Most fejeztem be egy 40 órás böjtöt. Itt vannak a tapasztalataim…

Elég sokat beszéltem már az időszakos böjtről (IF) itt az oldalon. Nem is olyan régen tettem fel egy posztot, amelyben azt állítottam, hogy az időszakos böjtölés természetes része volt ősi őseink életmódjának, és hogy csak a közelmúltban vált normálisnak az emberek számára a napi 3-4 négyszögletes étkezés (kezdve a korai reggelivel). Még nemrégiben tettem fel egy másik bejegyzést, amelyben a böjtről beszéltem a testmozgással kapcsolatban, és kiemeltem azokat a kutatásokat, amelyek szerint a böjtös testmozgás egyedülálló egészségügyi előnyökkel jár.

Az IF tudományáról számos más cikkemben is beszéltem. Amit azonban még nem tettem meg, legalábbis nem részletesen, az a böjtöléssel kapcsolatos legújabb tapasztalataim leírása. Az elmúlt pár évben, és különösen az elmúlt pár hónapban elég sokat gondolkodtam azon a kérdésen, hogy mi az optimális étkezési séma számunkra, emberek számára, és miért van az, hogy egyesek szerint az IF megfelel a szervezetüknek, míg másoknak nem. Magam is kísérleteztem különböző IF protokollokkal. A mai cikkben úgy gondoltam, megosztok néhány gondolatot, amit ez a folyamat generált.

Reggeli: A nap legkevésbé fontos étkezése?

Én általában nem reggelizem korán reggel. Mostanában a nap első étkezését valamikor dél és délután 4 között szoktam elfogyasztani, tegnap azonban nem. Tegnap olyat csináltam, amit nem túl gyakran teszek: Egyáltalán nem ettem. Nem volt tervezve, csak úgy alakult, mivel nem voltam igazán éhes (péntek este nagyon nagyot ettem), és mert más dolgokkal voltam elfoglalva (olvasás, írás és szocializáció leginkább).

Mikor ma megettem az első étkezésemet, 40 óra telt el azóta, hogy utoljára valami szilárd ételt fogyasztottam. Az egyetlen dolog, amit ez alatt a hosszú böjt alatt magamhoz vettem, az a víz volt. Csak ma reggel kezdtem el odafigyelni arra, hogy közeledik a 40 órás böjt. Eközben jött az ötlet, hogy megosztanám néhány tapasztalatomat az IF-ről itt az oldalon, így született meg ez a cikk.

Kétségtelenül sokan vannak, akik már több mint 40 órát böjtöltek. Valójában azt hiszem, hogy én is lehet, a múltban. De nem emlékszem erre az élményre. A lényeg, amit ezzel a hozzászólással próbálok érzékeltetni, semmiképpen sem az, hogy 40 órás böjtöt tartani figyelemre méltó teljesítmény (nem az). Inkább azért írom ezt a cikket, mert egyszerűen van néhány gondolatom az IF-ről, amit szeretnék megosztani.

Az én tapasztalataim és gondolataim: 5 kulcspont

Megjegyzem: Az alábbiakban kifejtett véleményem nem kizárólag a 40 órás böjtöléssel kapcsolatos tapasztalataimon alapul. Inkább a böjttel kapcsolatos összes tapasztalatomon alapulnak, valamint néhány tudományos ismereten, amit az évek során felhalmoztam.

1) A böjt pozitívan befolyásolja az agyműködést

Az egyik dolog, amit az évek során észrevettem, hogy az agyműködésem és a kognitív képességeim általában jobbak, amikor üres a gyomrom, szemben azzal, amikor tele van. Biztos vagyok benne, hogy mások is tapasztalták már ugyanezt. Sok lehetséges oka van annak, hogy a böjt miért van ilyen hatással az agyra. Először is, van értelme annak, hogy őseink számára fontosabb volt, hogy éberek és szellemileg fittek legyenek evés előtt, mint evés után, mivel ébernek és okosnak kellett lenniük, hogy felkutassák az állatokat és élelemhez jussanak. Őseink viselkedése a táplálékkereséssel és az élelemfelvétellel kapcsolatban hozzájárulhatott ahhoz, hogy az emberi elme hogyan működik a táplálékfelvétel előtt és után. Másodszor, az előző pontra építve, az étkezést követően a szervezet az emésztési és anyagcsere-funkciókhoz rendel erőforrásokat. Kevésbé foglalkozik az aggyal kapcsolatos folyamatokkal.

Harmadszor, az étkezés, különösen a szénhidrátban gazdag ételek fogyasztása a vércukorszint emelkedését okozza, ami alááshatja az agy egészségét és működését. Én legalábbis tudom, hogy az én agyamnak nem tesz jót a magas szénhidráttartalmú étrend. Lassúvá válik. Negyedszer, az ételek fogyasztását immunválasz kíséri (1). Ha ez az immunválasz nincs jól szabályozva, krónikus gyulladás alakulhat ki, ami nyilvánvalóan hatással lehet az agyra a proinflammatorikus vegyületek vér-agy gáton keresztüli szivárgásán keresztül.

… de egy idő után az agyműködés romlik

Mondanom sem kell, hogy az agyműködés végül is romlik, ha valaki hosszabb ideig nem eszik. Én személy szerint észrevettem a kognitív képességeim csökkenését, ahogy közeledtem a 40 órás határhoz. Határozottan éreztem, hogy az agyam egy kis glükózra vágyik. Vajon ez az érzés elmúlt volna, ha csak folytatom a böjtöt, és az agyam esetleg jobban hasznosítja a ketonokat energiaként? Talán… Talán legközelebb 80 órán át kell mennem 🙂

2) A böjt segíthet a gyulladás csökkentésében, a bélmikrobiom stabilizálásában és az étvágyszabályozás javításában

Amint arra korábban rámutattunk, az étkezés fokozott gyulladással jár. Különösen a feldolgozott élelmiszerek fogyasztása problematikus ebből a szempontból. Az ételek fogyasztása bizonyos esetekben a bélmikrobiomot is megzavarhatja. Sok nyugati ember nagyon “rendezetlenül” táplálkozik. Minden nap különböző ételeket és fűszereket fogyasztanak, és gyakran túlzott mennyiségű ételt vesznek magukhoz. Ezek a viselkedések destabilizálhatják a bélmikrobiótát.

A böjt segíthet orvosolni néhány ilyen problémát, és “visszaállítani” a szervezetünket.

Talán mondanom sem kell, hogy ha már egy leromlott, egészségtelen mikrobiótával rendelkezünk, akkor egyszerűen 20-40 órás böjt nem fog ezen változtatni. Viszont segíthet elnyomni a benned égő gyulladásos tüzet, legalábbis átmenetileg. Segíthet az étvágyad normalizálásában is.

… de, ha a böjt nagyon sokáig tart, az immunitás és a bélrendszer egészsége romolhat

Semmilyen jó dolog nem tart örökké. Az emberekhez hasonlóan a mikrobáknak is energiára van szükségük a túléléshez. Ha valaki nem táplálja a bélbaktériumokat, azok előbb-utóbb elsorvadnak és elpusztulnak. Egy alultáplált immunrendszer sem tesz jót.

3) A mikrobióta összetételében, az étrend minőségében és az immunrendszer állapotában mutatkozó egyéni különbségek nagymértékben magyarázhatják az emberek böjtre adott reakciójában mutatkozó egyéni különbségeket

Kétségtelen, hogy mi, emberek jól alkalmazkodtunk ahhoz, hogy sok órát kibírjunk evés nélkül. Nincs szükségünk rendszeres táplálékbevitelre ahhoz, hogy a szervezetünket működésben tartsuk. Akkor miért jelentik egyesek, hogy pocsékul érzik magukat, ha 14-16 óra+ böjtölnek? Én személy szerint erősen hiszek abban, hogy a böjtölésre adott reakciók közötti egyéni különbségek nagyrészt a mikrobióta összetételének, a táplálkozás minőségének és az immunrendszer állapotának egyéni különbségeivel magyarázhatók.

Aki fajoknak megfelelő étrenden él, stabil mikrobiótával rendelkezik, és jól működő immunrendszere van, az sokkal jobban elviseli a félhosszú táplálékmegvonást, mint az, aki fajoknak nem megfelelő étrenden él, instabil mikrobiótával rendelkezik, és krónikusan gyulladt. Ennek számos oka van. Többek között a bélmikrobiótájának rendezetlen állapota és a szervezetében zajló krónikus gyulladásos folyamatok miatt az utóbbi személynek rendszeres sóvárgása lehet az egészségtelen ételek után, és lomhának és fáradtnak érezheti magát. Ráadásul a májának a glükóz előállítására való képessége is károsodhat.

Személyesen észrevettem, hogy szoros kapcsolat van a mikrobiótám/immunrendszerem és az étel utáni sóvárgásom/étkezési szokásaim között. Azokban az időszakokban, amikor nem érzem magam olyan jól, a testem jelentősen kevésbé hajlandó hosszú ideig étel nélkül maradni.

Minden mai ember nagyon szénhidrátdús táplálkozáshoz szokott. Ezért a szervezetük képessége, hogy a nem glükóz tartalmú tápanyagokat üzemanyagként hasznosítani tudja, sérült. Ezeknek az embereknek nehézséget okozhat, hogy hosszú ideig ne egyenek, különösen, ha hozzászoktak ahhoz, hogy kora reggel mindig szénhidrátban gazdag reggelit fogyasztanak.

4) Furcsa érzés 40 órás böjt után enni

Az egyik dolog, amit észrevettem, amikor a 40 órás böjtöt egy nagy étkezéssel megszakítottam, közvetlenül azelőtt, hogy leültem megírni ezt a cikket, hogy kicsit furcsa érzés volt újra enni. Mintha a zsigereimnek és az agyamnak nem igazán lett volna világos elképzelése arról, hogy mennyi ételt kellene bevinnem. Határozottan éreztem, hogy a böjt hatással volt a szervezetemre.

5) Nem egészséges egész nap enni

Mikor fiatalabb voltam, mindig röviddel reggel ébredés után ettem. Nem azért, mert reggel mindig éhes voltam, hanem inkább azért, mert a hagyományos bölcsesség félrevezetett abban, hogy fontos, hogy már korán a nap folyamán tápanyagokat juttassunk a szervezetünkbe. Ha nem voltam éhes, akkor eléggé erőltettem némi ételt a szervezetembe.

Talán mondanom sem kell, hogy ezzel a megközelítéssel nem jutottam messzire. Igazán zavarba ejtő, hogy nekünk, embereknek valahogyan az az elképzelésünk támadt, hogy egészséges minden nap reggel 8-kor megenni egy tál müzlit. Evolúciós szempontból ez egy nagyon abnormális gyakorlat.

Határozottan érzem, hogy a testem jobban működik, ha időnként pihenőt adok az emésztőrendszeremnek. Bár nem biztos, hogy mostanában megint 40 órás böjtöt fogok tartani, annyira szeretek enni. Ha igazán hosszú böjtöt tartok, akkor szeretem, ha sok mindent csinálhatok, hogy ne unatkozzak, és ne kezdjek el az evésen gondolkodni. A másik dolog, ami visszatart attól, hogy rendszeresen 24 órán túli böjtöt tartsak, hogy a testem nem mindig érzi magát alkalmasnak egy ilyen feladatra.

Most szeretném hallani a véleményedet: Te jellemzően mikor szoktad megenni a nap első étkezését? Mi volt a leghosszabb böjt, amit valaha csináltál?

Megosztod a cikket?