A fekete-fehérben gondolkodás a világot szélsőségekbe rendezi: jó és rossz, igen és nem. Ez a kettősség talán segít nekünk értelmet adni a világnak, de az igazság az, hogy a legtöbb dolgot több nézőpontból is meg lehet közelíteni, ami szürke árnyalatokat ad az egyébként egyértelmű válaszokhoz. Az abszolutista gondolkodásnak nevezett tendencia, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezeket az alternatívákat és bonyolultságokat, hozzájárulhat a problémás gondolkodási mintákhoz.
Az abszolutista gondolkodás, vagy a teljességben való gondolkodás olyan szavakkal kommunikálódik, mint a “mindig”, “semmi” vagy “teljesen”, és gyakran megjelenik az evészavarral (ED) diagnosztizált személyek gondolkodási folyamataiban, valamint az olyan affektív zavarokban, mint a borderline személyiségzavar (BPD) és az öngyilkossági gondolatok. A kognitív pszichológusok érdeklődési körébe tartozik annak megértése, hogy az affektív zavarokban szenvedő emberek hogyan gondolkodnak, nem csak azt, hogy mit gondolnak. Korábbi kutatások azt mutatják, hogy a nyelv két aspektusa – a negatív érzelmi szavak és az egyes szám első személyű névmás használata – összefügg a depresszióval és más affektív zavarokkal. Azonban az, hogy az emberek hogyan írnak a tapasztalataikról, a kognitív folyamatok implicit markereként szolgálhat.”
A Clinical Psychological Science-ben megjelent cikkben Mohammed Al-Mosaiwi és Tom Johnstone kutatók kifejtik, hogy “a hangsúly áthelyezése arra, hogy hogyan gondolkodunk, ahelyett, hogy mit gondolunk, nagyobb betekintést nyújthat az affektív zavarok hátterében álló lehetséges kognitív mechanizmusokba.”
A cikkükben Al-Mosaiwi és Johnstone az abszolutista gondolkodást és annak különböző affektív zavarokkal való kapcsolatát vizsgáló kutatásokat mutatják be. Csak előzetes empirikus munkák vizsgálták a kapcsolatot más affektív zavarokkal, például a szorongással és a depresszióval, annak ellenére, hogy az említett zavarok kognitív terápiájában foglalkoznak vele.
Al-Mosaiwi és Johnstone három tanulmányt végzett az abszolutista gondolkodás vizsgálatára, számítógépes program segítségével 63 internetes fórum és több mint 6000 hozzászóló hozzászólásának szövegelemzését végezték el. A fórumok lehetővé tették a természetes nyelv megfigyelését, növelve az általánosíthatóságot, amit egy strukturált válaszformátum nem biztosítana.
A kutatók abszolutista és nem abszolutista szótárakat fejlesztettek ki a programhoz. Az abszolutista szótár olyan szavakat tartalmazott, mint a “teljesen” és a “teljes”, míg a nem abszolutista szótár olyan szavakat azonosított, mint az “inkább” és a “valamennyire”. A program ellenőrizte a hamis pozitív jelenségeket, például az abszolutista szó előtti tagadást (pl. “nem teljesen”).
Mindhárom vizsgálatban a program a fórumcsoportban használt abszolutista szavak százalékos aránya alapján létrehozott egy indexet. Az affektív zavarokkal kapcsolatos egyéb tényezők, például a fent említett negatív érzelmek és személyes névmások kizárása érdekében a program a hozzászólásokat 73 másik, már létező szótáron is lefuttatta.
Az első vizsgálatban a kutatók szorongásban, depresszióban és öngyilkossági gondolatokban szenvedő emberek fórumcsoportjait hasonlították össze. A lehetséges zavaró jellemzők kezelése érdekében a kutatók “általános” összehasonlító csoportokat hoztak létre, amelyek fórumokat tartalmaztak a nem (pl. Ladies Lounge, Askmen), az életkor (pl. Student Room egy fiatal csoportnak és a nyugdíjasok fóruma egy idős csoportnak), a krónikus fizikai betegségek (asztma és cukorbetegség fórumok) és a rák (a súlyos fizikai és pszichológiai distressz egy formája) ellenőrzésére. Az egyes fórumok abszolutista szavak tartalma nem változott, így a kutatók ezeket az általános csoportokat egyetlen kontrollcsoportba tudták összevonni.
A szorongás, a depresszió és az öngyilkossági ideológia csoportjaiban szignifikánsan magasabb abszolutista indexek voltak, mint a kontrollcsoportban. Ezenkívül az öngyilkossági eszmék fórumának abszolutista indexe szignifikánsan magasabb volt, mint a szorongásos és a depressziós fórumoké. Az abszolutista szótárat 73 alternatív szótárral és egy nem abszolutista szótárral összehasonlítva a kutatók azt találták, hogy az abszolutista szótár volt a legerősebb mutatója a szorongás, a depresszió és az öngyilkossági ideák csoportjainak.
A szerzők megjegyzik, hogy a “negatív érzelem”, a “szomorú”, az “affektus” és az “érzés” szótárak a szorongás és a depresszió esetében magasabb abszolutista indexekről számoltak be, mint az öngyilkossági gondolkodás fórumán, ami paradox eredmény, amely nincs összhangban azzal a vélekedéssel, hogy az öngyilkossági gondolkodású emberek nagyobb mennyiségű negatív érzelemmel rendelkeznek.
A második vizsgálat kimutatta, hogy az abszolutista szavak abszolutista gondolkodást és nem pszichológiai distresszt tükröznek. A szerzők összehasonlították a BPD és az ED fórumcsoportjait – mindkettő erősen összefügg az abszolutista gondolkodással – két hasonló negatív érzelemmel kapcsolatos csoporttal, amelyek kevésbé kapcsolódnak az abszolutista gondolkodáshoz: a poszttraumás stressz zavarral (PTSD) és a skizofréniával. A BPD és az ED csoportokban szignifikánsan magasabb abszolutista indexek voltak, mint a PTSD és a skizofrénia csoportokban. Az első vizsgálatban szereplő öngyilkossági gondolatokkal küzdő csoportnak szintén sokkal magasabb abszolutista indexe volt, mint a BPD és ED csoportoknak.
A harmadik vizsgálatban a kutatók a depresszió és az öngyilkossági gondolatok alfórumait elemezték az ezekből a zavarokból felépülő emberek esetében, hogy megállapítsák, fennmarad-e az abszolutista gondolkodás, mint lehetséges kognitív sebezhetőség a jövőbeni újabb epizód átélésére. A felépülő alfórumok abszolutista indexe szignifikánsan nagyobb volt, mint az első vizsgálatból származó kontrollcsoportoké. Ez az eredmény különösen fontos, mivel arra utal, hogy az egyének továbbra is mutatnak a rendellenességekkel kapcsolatos kognitív sebezhetőséget, még akkor is, ha már felépültek.
A kutatási terv néhány szempontja korlátozhatja az eredmények értelmezését és alkalmazását. Különösen a megfigyeléses kutatási terv kínál alacsony kísérleti kontrollt. Al-Mosaiwi és Johnstone azt is megjegyzi, hogy egy alapvető ellenőrzésen túl nem tudták megerősíteni, hogy az egyes személyek valóban a csoport reprezentatív képviselői voltak-e.
Az abszolutista index emellett nem használható diagnosztikai vagy klinikai eszközként, mivel csupán a megfigyelés és a csoportok közötti összehasonlítás eszköze. Egy külön cikkben Al-Mosaiwi és Johnstone kifejtik, hogy “természetesen lehetséges a depresszióval kapcsolatos nyelvezetet használni anélkül, hogy ténylegesen depressziósak lennénk.”
A jövőbeni kutatások olyan alternatív tervezést alkalmazhatnának, amely biztosítja, hogy a résztvevők reprezentatívak legyenek az érdeklődésre számot tartó csoportokra nézve, valamint olyan intézkedéseket is tartalmazhatnának, amelyek az írás motivációját csapolják meg. Mivel az abszolutista gondolkodás egy személyen belül is változik, és ezáltal befolyásolja az affektív tüneteket, a kutatóknak az abszolutista gondolkodás kísérleti manipulációit is tesztelniük kellene az egyes résztvevőkön.