A jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy az Elfogadás és cselekvés kérdőív (AAQ-II) milyen mértékben képes megkülönböztetni egyrészt a tapasztalati elkerülést/pszichológiai rugalmasságot, másrészt az e tulajdonság birtoklásának feltételezett eredményeit a pszichológiai jólét szempontjából. Ezt feltáró faktorelemzéssel végeztük el az AAQ-II tételeit, valamint a jelen vizsgálathoz a distressz és az elfogadás/nem-elfogadás mérésére tervezett tételeket tartalmazó tételállományon, hogy lássuk, milyen faktorok azonosíthatók, és az AAQ-II tételei mely faktor(ok)ra mutatják a legmagasabb faktorterhelést. Érdekes módon az elemzés azt találta, hogy az AAQ-II tételei erősebben kapcsolódnak a distressz mérésére tervezett tételekhez, mint az elfogadás/el nem fogadás mérésére tervezett tételekhez, minimális funkcionális eredményekre való hivatkozással. A vizsgálat eredményeit az AAQ klinikai és tudományos kontextusban való széleskörű alkalmazásával kapcsolatban értelmezik és vitatják meg, valamint tekintettel a mérőeszköz központi szerepére a pszichopatológia és kezelés ACT-modelljének empirikus validálásában.