TOM HANSEN: “Tulajdonképpen. Tudod mit? Mondhatok valamit a macskáról? Igen, ööö, ez – és Rhoda, nem akarok tiszteletlen lenni…., de, ööö, ez totál szar. “Hajrá” és “Meg tudod csinálni”? Ez nem inspiráló. Ez öngyilkosság. (Mutogat az üdvözlőkártyákra) Ha Pickles odamegy, az egy döglött macska. Ezek hazugságok. Hazugok vagyunk….gondolj bele. Miért veszik meg az emberek ezeket a kártyákat? Nem azért, mert el akarják mondani, hogy mit éreznek. Az emberek azért veszik meg ezeket a kártyákat, mert nem tudják kimondani, hogy mit éreznek, vagy félnek kimondani. Mi nyújtjuk azt a szolgáltatást, ami megengedi nekik, hogy megszabaduljanak ettől. És tudod mit? Azt mondom, a pokolba vele. Azt mondom, legyünk egyenesek Amerikával. Legalább hagyjuk, hogy magukkal beszéljenek. Úgy értem, nézd meg ezt. Mi áll benne? Gratulálok az új babához. Mit szólsz ahhoz, hogy gratulálok az új babához, azt hiszem, ennyi volt a lógás. Örülök, hogy megismertelek, haver. Várj, mi ez? Ooh… csini!
Nézd ezt a sok szívecskét. Nyissuk ki. “Boldog Valentin-napot, édesem. Szeretlek.” Ó, ez kedves. Pontosan erről beszélek? Mit jelent ez egyáltalán? A szerelmet. Tudod, mit jelent? Tudod? Valaki? Ha valaki nekem adná ezt a kártyát, Mr. Vance, megenném. A kártyák, a filmek és a popdalok miatt. Ők a hibásak minden hazugságért és szívfájdalomért. Mi vagyunk a felelősek. Én vagyok a felelős. Azt hiszem, rossz dolgot csinálunk itt. Úgy értem, az embereknek el kellene tudniuk mondani, hogy mit éreznek, hogy mit éreznek valójában, nem pedig néhány szót, amit egy idegen ad a szájukba. Talán ez nem is szerelem. Talán nincs is olyan, hogy szerelem. Talán ez… “galoogoo.” Igen, én találtam ki, és akkor mi van?! (Tom feláll, és az ajtóhoz megy.) Ez az egész szar. Szarságokat gyártunk és árulunk. És néha az emberek elhiszik ezt a szart. Egyszerűen nem bírom tovább, Mr. Vance. Van elég baromság a világon a segítségem nélkül is. Kilépek.”