Jenkins nagyobb sebességrekordokat keresve átalakíttatta a Duesenberg Special-t úgy, hogy a Duesenberg motorját egy Curtiss Conqueror repülőgépmotorra cserélte. August Duesenberg új alkatrészeket tervezett a repülőgépmotor és az autó hajtásláncának összekapcsolására. Az autón végzett munkát August Duesenberg felügyelte, és nagyrészt ő és Ab Jenkins fia, Marvin végezte.
Az autónak ezt a változatát Mormon Meteornak nevezték el, és Ab Jenkins 1936-ban kezdett rekordokat dönteni vele, kezdve az 500 km-es (311 mi) 164,47 mph (264,69 km/h) rekorddal. Jenkins és Babe Stapp az autóval 24 óra alatt 153,82 mph (247,55 km/h), 48 óra alatt pedig 148,64 mph (239,21 km/h) átlagot ért el. 1937-ben Jenkins és Louis Meyer 157,27 mph-ra (253,10 km/h) növelte az autó 24 órás rekordját.
A V12-es repülőgépmotor és a szinte széria Duesenberg alváz kombinációja nagy sebességnél alulkormányzottságot okozott. Jenkins August Duesenberggel, aki a Duesenberg Inc. bezárása után immár független mérnökként dolgozott, új alvázat terveztetett és építtetett a repülőgépmotor befogadására. Miután a repülőgép-motort 1938-ban eltávolították a Mormon Meteorból, az autót felújították a Duesenberg Special specifikációi szerint, a karosszériát átalakították közúti használatra, és az autót Ab és Marv Jenkins vezette az utcán mintegy 20 000 mérföldön (32 000 km) keresztül 1943-ig.
Az autót 2004-ig utcai formában tartották meg. Abban az évben a család, amely 1959 óta birtokolta, eladta a Gooding & Company Pebble Beach-i árverésén. Az új tulajdonos felújíttatta az autót 1935-ös versenyállapotába, és benevezte a 2007-es Pebble Beach Concours d’Elegance versenyre, amelyet meg is nyert.
Elnevezési konvencióSzerkesztés
A kocsi eredeti formájában “Duesenberg Special” néven volt ismert. A repülőgépmotor beépítése után a Deseret News versenyt hirdetett az autó elnevezésére. A nyertes “Mormon Meteor” nevet 1936. augusztus 1-jén hirdették ki. Bár a “Mormon Meteor” kifejezés a repülőgép-motoros formájú autóra utal, az autót az eredeti Duesenberg hajtáslánc lecserélése után is Mormon Meteorként emlegették. Ez azt eredményezte, hogy a Duesenberg Special-t “Mormon Meteor I”-ként, a tényleges Mormon Meteor-t pedig “Mormon Meteor II”-ként emlegették.