Nietzsche Az igazságról és a hazugságról nem erkölcsi értelemben

Bevezetés

Nietzsche Az igazságról és a hazugságról nem erkölcsi értelemben című fontos esszéjét vázolom, elhelyezem a művének kontextusában és felvetek néhány kérdést.

Az igazságról és a hazugságról nem erkölcsi értelemben: A megtévesztés

A megtévesztés és a hazugság mindenütt jelen van és szükséges az emberi létben

Bizonyítékok: hiúság, álmok, hízelgés, az érzékelés felszínessége, az emberiség elviselhetetlen jelentéktelensége, az értelem “célja” nem az igazság, hanem a megőrzés, a színlelés megőrzi az agyar nélküli emberi állatokat, kellemes tudatlanság a beleink kellemetlen működéséről.

p. 142: “jaj a végzetes kíváncsiságnak, ha valaha is sikerülne” felfedeznie, hogy “a könyörtelen, a kapzsi, a telhetetlen, a gyilkoson nyugszik”

– Darwini belátás a hatalomra való akarattal kombinálva. Nietzsche sok időt tölt azzal, hogy Darwint támadja, de az utóbbi álláspontjának megértése elég szegényes ahhoz, hogy azt állíthassuk, hogy Nietzsche valójában nagyon is szimpatizál Darwin tényleges álláspontjával. Nietzsche például azt gondolja, hogy Darwin szerint a harci fölény győzedelmeskedik pl. a ravaszság, a megtévesztés felett, ami messze nem igaz. Mindenesetre Nietzsche azt támadja a legvadabbul, amihez a legközelebb érzi magát. Nietzsche itt azt akarja mondani, hogy tudatlannak kell lennünk – hazudnunk kell magunknak – arról, hogy az emberiség bizonyos értelemben az evolúció csúcsán van, ami a legveszélyesebb és leghalálosabb helyet jelenti. Más állatokat eszünk, mert megtehetjük.”

Az igazságról és a hazugságról nem erkölcsi értelemben: A tévedés előnyei

A tévedésnek lehet túlélési értéke. (Valóban van, lásd McKay és Dennett A tévhit evolúciója című munkáját, ahol számos példát említenek. Azok az egyetemi hallgatók, akiknek tévesen pozitív képük van saját képességeikről, jobban teljesítenek a vizsgákon. Az állapotuk súlyosságát “tagadó” betegek jobban teljesítenek, mint azok, akik elfogadják azt). Ezzel szemben egyes igazságok károsak lehetnek. Ld: Vannak hasznos tévedések?

p. 143: A hazug “visszaél a bevett konvenciókkal azáltal, hogy önkényesen felcseréli vagy akár megfordítja a dolgok nevét”. Itt sok előzménye van Nietzsche későbbi nagy témáinak. Itt van minden érték átértékelése, amelyet Nietzsche a Zarathustra Übermenschjének fontos tulajdonságaként ajánl. Erre akkor van szükség, amikor az isten halálának következményeit felismerjük. Az erkölcsben is megvan a Rabszolgalázadás, amelyet Az erkölcs genealógiája (GM) vázol fel. Ez felcserélte a jót és a rosszat, és megbetegítette az emberiséget. Lehetségessé válik a Túl a jó és a rosszon-ban kárhoztatott csordamorál középszerűsége.

NB – a hazugság szükségessége és mindenütt jelenléte teszi azt nem erkölcsössé.

Az igazság kevés

Sokkal kevesebb igazsággal rendelkezünk, mint gondolnánk

Nietzsche az emlékezetről: a felejtés a hatalmas hatóerő; az erős emlékezet a bénító gyomorrontáshoz hasonlít. A túléléshez sok mindent el kell felejtenünk pl. tetteink következményeit el kell felejtenünk, hogy elkerüljük a bénultságot (GM).

Létezhetnek analitikus igazságok, de ezek haszontalanok. Például haszontalan kitalálni egy nevet (teve) a sivatagban élő emlősöknek, és aztán azt mondani, hogy analitikus, hogy a tevék emlősök. (Ez Nietzsche példája később a szövegben.) Itt nem történt előrelépés.”

p. 144: Minden további igazság nagyon bizonytalan. A nevek metaforák. A “fa” kifejezés ismerete nem ad igazságot a fákról. Nem juthatunk el az önmagában való dologhoz (Kant). Ezzel véget ér a tudomány és a filozófia (!)

https://plato.stanford.edu/entries/kant-transcendental-idealism/

Bőven kell a felejtés, hogy egyáltalán megnevezzük a dolgokat. Még ahhoz is el kell felejtenünk az összes levél közötti különbségeket, hogy mindre ugyanazt a nevet alkalmazzuk. Az első levél az összes többi metaforája. Sok igazságot kényszerűen elvetünk ezzel a módszerrel. A fogalmak az így alkotott szavakból származnak, és ezért árulkodóak.”

Az igazságról és a hazugságról nem erkölcsi értelemben: Becsületesség

Érdekes, hogy Nietzsche példája itt a személyes tulajdonságok terén az őszinteség, mert ez az, amit először empirikusan vizsgáltak és kimutatták, hogy nem létezik. (Azok az iskolások, akik csalnak a vizsgákon, nem valószínűbb, hogy ellopják az ebédpénzt.) Hasonlóképpen, a princetoni szemináriumi kísérlet azt mutatja, hogy az együttérzés nem jellemvonás. A helyzet sokkal inkább a viselkedésünket irányítja. Nietzsche itt egy nagyon előrelátó pszichológiai meglátással rendelkezik arról, amit a pszichológusok ma Fundamental Attribution Error (alapvető attribúciós hiba) néven emlegetnek: A sikeres kereskedés pszichológiája.”

Kétségtelen, hogy az erényetika számára jelentős problémák merülnek fel, ha nincs javítandó jellem. NB2 – Sartre és az egzisztencializmus. A cselekvő egy fikció. A tetthez hozzáadjuk a cselekvőt.

Qualitas occulta = virtus dormitiva

Az igazság nem az, aminek gondoljuk

Az igazság nem az, aminek gondoljuk

p. 146: Az igazság “metaforák, metonímiák, antropomorfizmusok mozgó serege”, azaz olyan, amilyennek mi akarjuk, és kevés köze van valami alapvetőbb dologhoz. Az igazságunk annak a függvénye, hogy kik vagyunk. Még csak nem is kell állandónak maradnia. (Honnan tudnánk, hogy így van-e vagy sem? Vö. az “idő sebességével” kapcsolatos problémát – vajon másodpercenként egy másodperccel halad-e el…?)

Az igazságok csak azért tűnnek szilárdnak, mert már egy ideje léteznek.

A társadalom erkölcsi késztetést szül arra, hogy ne hazudjunk. De Nietzsche megveti a létező erkölcsöt és a létező társadalmat. Így aztán megint nem hatja meg az igazság. A társadalom megengedi a rangsorolást, amit itt Nietzsche becsmérel. Ez azért lehet zavarba ejtő, mert másutt a rangsorolást pártolja. Tehát akkor úgy kell értenie, hogy ez a rend rossz. Az igazság kimondása által rendezett társadalom – sejthetjük – lehetővé tenné a papok és a rabszolgák boldogulását. Ez Nietzsche diagnózisa a modern társadalom romlottságáról és leépüléséről.”

A perspektivizmus a dolgok tényleges állapotát írja le

A perspektivizmus igaz*

p. 148: “az a kérdés, hogy a világról alkotott két felfogás közül melyik a helyesebb, teljesen értelmetlen, hiszen ehhez a helyes perspektíva kritériumával kellene mérni őket.”

A perspektivizmus Nietzsche GM-ben kidolgozott fontos tana, miszerint igazság csak egy perspektívából létezik – és az is, hogy a legerősebb egyén vagy a legbehatóbb intellektus egyszerre több perspektívát is képes fenntartani ugyanazon témáról vagy eszméről. Ez nem csak akkor igaz, ha ezek a perspektívák egymásnak is ellentmondanak, akkor különösen igaz!

“A mi igényeink értelmezik a világot; a mi késztetéseink és azok mellette és ellene”

Ez a perspektivizmushoz hozzáteszi azt a gondolatot, hogy a különböző perspektívákat a bennünk lévő egyéni késztetések részesítik előnyben.

Minden késztetés egyfajta uralomvágy; mindegyiknek megvan a maga perspektívája, amelyet szeretne az összes többi késztetést normaként való elfogadásra kényszeríteni.”

A hatalom akarása, 481. § (1883-1888)”

Az elme társadalmi modellje

Ez Nietzsche társadalmi modellje az értelemről, mint egymással versengő késztetések gyűjteményéről. Az én egy illúzió. Ez egy parlament. Ebben a modellben. az én egy törékeny, polarizált és tendenciózus kongresszus. Minden elemnek megvannak a maga igazságai. Nietzsche számára az erős vagy értékes én olyan parlament, amelyben minden tag/hajtóerő egyszerre hallatszik. Egyiküket sem hallgattatja el egy hatalmaskodó házelnök. Mindenki a kifejezés felé mozdul.”

A perspektivizmus “az igazság ellenszere”. Ez a GM III fő gondolatának következménye: az abszolút igazságnak nincs isteni perspektívája, ahogyan isten sincs. A perspektivizmus azonban nem relativizmus, mert még mindig létezik a perspektívák rangsorolása. Ez azt jelenti, hogy Nietzsche valójában nem nihilista, annak ellenére, hogy gyakran állítják az ellenkezőjét.

*Mit jelent az “igaz”? Nietzsche az imént hosszasan érvelt amellett, hogy semmi sem igaz úgy, ahogy mi gondoljuk. Éppen ezért nem is mondja azt, hogy “a perspektivizmus igaz”. Tehát valami olyasmit kell értenie, hogy “a perspektivizmus értékes” vagy hasznos. Ez persze további kérdésekhez vezet, mint például: “Mik a perspektivizmus hátrányai?” és “Hogyan bizonyíthatjuk, hogy a perspektivizmus igaz?”

A nyelv költészet

Azt, amit igazságnak nevezünk, csak a jelentések összefüggése minden emberben.”

p. 149: Egy örökké ismétlődő álmot “teljes egészében valóságnak éreznénk és ítélnénk meg”

Ez egy nagyon korai utalás az örök visszatérés fontos tanára. Ez a Tan először A meleg tudományban (Die fröhliche Wissenschaft, 1882.) jelenik meg egyértelmű formában. 1873-ból származik Nietzschének ez az esszéje, “Az igazságról és a hazugságról nem erkölcsi értelemben”, tehát új eredmény lenne kimutatni, hogy ekkor már említette a Tant. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Nietzsche összes (publikált) írása valójában kevesebb mint 20 év alatt keletkezik. A tragédia születése 1872-ben jelent meg, és Nietzsche 1889-re megőrül. A német itt “wie ein Traum, ewig wiederholt”; vö. A tanítás németül: “Die Ewige Wiederkunft des Gleichen.”

Az igazságra való törekvés valójában a metaforák megformálására való törekvés.

A tudomány színlelés, ahogy a nyelv volt a torzítás.

Vö. még:

Nietzsche a `Mivel tartozom az ősöknek’: Összefoglaló

#Proust: An Argument For #SimulationTheory

Nietzsche beszámolója az igazságról

Does Nietzsche Favor Master Morality Over Slave Morality?