A trichotillomániás (ejtsd: “trik-uh-till-uh-uh-may-nee-uh”) embereknek erős vágyuk van a saját hajuk kihúzására. Ezt az impulzuskontroll-zavar (ICD) kategóriájába sorolják, ami egyfajta pszichológiai állapot. Az impulzuskontroll-zavarban szenvedő emberek nagyon nehezen tudnak bizonyos cselekedeteket nem végrehajtani.
Mi a trichotillománia?
Noha az orvosok korábban úgy gondolták, hogy a trichotillománia ritka állapot, ma már tudják, hogy széles körben elterjedt zavarról van szó. Inkább a lányokat érinti, mint a fiúkat, és általában serdülőkor körül kezdődik, bár már egyéves korban is előfordulhat. A trichotillománia “mánia” része a görög őrület szóból származik, de tanulmányok kimutatták, hogy az ebben a rendellenességben szenvedők egyébként érzelmileg egészségesek is lehetnek. Az orvosok általában úgy vélik, hogy a kényszert az agyban lévő vegyi anyagok egyensúlyhiánya okozza.
A trichotillomániában szenvedők hajlamosak a hajukat gyökerestől kitépni a fejbőrből, a szempillákból, a szemöldökből vagy a szeméremtestről. Míg egyesek inkább nagy foltokat húznak ki egyszerre, mások egyszerre csak egy-egy szálat. Ez kisebb vagy nagyobb kopasz foltokat hagyhat maga után. Az érintettek egy része a kihúzás után szívesen játszik a hajával, míg körülbelül a felük a szájába veszi a hajat. Bár egyesek tudatában vannak annak, hogy kitépik a hajukat, mások inkább szórakozottan teszik ezt.
Gyakran nehéz megérteni, hogy valaki miért akarja kitépni a saját haját, vagy miért nem tudja egyszerűen abbahagyni, amikor elmondják neki, hogy ez milyen káros lehet. A trichotillománia kényszeres viselkedés, ami azt jelenti, hogy nehéz abbahagyni. Ha Ön ebben a zavarban szenved, akkor elsöprő késztetést érez arra, hogy kitépje a haját. Az ebben az állapotban szenvedők egy részének más kényszeres szokásai is vannak, mint például a körömrágás vagy a bőr piszkálása. Mások szorongásban, depresszióban vagy kényszerbetegségben (OCD) szenvednek. Tanulmányok szerint az olyan kényszeres rendellenességek, mint a trichotillománia és a kényszerbetegség gyakran családban fordulnak elő.
A trichotillomániában szenvedők úgy érezhetik, hogy egyedül vannak a küzdelemben. Zavarban, szégyenben, frusztráltnak vagy depressziósnak érezhetik magukat a hajhúzási kényszerük miatt, és megpróbálják elrejteni azt a barátaik és a családjuk elől. Fontos megérteni, hogy nem azért csinálják ezt, mert ezt akarják: Azért csinálják, mert nem tudnak leállni.
A hajhúzásfüggőség rendkívüli hatással lehet az önbecsülésre. Az öntudatlanságuk miatt az ebben az állapotban szenvedő embereknek gondot okozhat a randizás vagy az új barátok szerzése. Ez károsíthatja az illető önképét, és depresszióhoz vezethet.
Mi okozza?
Az orvosok nem tudják biztosan, mi okozza a trichotillomániát, de egyesek szerint összefügg a kényszerbetegséggel. Egyes szakértők úgy vélik, hogy az agyban lévő neurotranszmitterek kémiai egyensúlyhiánya okozza. A neurotranszmitterek teszik lehetővé, hogy az agy kommunikáljon önmagával. Ha a neurotranszmitterekkel probléma van, kényszeres viselkedés alakulhat ki, és elkezdődhet a függőség.
A szenvedők egy része azt mondja, hogy bizsergést vagy viszketést észlel a bőrén, amit csak a hajhúzás enyhít. Más emberek a hajhúzás érzését “kielégítőnek” írják le. Sokan vannak, akik csak akkor veszik észre, hogy húzzák a hajukat, amikor már túl késő.
A hajhúzással járó megkönnyebbülés vagy elégedettség általában rövid ideig tart. A trichotillomániás emberek azt mondják, hogy a késztetés sosem múlik el hosszú időre. A hajhúzás késztetése szokássá válik, és a szokásokról az agynak nagyon nehéz leállnia. Mint a legtöbb függőség esetében, minél tovább szenved valaki a trichotillomániától, annál nehezebb lesz abbahagyni.
Hogyan kaphat segítséget
Mivel a trichotillománia egy olyan függőség, amelyet az agy egyensúlyhiánya és/vagy egy súlyos, beidegződött szokásmintázat okoz, nem lehet könnyen leállítani. Az ebben az állapotban szenvedőknek általában speciális segítséget kell kérniük a gyógyuláshoz. A megfelelő szakmai odafigyeléssel a legtöbb ember le tudja győzni a hajhúzás erős késztetését. A jó hír az, hogy a haj általában visszanő, ha valaki abbahagyja a hajhúzást.
A hajhúzási függőség leküzdése általában kognitív viselkedésterápiának (CBT) nevezett beszélgetőterápiát igényel. A CBT során a terapeuták speciális technikákat tanítanak a trichotillomániában szenvedőknek, hogy megfékezzék az impulzusaikat. Ezek a technikák megtanítják őket arra, hogyan ismerjék fel a hajhúzási késztetésüket, mielőtt még túl késő lenne. Ez gyakran magában foglalja bizonyos “kiváltó okok” vagy helyzetek azonosítását, amelyek erős vágyat ébresztenek a húzásra. A személy ezután megtanulja, hogyan kerülje el vagy változtassa meg ezeket a kiváltó okokat, hogy azok végül megszűnjenek. A terapeuták általában azt szeretnék, ha az emberek részletes nyilvántartást vezetnének arról, hogy mikor húzódnak vagy mikor van késztetésük a húzásra. Emellett együtt dolgoznak a pácienssel, hogy segítsenek visszanyerni az önbizalmát.
Ha aggódik a trichotillománia miatt, azonnal beszéljen egy szülővel vagy tanácsadóval a segítség igénybevételéről.
- Tények a családoknak: Hajhúzás (PDF)