A pontosságot, a precizitást és a százalékos hibát együtt kell figyelembe venni ahhoz, hogy egy mérésnek értelme legyen. Tudósként és statisztikusként azt kell mondanom, hogy a “százalékos hibának” nincs felső határa. Csak a szükséges (emberi) megítélés van arra vonatkozóan, hogy az adatokra vonatkozó adatok hasznosak lehetnek-e vagy sem.
A pontosság és a precizitás a mérési tervek velejárója. Olyanok, amilyenek, és csak az eszköz fejlesztésével javíthatók. Többszörös mérések javíthatják egy mérés statisztikájának pontosságát, de nem javíthatják az eredendő mérési hibát. A százalékos hibát a mérésnek az utolsó, legjobb rögzített mérési ponttól való eltérési tartományaként számítják ki.
Elképzelhető például, hogy nálam van a tényleges, ELSŐ szabványos mérőrúd. De kalibrált részintervallumok nélkül tudományosan csak +/- 1 méterig tudok “pontos” méréseket végezni. Tényleg nem bízhatok a szememben (főleg másokéhoz képest), hogy akár ¼ métert is pontosan meghatározzak.
A 0,5 méteres mérésem hibát tartalmaz, mert nincs tényleges 0,5 méteres referenciajel. Tehát az én pontos mérőmhöz képest a 0,5 méteres mérésem 0,5/1 * 100 = 50%-os hibát tartalmaz. Ez nagyjából a fizikai valóság bármely mérési intervallum esetében. Még ott is feltételezzük, hogy a látásélességünk valóban képes megtalálni azt a “középső pontot” bármely két másik jelölés között.
A pontosságnak ahhoz van köze, hogy a készülék mennyire következetesen ugyanazt az értéket szolgáltatja ugyanazon mérésnél. Ez általában a készülék felépítésének és használatának függvénye. A pontosság azt jelenti, hogy a mért érték milyen közel van a “valódi” értékhez. Ez gyakran a készülék kalibrálásával függ össze. A százalékos hiba csak annak meghatározása, hogy a lehetséges értékek mennyire térhetnek el a “valódi” értéktől a mérőeszköz korlátai és használata miatt.