A myasthenia gravisban (MG) szenvedő betegeket 3 csoportra osztják: antiacetilkolinreceptor antitest-pozitív MG (AChR MG), izomspecifikus kináz antitest-pozitív MG (MuSK MG) és AChR- és MuSK-negatív MG (kettős szeronegatív MG; kettős SNMG). Az AChR-hez kötődő alacsony affinitású antitestek kimutatására vonatkozó, nemrégiben végzett vizsgálat az AChR-antitestek jelenlétét mutatta ki a kettős SNMG-s betegek mintegy 70%-ánál. Egyre több bizonyíték van arra, hogy a kettős SNMG-s betegek a klinikai jellemzők és a thymus patológiája tekintetében hasonlóak az AChR-MG-s betegekhez. Mivel a legtöbb MG-betegről úgy gondolják, hogy az AChR-MG vagy MuSK-MG betegcsoportba tartozik, ez a cikk áttekinti az MG-betegek e 2 csoportjának patofiziológiáját, klinikai jellemzőit és kezeléseit. Az AChR-MG patofiziológiája szorosan összefügg az abnormális thymus patológiával, mint például a thymus hyperplasia vagy thymoma jelenléte, és a thy(mo)mectomia ajánlott a generalizált AChR-MG-ben szenvedő betegeknél. Ezzel szemben a MuSK-MG-ben szenvedő betegeknél a kevés thymusabnormalitás elriasztja a thymectomiát; azonban a MuSK-MG-betegek reagálnak a thymectomiára, ezért vizsgálatokra van szükség a thymectomia indikációinak meghatározására MuSK-MG-betegeknél. A kolinészteráz-gátlókra adott válaszok MuSK-MG-s betegeknél gyengék, és ezek a betegek a Tensilon-tesztre általában hiperaktivitást mutatnak, például az arcizmok fasciculációját és torokdugulás-érzést. A kis dózisú intravénás edrofónium-klorid injekcióra adott mellékhatások alátámaszthatják a MuSK-MG klinikai diagnózisát. Továbbá, a kolinerg hiperaktivitás elkerülése érdekében csak kis dózisú acetilkolinészteráz-gátlókat adnak MuSK-MG-ben szenvedő betegeknek. Általában mindkét MG-típusú beteg jól reagál az immunszuppresszánsokkal, köztük szteroidokkal történő kezelésre, de néhány MuSK-MG-s betegnél tartós bulbáris tünetek jelentkeznek.