Ha egy egyén vagy szervezet pénzt gyűjt egy szeretetközösség létrehozására, akkor Isten országának építését segítjük. Még a nagylelkűség apró cselekedetei is olyanná nőhetnek, ami messze túlmutat azon, amit el tudunk képzelni. Az adománygyűjtés egy nagyon konkrét módja annak, hogy segítsük Isten Királyságának létrejöttét, de meg kell értenünk a kérdést: “Mi az a Királyság?”. Nos, a Királyságnak kell az első helyen állnia, és onnan “mindezek a többi dolgok is megadatnak nektek” (MT 6:33). A Királyságot legjobban úgy lehet meghatározni, hogy Isten gondoskodik mindenről, amire szükségünk van. “Ez az a birodalom, ahol már nem rángat minket ide-oda az aggodalom, hogy van-e elég” (Henri Nouwen). A Királyságot Jézus szavai tükrözik, amikor azt mondja: “Ne aggódjatok tehát a holnap miatt: a holnap majd gondoskodik magáról” (MT 6:34). A Királyságot a mustármaghoz is hasonlítják, ahol a legkisebb mag a földön a legnagyobb bokrot teremti meg. Amikor tehát a szeretet elültetésére és ápolására adjuk magunkat itt a földön, erőfeszítéseink túlmutatnak saját időbeli létezésünkön. A látszólag véges erőfeszítések végtelen eredményeket fognak produkálni.”
Az adománygyűjtő soha nem lesz képes pénzt kérni, ha nem tudja, hogy ő maga hogyan viszonyul a pénzhez. Mi a pénz helye az életedben? A pénz fontossága annyira össze van kötve a kapcsolatokkal, hogy lehetetlennek tűnik úgy gondolkodni róla, hogy ne gondoljunk arra, hogy a családi élet hogyan befolyásolta a saját pénzhez való viszonyunkat. A pénz a családi kapcsolatok központi valósága, és a családi életen kívüli emberekkel, intézményekkel és egyéb okokkal való kapcsolatainkban is központi valóság. A pénz és a hatalom is együtt jár, és valódi kapcsolat van a hatalom és az önértékelés érzése között. Gondoljon át néhányat az alábbi kérdések közül, és vizsgálja meg, hogy valamelyik kellemetlen érzést kelt-e önben.
*Szoktál (vagy beszéltél) valaha a szüleiddel a pénzről?
*A pénzről folytatott családi beszélgetések általában szorongóak, dühösek, reménykedőek vagy elégedettek?
*A szüleid tanítottak neked valaha készségeket a pénz kezelésével kapcsolatban?
*Hogyan költöd el azt a pénzt, amid van?
*Hova adod valójában a pénzedet?
*Hogyan reagálnál arra, ha az emberek az általad adott pénzt másra használnák, mint amire adtad?
*Hogyan befolyásolja az önbecsülésünket, az értéktudatunkat, ha van vagy nincs pénzünk?
*Használta valaha is a pénzt arra, hogy embereket vagy eseményeket irányítson?
*Adott valaha pénzt azért, hogy másoknak szabadságot adjon arra, hogy azt tegyék, amit akarnak?
Nagyon gyakran a pénzről való beszélgetés még nagyobb tabu, mint a szexről vagy a vallásról való beszélgetés. Nem érezzük, hogy a pénzkérés olyan dolog, amiről könnyű “nyíltan” beszélni. Ennek az az oka, hogy “a pénznek köze van a szívünknek ahhoz a bensőséges helyéhez, ahol biztonságra van szükségünk, és nem akarjuk felfedni, hogy szükségünk van arra, hogy biztonságunkat odaadjuk valakinek, aki – talán csak véletlenül – elárulhat minket” (Henri Nouwen). A kultúránkban uralkodó nyomás, hogy biztosítsuk saját jövőnket és minél jobban irányítsuk életünket, nem sok támogatást talál a Bibliában. Jézus ismeri a biztonság iránti igényünket, és aggodalmát fejezi ki ezzel a mély emberi szükséglettel kapcsolatban, amikor azt mondja nekünk, hogy ne helyezzük bizalmunkat tévesen olyan dolgokba vagy emberekbe, amelyek nem tudnak valódi biztonságot nyújtani nekünk. Jézus arra hív minket, hogy a mennyben gyűjtsünk kincset, ne pedig a földön, mert ha a kincsünk a mennyben van, akkor a szívünk is ott fog lakni. Az a szív, amely megosztott a földi és a mennyei dolgok között, nem talál biztonságot. A földi dolgok rabszolgává tesznek, és “nem lehetsz egyszerre Isten és a pénz rabszolgája”. (LK 16:13). Jézus egy egyszerű kérdést tesz fel: “Mi a biztonságod valódi alapja? Isten vagy a mammon?” Jézus válasza: “Helyezd biztonságodat Istenbe”. Az általunk támogatott jótékonysági szervezetekről a http://lorettofoundation.com/.com oldalon tájékozódhatsz.