- A vizelet savassága befolyásolhatja, hogy a baktériumok mennyire tudnak szaporodni a húgyutakban
- Minél savasabb, annál több baktérium tud virágozni, növelve a fertőzés kockázatát
- A táplálkozás is szerepet játszhat, befolyásolva a vizelettel ürülő baktériumokat
Tudósok felfedezték, hogy egyes emberek miért hajlamosabbak a fájdalmas húgyúti fertőzésekre, például a hólyaghurutra.
Azt mondják, hogy az ember vizeletének savassága befolyásolhatja, hogy a baktériumok mennyire tudnak szaporodni a húgyutakban, lehetővé téve számukra a virágzást.
A táplálkozás is szerepet játszhat abban, ahogyan a táplálék apró hulladékmolekuláit a baktériumok a bélben átalakítják, mielőtt a vizelettel kiválasztódnának.
A St. Louis-i Washington University School of Medicine-ben végzett kutatásnak következményei lehetnek a húgyúti fertőzések kezelésére, amelyek világszerte a leggyakoribb bakteriális fertőzések közé tartoznak.
A húgyúti fertőzéseket (UTI) gyakran az Escherichia coli nevű baktériumtörzs (E.
A tipikus tünetek közé tartozik a vizeléskor jelentkező fájdalom vagy égő érzés, a gyakori vizelési kényszer és az alhasi fájdalom.
Az orvosok régóta az antibiotikumokra támaszkodnak a mikrobák elpusztítása érdekében.
Az ezekkel a gyógyszerekkel szembeni növekvő bakteriális rezisztencia azonban arra készteti a kutatókat, hogy alternatív kezelési stratégiákat keressenek.
“Sok orvos elmondhatja, hogy olyan betegeket lát, akik különösen hajlamosak a húgyúti fertőzésekre” – mondta a vezető szerző, Jeffrey Henderson, az orvostudomány adjunktusa.
“Gyakran nem tudjuk, hogy bizonyos emberek miért hajlamosak visszatérő húgyúti fertőzésekre.”
“Hosszú ideig voltak olcsó antibiotikumok, amelyek nagyon jól működtek erre. Az elmúlt 10-15 évben azonban hatalmas ugrásszerű növekedést tapasztaltunk a bakteriális fertőzésekben, amelyek sok ilyen gyógyszerrel szemben rezisztensek.”
Ezt szem előtt tartva Henderson professzor és csapata azt vizsgálta, hogyan küzd a szervezet természetes módon a bakteriális fertőzések ellen.
Egészséges önkéntesektől származó vizeletmintákban E. coli baktériumot tenyésztettek, és jelentős különbségeket tapasztaltak abban, hogy a különböző emberek vizelete mennyire jól képes felhasználni egy kulcsfontosságú fehérjét a baktériumok növekedésének korlátozására.
Kattintson az alábbi hanganyagra, hogy meghallgassa a kutatókat munkájukról
Azután ezeket a vizeletmintákat két csoportra osztották aszerint, hogy lehetővé tették vagy megállították a baktériumok növekedését.
A baktériumok növekedését megállító mintákat ezután részletesebben elemezték.
A baktériumok növekedését megállító vizeletmintákban nagyobb aktivitást mutatott egy kulcsfontosságú fehérje, amelyet a szervezet természetes módon állít elő a fertőzésre adott válaszként.
A baktériumok szaporodását könnyen lehetővé tevő mintákban ezzel szemben kisebb aktivitást mutattak ki.
A sziderokalin nevű fehérje megfosztja a baktériumokat a növekedésükhöz szükséges vasaktól.
A következő lépés az volt, hogy megállapítsák, ki, ha valaki rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyek a sziderokalint hatékonyabbá teszik a szervezetben.
“Az életkor és a nem kiderült, hogy nem játszanak jelentős szerepet” – mondta Robin Shields-Cutler, a tanulmány társszerzője.
“Az összes általunk mért tényező közül az egyetlen, amely valóban különbözött a két csoport között, a pH volt – vagyis az, hogy mennyire volt savas a vizelet.”
Mostanáig úgy gondolták, hogy a savas vizelet jó dolog, mivel korlátozza a baktériumok növekedését.
Ez a vizsgálat azonban kimutatta, hogy a kevésbé savas – és a tiszta víz semleges pH-értékéhez közelebb álló – vizeletben magasabb a sziderokalin nevű fehérje aktivitása.
Ez viszont jobban korlátozta a baktériumok növekedését, mint a savasabb minták.
A kutatók azt is kimutatták, hogy a vizeletben a pH beállításával ösztönözni vagy gátolni lehet a baktériumok növekedését – ez a megállapítás hatással lehet a húgyúti fertőzésben szenvedő betegek kezelésére.
“Az orvosok nagyon jók a vizelet pH-értékének manipulálásában” – mondta Henderson professzor, aki húgyúti fertőzésben szenvedő betegeket kezel.
‘Ha például Tumsot szedünk, az kevésbé savassá teszi a vizeletet.’
De – tette hozzá – a vizelet pH-ja nem az egész történet.
“A vizelet a szervezet kis molekulák formájában keletkező hulladékának nagy része számára a célállomás” – folytatta Henderson professzor.
‘Ez egy hihetetlenül összetett közeg, amelyet az étrend, az egyéni genetika és sok más tényező változtat.’
Ezeket a hulladékmolekulákat nem az emberi sejtek, hanem az ember bélmikrobái termelik, amikor lebontják a táplálékban lévő táplálékot.
A kutatók felfedezték, hogy az aromáknak nevezett kis metabolitok (az anyagcsere termékei) jelenléte – amelyek az ember étrendjétől függően változnak – szintén szerepet játszik.
A kevesebb baktériumot tartalmazó mintákban több aromás vegyület volt, a több baktériumot tartalmazó vizeletben pedig kevesebb.
Az elmélet most az, hogy ezek közül az aromás anyagok közül néhány jó vasmegkötő, segít megfosztani a baktériumokat a növekedésükhöz szükséges vasaktól.
“Tanulmányunk azt sugallja, hogy a szervezet immunrendszere az étrendben található növényi vegyületeket használja a baktériumok szaporodásának megakadályozására” – mondta Henderson professzor.
“Azonosítottunk egy listát az érdekes vegyületekről, és ezek közül sok kapcsolódik bizonyos étrendi összetevőkhöz és bélmikrobákhoz.’
Az eredmények valóban arra utalnak, hogy a tőzegáfonya – a húgyúti fertőzésekre régóta használt gyógymód – más lehetséges étrendi beavatkozások mellett segíthet a fertőzések elhárításában.
A tőzegáfonya hatásával kapcsolatban már sok kutatás folyt, de az ilyen vizsgálatok eredményei nem voltak egységesek.
‘Lehetséges, hogy a tőzegáfonya hatékonyabb lehet, ha olyan kezeléssel párosul, amely kevésbé savassá teszi a vizeletet’ – mondta Henderson professzor. ‘És még akkor is lehet, hogy az áfonya csak azoknál az embereknél működik, akiknek megfelelőek a bélmikrobái.’
A tanulmány a Journal of Biological Chemistry című folyóiratban jelent meg.