A keresztény tanítások közül az első és legfontosabb a Szentháromság-tan, amely egyszerre központi jelentőségű a keresztény hit megértése szempontjából, ugyanakkor rendkívül nehezen magyarázható. A Szentháromság-tan arra a keresztény hitre utal, hogy az Egy Isten valójában három “személyben” létezik: Isten az Atya, Isten a Fiú és Isten a Szentlélek. Ezek a “személyek” nem különálló, különböző egyének – a kereszténység nem vallja, hogy három istenben hisz -, hanem a három személynek ugyanaz a lényege, és különböző módon teszi Istent ismertté az emberiség számára.
A megváltás: Egy másik kulcsfontosságú keresztény tanítás az üdvösség – a kereszténység központi állítása az, hogy “Jézus üdvözít” -, de hogy ez pontosan mit is jelent, továbbra is vitatott. Az üdvösség keresztény értelmezésének egyik legégetőbb szempontja az, hogy hogyan viszonyul a keresztények más vallási hagyományokhoz való viszonyulásához. Az üdvösséggel kapcsolatos hagyományos keresztény nézet szerint a keresztény egyházon kívül nincs üdvösség. Ez a gondolat vezérelte az egyház missziós gyakorlatát évszázadokon át – és még ma is sok különböző egyházat hajt: erős volt a késztetés arra, hogy az embereket megtérítsék a kereszténységre, hogy haláluk után a mennybe jussanak.
A 21. században azonban az üdvösségnek ezt a felfogását egyre inkább megkérdőjelezik, és felvetődik más lehetőségek lehetősége, különösen az egyetemes üdvösség lehetősége. Sokan azt feltételezik, hogy ez egy modern gondolat, amelyet a liberálisabb, szekulárisabb társadalommal való elköteleződés hozott létre, de ennek a tanításnak valójában hosszú története van a keresztény hagyományban.
Élett keresztény identitás
A keresztény élet nagyrészt a “megszentelődéssel”, azaz a szentségben való növekedéssel, és a “megigazulással”, azaz az Isten előtt való megigazulással foglalkozik. Ezek együttesen a keresztény élet két fontos aspektusára mutatnak rá: először is az üdvösségre, másodszor pedig az üdvösség fényében való átalakulásra. A különböző felekezetek különböző nyelvezetet használnak e két fogalom leírására – és nem mindegyikük hangsúlyozza mindkettőt egyformán
További olvasmányok:
Confessions, Augustinus
Meeting Jesus Again for the First Time: The Historical Jesus and the Heart of Contemporary Faith, Marcus Borg
A Brief Introduction to the Old Testament, Michael Coogan
Oxford Dictionary of the Christian Church, szerkesztette F.L. Cross és E. A. Livingstone
The Story of Christianity, Justo Gonzalez
Blackwell Encyclopedia of Modern Christian Thought, Alister McGrath
Faith Seeking Understanding: An Introduction to Systematic Theology, írta Daniel Migliore
Introducing the New Testament: A Historical, Literary, and Theological Survey, by Mark Allan Powell