Minden embernek van célja

Nem arról van szó, hogy mindig is tudtam, ki leszek. Csak az volt számomra már korán világossá vált, hogy ki nem leszek.”
Egy 1954-ben Mississippiben feketének született lánynak korlátozottak voltak a lehetőségei. Taníthattál egy szegregált iskolában. Vagy cseléd lehetett. Szakácsnő. Mosogató. Szolga. Soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz az életem.
Élénken emlékszem, ahogy a nagymamám kis szitázott hátsó verandáján álltam, és vajat kevertem, miközben ő ruhát főzött egy nagy fekete öntöttvas fazékban az udvaron. Ahogy kihúzta a gőzölgő ruhákat a fazékból, hogy felakassza a szárítókötélre száradni, így szólt hozzám: “Oprah Gail, most már jobb, ha figyelsz rám, mert egy nap neked is tudnod kell, hogyan kell ezt magadnak csinálni.”
Megtettem, amit mondott. Óvatosan figyeltem, ahogy elővette a kötényéből a ruhacsipeszeket, egyszerre kettőt tartott az ajkai közé, és az egyiket, majd a másikat a lepedők, törölközők, ingek és ruhák ellentétes végeire helyezte, amelyeket a sorra akasztott.
Egy csendes, kis hang bennem, ami valójában inkább érzés volt, mint hang, azt mondta: “Nem ez lesz az életed. Az életed több lesz, mint ruhák felakasztása egy sorra”.
Ennek az isteni bizonyosságnak a bizonyossága segített át sok nehéz pillanaton a felnövekvő éveim alatt.
Tanár akartam lenni. És ismert akartam lenni arról, hogy a diákjaimat arra inspirálom, hogy többre legyenek képesek, mint amire gondoltak. Soha nem gondoltam volna, hogy ez a tévében lesz.
Hiszem, hogy mindannyiunknak van hivatása. Tudom, hogy minden embernek értéke és célja van. Életünk igazi munkája az, hogy tudatossá váljunk. És felébredni. Hogy válaszoljunk a hívásra.