Nagy Theodorik, 454-526 körül, az ostrogótok királya és Itália meghódítója, Pannónia szülötte. Ifjúkorának egy részét túszként Konstantinápolyban töltötte. Apja halála után 471-ben királlyá választották, majd intrikákba keveredett, amelyekben felváltva volt Zénón bizánci császár szövetségese és ellensége. 483-ban a katonák császári mesterévé, 484-ben pedig konzullá nevezték ki. Valószínűleg azért, hogy megszabaduljon tőle, Zénón megbízta, hogy vezesse az itáliai Odoaker elleni hadjáratot. Theodorik gót seregével 488-ban vonult be Itáliába. Csatákat nyert az Isonzónál (489), Milánónál (489) és az Addánál (490); ostromolta és elfoglalta Ravennát (493). Röviddel Odoacer megadása után Theodoric meggyilkoltatta. Theodorik most már úr volt Itáliában; nagy hatalma miatt ki tudta kerülni a bizánci felügyeletet, és így több volt, mint egyszerű hivatalnok. Címe a patríciusé volt. Hosszú itáliai uralma igen jótékonyan alakult; tiszteletben tartotta a római intézményeket, megőrizte a római törvényeket, és rómaiakat nevezett ki polgári tisztségekbe, ugyanakkor megtartotta a gót hadsereget, és gótokat telepített a földre. Javította a kikötőket, kijavította az utakat és a középületeket. Házasság révén szövetkezett a frank Clovisszal (I. Clovis), valamint a vizigótok, vandálok és burgundok királyaival. Klodvig azon törekvése azonban, hogy az összes gótot uralja, Theodorikot időszakos háborúba sodorta a frankokkal; 506 és 523 között Theodoriknak többször is sikerült megelőznie a frank hegemóniát. Az ariánus Theodórosz vallási kérdésekben pártatlan volt. Uralkodásának végét beárnyékolta a római alattvalóival és I. János pápával I. Jusztinusz császárnak az arianizmus ellen hozott rendeleteivel kapcsolatos vitája, valamint Boethius római államférfi elhamarkodott kivégzése, akit árulással vádolt. Theodoric a Nibelunglied című német eposzban Dietrich von Bern prototípusa. Sírja Ravenna egyik legszebb műemléke. Unokája, Athalarik követte őt, Theodorik lányának, Amalasunthának a régenssége alatt.
Vö. T. Hodgkin, Theodoric the Goth (1891, repr. 1977); T. S. Burns, A History of the Ostrogoths (1984).
A History of the Ostrogoths (1984).