Sok bizonyíték nincs arra, hogy az önmegtartóztatást mint fogamzásgátló módszert kiemelnék a HIV/szexuális betegségek és a nem kívánt terhességek megelőzésében
. Lucinda Farmer, a szexuális és reproduktív egészséggel foglalkozó gyakornok
szerkesztői levelében beszámolt a Chlamydiával kapcsolatos megállapításról, és
több aktualitást is közölt a 41. számú Contraception and
Sexual Heath, 2008/09 véleményfelmérési jelentésből. Ez a jelentés az NHS
Egészségügyi és szociális ellátással foglalkozó információs központ megbízásából Deborah Lader, a
Office for National Statistics munkatársa által készített, a
National Statistics véleményfelmérést is magában foglaló kutatási eredményekről szóló jelentés. Emellett az Egyesült Királyság Egészségügyi Minisztériuma
a szexuális egészségre és a HIV-re vonatkozó nemzeti stratégiájában felvázolta a nem diagnosztizált szexuális úton terjedő fertőzések
és a nem kívánt terhességek arányának csökkentésére irányuló célokat. De a kérdés, amit szeretnék feltenni
az, hogy hol helyezkedik el az önmegtartóztatás a fogamzásgátlással kapcsolatos vitákban
minden HIV/szexuális egészségügyi fertőzés megelőzéséről és/vagy kezeléséről, illetve
a nem kívánt terhességek megelőzéséről? Arról van szó, hogy az egyéneknek már nincs szükségük
az önmegtartóztatásra mint fogamzásgátló módszerre, vagy arról van szó, hogy ez
nem reális, vagy arról, hogy semmilyen jelentős kutatási eredmény nem támogatja az önmegtartóztatásra vonatkozó
politikát, programot vagy oktatást? Bármi is legyen a válasz,
az absztinencia még mindig nem kapott hangsúlyt, mint fogamzásgátló módszer, amely
megoldaná a HIV/szexuális egészség és a nem kívánt terhességek problémáit.
A Guttmacher Report on Public Policy on Understanding ‘Abstinence’:
Implications for Individuals, Programs and Policies (Guttmacher-jelentés a közpolitikáról), írta Cynthia Dailard
, világosan kifejti az álláspontomat. A jelentés összefoglalója idézi: “Az önmegtartóztatás népszerűsítése érdekében
támogatói gyakran hivatkoznak más
fogamzásgátló módszerek, különösen az óvszerek állítólagos magas sikertelenségi arányaira. Azzal, hogy az önmegtartóztatás tökéletes
használatát szembeállítják más fogamzásgátló módszerek tipikus használatával,
azonban almát és narancsot hasonlítanak össze. Közegészségügyi
szempontból fontos, hogy az önmegtartóztatást ugyanazoknak
tudományos normáknak vessük alá, mint a többi fogamzásgátló módszert, és
konzisztens összehasonlításokat végezzünk a módszerek között. A kutatók azonban még soha
nem mérték az absztinencia tipikus használati hatékonyságát. Ezért nem
ismert, hogy az önmegtartóztatás milyen gyakran nem működik a valóságban, vagy hogy mennyire hatékony
más fogamzásgátló módszerekkel összehasonlítva. Ez komoly
tudásbeli hiányosságot jelent. Az emberek megérdemlik, hogy következetes és pontos információkkal
rendelkezzenek valamennyi fogamzásgátló módszer hatékonyságáról. Például, ha azt mondják nekik
, hogy az önmegtartóztatás 100%-os hatékonyságú, azt is el kell nekik mondani, hogy
ha helyesen és következetesen használják, az óvszer 97%-os hatékonyságú
a terhesség megelőzésében. Ha azt mondják nekik, hogy az óvszer akár 14%-ban
nem sikerül, akkor a
absztinencia esetében is meg kell adni nekik egy hasonló, tipikusan használt hibaarányt”. A jelentés nemcsak megerősíti a véleményemet, hanem egyértelműen azt állítja
, hogy nem hajtottak végre minden lehetséges intézkedést a
absztinencia mint fogamzásgátló módszer használatával kapcsolatban. Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy ez a
módszer segíteni fog a HIV/szexuális egészségügyi problémák és a nem kívánt
terhességek megoldásában.
Sok szakértő hajlamos azt sugallni, hogy ezt a módszert hagyományos
módszernek tekintik, amely elavult. Egy másik érv azonban az, hogy az absztinenciát
követők olyan kulturális és vallási háttérrel rendelkeznek, ahol ez a hozzáállás
befolyásolja a viselkedésüket a születésszabályozással és a házasság utáni szexszel
kapcsolatban. Mindazonáltal ezek az érvek még mindig nem dicsérik
az absztinenciát mint fogamzásgátlót. Az egyének még mindig szexuális
fertőzéseket kapnak, és még mindig előfordulnak nem kívánt terhességek. Az Egészségügyi
Világszervezet a reproduktív egészségről szóló áttekintésében a
Millenniumi célok elérése érdekében arról számolt be, hogy még mindig szembesülnek a szexuális fertőzések és a nem kívánt terhességek
kontrolljának kihívásával (WHO 2006). Ez
ez tehát azt jelenti, hogy bár néhány programot már
megvalósítottak e célok elérése érdekében, a kihívás még mindig fennáll. A legtöbb fiatal elutasítja a házasság előtti
szexuális önmegtartóztatás gondolatát — az
első házasságkötéskor az egyének több mint 95%-a nem szűz, és sokan úgy érzik, hogy a születésszabályozás
kiemelt fontosságú a házasság előtti terhesség megelőzése érdekében (Bakalar, 2007).
“Az első szexkor betöltött átlagos életkor az etnikai hovatartozás függvényében változott, 15,2 év és
17,5 év között, a feketéknél a legfiatalabb, az ázsiaiaknál pedig a legidősebb korban
és az alacsonyabb családi jövedelem szintén korábbi életkorban történő szexet jelzett előre” (Bakalar,
2007).
Ahhoz azonban, hogy az önmegtartóztatás hatékony legyen, támogatást kell kapnia az
egyének, a stratégiai egészségügyi programok és az egészségpolitika részéről. Ez nem
szükségszerűen fog
100%-os hatékonyságot elérni, de mindenképpen
szerepet fog játszani a HIV/ szexuális egészség és a nem kívánt terhességek javításában, amelyek továbbra is
magasak. Az Egészségügyi Világszervezet szerint még mindig szembesülnek
azzal a kihívással, hogy a gyakorlatba ültessék a millenniumi
fejlesztési célok eszméit, és foglalkozzanak a serdülők szexuális és reproduktív egészségügyi szükségleteivel
és problémáival, ami a WHO globális
reproduktív egészségügyi stratégiájának egyik kulcsfontosságú eleme, mivel egyre több a bizonyíték arra, hogy ez az elhanyagolás komolyan veszélyeztetheti
a fiatalok egészségét és jövőbeli jólétét.
A képzett oktatók a tervezett tevékenységek felhasználásával hatékony szexuális felvilágosítást tudnak
nyújtani, amely az önmegtartóztatás mellett érvel, különösen
a nem kívánt terhesség és a HIV/STI megelőzése terén. Ezek közé tartozhatnának:
-A kulturálisan megfelelő szexuális
egészségügyi információkról szóló információs források létrehozása.
-Ezek a programok a közösség, az egészségügyi
szervezetek, a nem kormányzati szervek együttműködésével dolgozzanak, amelyek ezt a fajta
üzenetet szeretnék népszerűsíteni, különösen a fiatalok körében;
-Egyéni,
családi és közösségi szinten értékek és attitűdök tisztázásának elősegítése;
-Pontos információk nyújtása mind az önmegtartóztatásról, mind a
fogamzásgátlásról, beleértve az óvszert is;
-Kijelölni világos célokat a HIV, más nemi betegségek és/vagy a tini
terhesség megelőzésére;
-A célokhoz kapcsolódó felelős szexuális egészségügyi viselkedés megtanítása,
az e viselkedésekkel kapcsolatos világos üzenetekkel;
-A pszichoszociális kockázatok azonosítása és védőfaktorok alkalmazása
tevékenységekkel a felelőtlen szexuális viselkedés irányítására.
Bármilyen nehéz is, az absztinenciával
kapcsolatos kulcskérdések megválaszolása végül is szükséges lesz ahhoz, hogy megbízható és hatékony
programokat és politikákat lehessen kidolgozni legalább, a jelenlegi általános
megértés hiánya akadályozza a közvélemény és a politikai döntéshozók azon képességét, hogy teljes mértékben
értékeljék, hogy az önmegtartóztatás és az önmegtartóztatásra nevelés életképes és
reális közegészségügyi és közpolitikai megközelítések-e a
nem kívánt terhességek és a HIV/STD-k csökkentésére (Dailard, 2003). Miért ne lehetne akkor
sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni az önmegtartóztatásra, hogy az hatékony
fogamzásgátló módszerként működhessen a HIV/ szexuális betegségek és a nem kívánt
terhességek megelőzésében.
1.Bakalar, N. (2007) “New Findings Add Nuance to Discussion of Early
Sex,” New York Times, 2007-JUN-05, at: http://www.nytimes.com/
2.Contraception and sexual heath, 2008/09. Véleményfelmérési jelentés No
41. Elérhető: www.statistics.gov.uk/downloads/theme_health/contra2008-
9.pdf.
3.Dailard, C. Guttmacher (2003).Report on Public Policy on
Understanding ‘Abstinence’: Implications for Individuals, Programs and
Policies. December 2003, 6. kötet, 5. szám. Retrieved June 22, 2010 from
www.guttmacher.org/pubs/journals/gr060504.html.
4.Department of Health. A szexuális egészségre és
HIV-re vonatkozó nemzeti stratégia. Elérhető: www.medfash.org.uk/publications/documents/nat_shs-
2001.pdf.
5.World Health Organization, Department of Reproductive Health and
Research. (2004) Globális stratégia a
nemi úton terjedő fertőzések megelőzésére és ellenőrzésére: 2006 – 2015. A
transzmissziós lánc megszakítása. Retrieved June 22, 2010 from www.who.int ‘ … ‘ Sexual and
reproductive health.
6.World Health Organization, Department of Reproductive Health and
Research. (2006)
A serdülők szexuális és reproduktív egészségének
előmozdítása és védelme. Retrieved June 22, 2010 from www.who.int
Competing interests:
None declared
.