A kaktuszok természetes élőhelyei Észak- és Dél-Amerika száraz vidékei. A kaktuszokat a világ számos más területére is behurcolták. Ausztráliába a tüskés körtekaktuszt hozták be, és olyan jól fejlődött, hogy kártevővé vált.
Az egyik módja annak, hogy lássuk, mennyire jól alkalmazkodott egy kaktusz a száraz élőhelyhez, ha összehasonlítjuk egy olyan növénnyel, amely csak ott tud élni, ahol egész évben van némi nedvesség. A növény a levelein keresztül veszíti el a vizet. Ha sok víz van a talajban, akkor ez nem jelent problémát, és a növénynek rengeteg nagy levele lehet. A levelek egy nagy, elágazó száron helyezkedhetnek el, mint a lombhullató fáknál. A levelek és a szár ilyen elrendezése teljesen alkalmatlan a száraz körülmények között való életre. Itt minden vizet, amit a növény összegyűjthet, tárolni kell, és takarékosan kell felhasználni. A kaktusz úgy alkalmazkodott ezekhez a körülményekhez, hogy szárát úgy alakította át, hogy minél több vizet tudjon megtartani.
A kaktusznak nincsenek levelei a táplálék előállításához; helyette a szárát használja. Ez az alkalmazkodás nagymértékben csökkenti a vízveszteséget. A kaktusz szárának vastag viaszos felülete is van, amely megakadályozza a víz áthaladását. A legtöbb kaktusznak nincsenek ágai. Ez csökkenti a szárnak azt a területét, amelyen a víz áthaladhat. Valójában sok kaktusz a lehető legkisebbre csökkenti a szárának felületét azáltal, hogy kupola alakú, és a talajhoz közel nő. Egy mexikói sivatagban termő kaktusz a száraz évszakban a föld alá süllyed, és eső után ismét a föld fölé nő.
A kaktuszok szárában vannak a víz tárolására szolgáló helyek, és egy héj, amely a víz mennyiségének változásával képes változtatni az alakját, inkább egy harmonikához hasonlóan. Amikor a kaktusz kevés vizet tárol, a szár felszínén mély barázdák vannak. Ha azonban a kaktusz több vizet tárol, a szár megduzzad, és a barázdák sokkal kevésbé mélyek.
A kaktusz tüskékkel védi a vízkészletét az állatoktól. Ezek belevágnak minden állatba, amely megpróbál a vízraktárba harapni. A tüskék emellett árnyékot vetnek a felszínre, így egy kicsit lehűtik a növényt, és csökkentik a párolgás okozta vízveszteséget. Egyes kaktuszok tovább csökkentik a párolgást azzal, hogy tüskéik között gyapjas anyagot növesztenek. Ez egy légréteget zár be a tüskék közelében, ami megakadályozza, hogy a Nap hőjének egy része elérje a felszínt (a levegő szigetelő).