A színeket “pszichológiai alapszíneknek” nevezve Ewald Hering német pszichológus 1878-ban alkotta meg a négyes alapszínkör fogalmát. Ezt a kereskedelmi szín- és festékiparban használják, és nagyszerű módja annak, hogy megértsük és megtanítsuk a meleg és hideg színek közötti különbségeket.
Leonardo da Vinci jóval Hering kora előtt felismerte ezt a négy egyszerű színt. Az egyetlen különbség az, hogy Hering a színeket egy körkörös modellbe rendezte, hogy a színek és kombinációik könnyebben megfigyelhetők legyenek. Ezután a színkör segítségével jelezte, hogy milyen mennyiségű meleg és hideg árnyalatot használtak fel a bemutatott különböző színek létrehozásához, így ez egy praktikus vizuális referenciaként szolgál ahhoz, hogy lássuk, hogy az egyes színekből mennyi szükséges egy bizonyos árnyalat eléréséhez.
Ez azt is megmutatja, hogy minden egyes alapszínnek van meleg és hideg oldala is, és megmutatja, hogy mely színek kiegészítik egymást, illetve ellentétesek egymással. Az egymást kiegészítő színek jól keverednek egymással, míg az ellentétes színek jellemzően nem keverednek olyan jól egymással, és kerülendőek.