Az elszámoltathatóság fontos kérdéssé vált az egészségügyben. Az elszámoltathatóság azokat az eljárásokat és folyamatokat foglalja magában, amelyekkel az egyik fél igazolja és felelősséget vállal tevékenységéért. Az elszámoltathatóság fogalma három alapvető összetevőt tartalmaz: 1) az elszámoltathatóság helyszínei – az egészségügy legalább 11 különböző félből áll, amelyek elszámoltathatók vagy másokat elszámoltathatnak; 2) az elszámoltathatóság területei – az egészségügyben a felek akár hat tevékenységért is elszámoltathatók: szakmai alkalmasság, jogi és etikai magatartás, pénzügyi teljesítmény, a hozzáférés megfelelősége, a közegészségügy előmozdítása és a közösségi haszon; és 3) az elszámoltathatóság eljárásai, beleértve a formális és informális eljárásokat a területeknek való megfelelés értékelésére, valamint az értékelés és az elszámoltatható felek válaszainak terjesztésére. Az elszámoltathatóság különböző modelljei különböző területeket, értékelési kritériumokat, helyszíneket és eljárásokat hangsúlyoznak. Az elszámoltathatóság három domináns modelljét jellemezzük és hasonlítjuk össze: 1) a szakmai modell, amelyben az egyes orvos és a beteg részt vesz a közös döntéshozatalban, és az orvosok elszámoltathatók a szakmai kollégák és a betegek felé; 2) a gazdasági modell, amelyben az egészségügyi ellátásban a piac érvényesül, és az elszámoltathatóságot a fogyasztók szolgáltatóválasztása közvetíti; és 3) a politikai modell, amelyben az orvosok és a betegek egy közösségen belül állampolgári tagokként lépnek kapcsolatba egymással, és amelyben az orvosok a közösség tagjai közül választott vezető testületnek, például egy irányított ellátási terv testületének tartoznak elszámolással. Azt állítjuk, hogy az elszámoltathatóság egyetlen modellje sem megfelelő az egészségügyben. Ehelyett az elszámoltathatóság rétegzett modelljét támogatjuk, amelyben a szakmai modell az orvos-beteg kapcsolatot irányítja, a politikai modell az irányított ellátási tervekben és más integrált egészségügyi ellátóhálózatokban működik, a gazdasági és politikai modell pedig az irányított ellátási tervek és más csoportok, például a munkaadók, a kormányzat és a szakmai szövetségek közötti kapcsolatokban.