“A füves jegyek kombinációja savak és egy csipetnyi vanília ízével a mögöttes dohosság felett” – így írja le egy nemzetközi vegyészcsoport egy tanulmányában a régi könyvek egyedi szagát. Költői, az biztos, de mi okozza ezt?
A könyvek szinte teljes egészében szerves anyagokból állnak: papír, tinta, ragasztó, rostok. Mindezek az anyagok az évek során reagálnak a fényre, a hőre, a nedvességre, sőt egymásra is, és számos illékony szerves vegyületet (VOC) bocsátanak ki. Bár az egyes könyvek által kibocsátott vegyületek keveréke attól függ, hogy pontosan milyen anyagokból készültek, az anyagok között csak korlátozottan van eltérés.
A kutatók 72 könyvet vizsgáltak, és mintegy 15 olyan vegyületet találtak, amelyek újra és újra felbukkantak. Ezek megbízható markerek voltak a lebomlásra. Ezek közé tartozott az ecetsav, a benzaldehid, a butanol, a furfurol, az oktanál, a metoxifeniloxim és más, viccesen hangzó nevű vegyi anyagok. A könyv szagát a környezet és az anyagok is befolyásolják, amelyekkel élete során találkozik (ezért van az, hogy egyes könyvek cigarettafüst-, mások kávé-, megint mások macskaszőrszagot árasztanak).
A könyveket nem lehet a borítójuk alapján megítélni, de a kutatók szerint sokat megtudhatunk a szagukból. Egy olyan módszert dolgoznak ki, amellyel a könyvek és más papírdokumentumok állapotát és korát úgy lehet meghatározni, hogy speciális “szimatoló” berendezéssel elemzik a VOC-keverékeket. Remélik, hogy ez a “degradomikai” tanulmány segíthet a könyvtáraknak, múzeumoknak és levéltáraknak felmérni és nyomon követni gyűjteményeik egészségi állapotát, és ennek megfelelően tárolni és gondozni azokat.